MENÜ
  • Vegalománia – Tények és tévhitek

    Új rovatunk nem egy hollywoodi trendről, étkezési divatról fog szólni, hanem a vegetarianizmus valódi jelentőségű alapelveiről és kérdéseiről.

    Mielőtt belevágunk a témába, mindenképpen szükség van néhány tény feltárására, melyek felett az emberek 99 százaléka hajlamos átsiklani, illetve néhány tévhit eloszlatására, melyekben könnyebb hinni, mint kideríteni az igazságot – márpedig egy információs társadalomban már nincsenek kifogások, a döntés mindannyiunk kezében van, hogy a valóság elől elzárkózunk vagy sem, és mint tudjuk: a tudás hatalom!

     Az leszel, amit eszel

    Ugye mennyivel kényelmesebb úgy elfogyasztani a kínaiban a csirkének vélt, furcsa maszlagot, hogy leszögezed: „inkább nem akarom tudni, mi van benne”? A struccpolitika az emberek legkedvencebb, de lássuk be, egyben leggyávább tiltakozási formája is. Ha megveszel egy rúd szalámit, biztosan nem azon fogsz eltűnődni, vajon honnan származik az, miből lett, nem fog egy eleven, érző lény szelleme lebegni lelki szemeid előtt, nem érzed úgy, hogy bármi közöd lenne ahhoz, hogy elvették az életét, az meg végképp nem érdekel, milyen módszerrel történt az. Nevezzük inkább csak „felvágottnak”, mert ez a szó teljes mértékben eltárgyiasítja, kiszakítja valódi konetxtusából az egykor élő szervezetet, így annál könnyebb elfogyasztani. Ennek két alapvető oka van az átlagember számára: nem szeretné, hogy a csúnya igazság elvegye az étvágyát, vagy esetleg táplál némi együttérzést az állatok irányába, ezért nem meri megkockáztatni a bűntudatot.

    Sajnos azonban nem mindegy, hogy nagymama tyúkhúslevesét fogyasztod, vagy egy olyan állat húsán élsz, aki sanyarú és rövid élete alatt egyszer sem látott napfényt, és végig hormonokkal tömködték. Kár lenne azt hinni, hogy a nagyipari hústermékekre annyira szüksége van egy egészséges emberi szervezetnek. Talán sokatok kedve elmenne pl. a hotdogtól, ha belegondolnátok, miből készül valójában – és nem, itt nem a „lóhúsból van” történetre gondolok, hanem feldarabolt szervekre és egyéb feldolgozásból hátramaradt „nyalánkságokra”: belek, nyelv, csontok, zsír, vér, nem beszélve a rengeteg tartósítószerről és mesterséges színezékről, hogy szép rózsaszínnek tűnjön.

     Igenis te döntesz!

    Feltetted valaha magadnak a kérdést, hogy mit miért eszel? Ha igen, valószínűleg megelégedtél azzal a válasszal, hogy „mert így szokás”, vagy „mert mások is ezt eszik”. Ritka azonban, hogy valaki utánajárjon, valóban a húsban vannak-e azok a vitaminok, fehérjék, alkotóelemek, melyekre elengedhetetlen szükségünk van nekünk, embereknek, hogy létezhessünk. Legtöbben ki sem merik hagyni étrendjükből, mert attól félnek, elgyengülnek, esetleg vérszegénységben elpusztulnak.

    Elárulom nektek, amióta nem fogyasztok állatokat, azaz lassan 12 éve, egyetlen egyszer sem estem össze az úton, nem voltam vashiányos, nem hullottak ki a fogaim, se a hajam, sőt, sokkal ritkábban és rövidebb ideig vagyok beteg, mint annakidején. Ezek után nekem senki se próbálja bizonygatni, hogy szükségem van húsra ahhoz, hogy életben maradjak. Sokan nem is sejtik, hogy egy egyszerű növényben, mint mondjuk a bab, jóval több fehérje található, mint az állati eredetű termékekben.

    Persze van, aki nem egészségügyi megfontolásból ódzkodik az átállástól, hanem a környezete által gyakorolt nyomás miatt. Hiszen mit szólnának majd az ismerősök? Bizonyára kiröhögnek, kiközösítenek, megpróbálnak majd meggyőzni, hogy rosszul gondolkodok. Sajnos igen, már csak az emberi természetből fakadóan is várható reakciók ezek, de ne feledjük, Galileot is támadták, amikor rájött, hogy nem a Nap kering a Föld körül…

     Próbáld félretenni a szemellenzőt!

    Nap, mint nap szegezik nekem a kérdést néha rosszalló, néha csupán kíváncsiskodó tekintetekkel: „te tényleg vega vagy?”, mintha valami lehetetlen küldetésről lenne szó. Szinte már kívülről fújom, milyen kérdések következnek ezután. „Hogy tudsz így élni?” „És akkor mégis mit eszel?” Bármily hihetetlen, nem füvet, fákat és nem is virágokat, hanem mindent, csupán hús nélkül. „Nem kívánod? Tudod te, miről maradsz le?” Igenis tudom, mivel annak ellenére, hogy több mint egy évtizede nem ettem húst, még mindig fel tudom idézni az ízét annak minden formájában. Már csak a szaga alapján is lehetséges ez, és be kell vallanom, egyáltalán nem hiányzik, sőt, elképzelehetlennek tartom, hogy valaha táplálékként tekintsek rá.

    Ezután szinte biztos, hogy a következő kijelentések következnek: „Én nem tudnék hús nélkül élni…”, esetleg „szeretem az állatokat, de olyan finomak”. Ha hiszitek, ha nem, kisebb gondom is nagyobb annál, mint azon tűnődni, mások mennyire bírnák hús nélkül, tehát a kérdés csak az, hogy akkor mégis miért kezdi el mindenki ezt magyarázni? Azt hiszem nem is számomra, hanem saját maguknak próbálnak kifogásokat találni, hogy bebizonyíthassák, nem rossz emberek, hiszen a természet bizony megköveteli, hogy húson éljenek.

    Kár vitázni azzal, aki tévhitben él

    Bár nem volt egyszerű, be kellett látnom, hogy az emberek nem szeretik elfogadni azt, ami a megszokottól eltérő, és rögtön azon vannak, hogy bebizonyítsák, miért én vagyok a hülye, és nem mindenki más. Meglepően nagy lelkesedést véltem felfedezni azok körében, akiknek soha nem volt közük a vegetarianizmushoz sem elméltetben, sem gyakorlatban, és valószínűleg nem is lesz. Ők azok, akik a leginkább érdeklődnek, faggatnak, boncolgatják a témát, néhol elhintve egy-egy gúnyos megjegyzést.

    Ezeknek az embereknek sokkal fontosabb az, hogy a vegák melyik kategóriájába tartozol (“nem vagy vegán, mert eszel mézet”), azaz, hogy fogást találjanak rajtad mondhatni jelentéktelen részletekben (“eszel gombát, pedig arról nem lehet eldönteni, hogy növény-e!”),  figyelmen kívül hagyva a téma lényegét. Hiszen ez az életmód nem arról szól, hogy egymásnak, embereknek bizonyítsunk, felcímkézzük magunkat, hanem a tudatosság egy sokkal fejlettebb szintjéről. És bár egyetértek Albert Einstein azon kijelentésével, miszerint ha a vágóhidak falai üvegből lennének, mindenki vegetáriánus volna, úgy érzem, nem az én, sem más tisztje megpróbálni a húsevőket meggyőzni, “térítgetni”. Viszont ha az igazsgág feltárásáról van szó, állok elébe. A többi pedig mindenki saját lelkiismeretének vagy étvágyának kérdése.

    Talán egyelőre ennyi több is, mint elég bevezetőnek, ha pedig úgy érzed, készen állsz egy új lehetőség, új életvitel megismerésére, tarts velünk a következő részeknél is!

    Budai Réka

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon