MENÜ
  • Vegalománia – Egy ipari csirke élete

    Ideje lerántani a leplet a kegyetlen valóságról: honnan származik a hús valójában?

    Mostanában többször is belebotlottam egy magyar üzletlánc reklámjába, amiben vidám fütyörésző zenekíséretben egy vásárló büszkén újságolja, hogy ő bizony rendszeresen tudatosan leérdeklődi, honnan származik a hús, amit napi szinten megvesz. „Megkérdezem a Húsokost. Szeretek tisztában lenni a hús eredetével” – mondja, és mosolygós jókedvvel pakolja kosarába a különböző állati testrészeket.

    Ilyenkor tudatosul bennem sokadszorra is, milyen szinten manipulálja a média az emberek világról alkotott képét, ráadásul teljes valóságérzetét egyaránt. Ennek okaival természetesen mindannyian tisztában vagyunk, hiszen a lényeg mindig csak a profit, bármi áron. Viszont ha életekről van szó, úgy érzem, az áldozatok megérdemlik, hogy valaki felfedje, amit a „Húsokos” sosem árulna el. Ami pedig még fontosabb, hogy az állítólagos tudatos vásárlóknak igenis tudniuk kell, mihez járulnak hozzá a hús megvásárlása által.

    Egy tyúk jogai?!

    Nem rég arra kaptam fel a fejem, amint a körülöttem lévők gúnyosan nevetve emlegették, hogy az Unió szerint a tyúkoknak is vannak jogaik. Inkább felháborodást váltott ki a rendelkezés, miszerint nagyobb élettérre van szükségük a baromfiknak, mintsem együttérzést. „És emiatt lett drágább a tojás!” – Mint mindig tehát, itt is a pénz áll mindenekfelett, akár életek felett.

    A szokványos fél négyzetméternyi ketrec is elég kellene, hogy legyen egy olyan buta állatnak, mint a tyúk, legalábbis így véli a többség. Azonban az intelligencia szintje nem befolyásolja a fiziológiai és ösztönből fakadó szükségleteket, akkor hát nem minősül inkább kínzásnak egy érző lény fogva tartása ilyen kegyetlen körülmények között? Hogy a válaszhoz közelebb kerülhessünk, a húsukért fogvatartott állatok közül nézzük elsőként, hogyan kerül a sokak által imádott csirkemell a szupermarket polcaira. Miből áll tehát egy baromfiiparba született csirke élete?

    Terrorba születnek

    Tény, hogy ma egyetlen nap alatt annyi csirkét fogyaszt az ember, mint a 90-es évek közepén egy teljes év alatt. Ennek velejárója pedig, hogy napjainkban egy hét alatt 8,5 millió csirkét vágnak le. A kiscsibékkel attól a perctől kezdve egyszerű tárgyakként bánnak, hogy kikeltek a tojásból. A munkások úgy dobálják őket a futószalagra, mint valami műanyag játékokat. A hím csibék élete pedig épphogy elkezdődött, már véget is ér: egyenesen a darálóba kerülnek – élve –, lévén, hogy nem képesek tojást tojni, „fölöslegesen” pedig nem tartják szegényeket.

    Csonkítás

    Mivel igencsak túlzsúfolt helyen tartják ezeket az állatokat, szorosan, egymás hegyén-hátán, gyakran eszüket vesztik, megzavarodnak. A frusztrált madarak pedig irracionális dolgokat művelnek: egymás tollát tépkedik kínjukban, sőt, még kannibalizmus is előfordul közöttük. Hogy ezt megakadályozhassák, egy gép segítségével érzéstelenítés nélkül levágják csőrüket. Ez a folyamat a naposcsibéknél nagyon gyorsan végrehajtható, percenként 15 példánnyal végzik el, éppen ezért gyakran hanyag vágást ejtenek csőrükön, ezzel súlyos sérüléseket szerezve a csirkéknek. Kimondottan fájdalmas eljárásról van szó egyébként, ugyanis a szárnyasok csőrében rengeteg idegvégződés található.

    Életterük

    Kényelmükkel mit sem törődve, 60-90 ezer madarat zsúfolnak össze egyetlen épületben. Szomorú, hogy az életkörülményüket ábrázoló képekkel leginkább a vicces fotók kategóriájában kerülhetünk szembe, pedig ha belegondolunk, ez inkább hátborzongató, mintsem mulatságos. Szenvedésük mérhetetlen, soha véget nem érő, a kezdetektől a végig – ez az életük.

    Nem csoda, hogy csonkított csőrük ellenére is egymást csipkedik zavarodottságukban. A tyúkokat úgynevezett tojóketrecekben tartják összezsúfolva, a lehető legszűkebb helyen. Tollaikat elveszítik, fekélyesek lesznek, mert kidörzsöli testüket a drótketrec. Tragikus módon a zsúfoltság miatt szárnyaikat sem képesek kinyújtani, tehát még csak a minimális ösztönös igényeiket sem teljesíthetik egész életük során.

    Szállítás

    Az állatok borzalmas kínokon mennek keresztül szállításuk során, sokan végzetes sérüléseket szerezve, már az úton életüket vesztik. Legtöbbször megfulladnak a hanyagul megrakott, zsúfolt ketrecekben, mert a többi állat súlya alatt levegőt sem kapnak. Ha belegondolunk, még mindig jobban jár az a csirke, aki ettől nem jut tovább, hisz ami ezután vár rájuk, azt legrosszabb ellenségünknek sem kívánnánk.

    A végzet

    Még a legprimitívebb rovarral sem bánik úgy az ember, mint egy szárnyassal a baromfiiparban. Mielőtt megölik őket, gondoskodnak róla, hogy esélyük se legyen elmenekülni. Falhoz dobálják őket, eltörik lábukat, taposnak rajtuk, tehát bármilyen kegyetlenséget képesek elkövetni, hogy az állatnak még csak esélye se legyen életéért küzdeni.

    Levágásukra többféle módszer létezik, egyik sem nevezhető kíméletesnek, sőt. Némelyiküket szó szerint agyonverik, néhányuknak fejét vágják le, de legtöbbjük kénytelen végigmenni az állattartó üzemek futószalagjain. Fejjel lefelé akasztják őket a futószalagra, majd a torkukat elvágják, és hagyják, hogy lassan elvérezzenek. Másokat eközben a fejükkel előre csövekbe helyeznek, ezzel is korlátozva mozgásukat elvérzés közben.

    Fontos tisztában lennünk vele, hogy nem csupán csirkehús, de tojás vásárlásával is ezekhez az embertelen eljárásokhoz járulunk hozzá, konkrétan fizetünk azért, hogy ez fokozottan így menjen továbbra is. Vajon változna bármi is, ha az ember tudná az igazságot?

    Talán ha minden vágóhíd üvegfalakkal rendelkezne, sokaknak elmenne a kedve a hústól. Azonban a mészárlás valóságát szándékosan titkolják. A vágóhidak okkal vannak gondosan elrejtve a külvilág szemei elöl, úgy tervezték azokat, hogy még ha akarnánk, se tudnánk betekinteni az ott folyó szörnyűségekbe. De vajon ki akarja ezt egyáltalán látni? Elvégre a lényeg csupán, hogy sültcsirke legyen a tányéron, az már senki eszébe se jut, min ment keresztül az az állat rövid, sanyarú élete alatt. Vannak hát a csirkéknek jogaik? Ha mást nem is, annyit megérdemelnek azért cserébe, hogy többmilliárd embert táplálnak, hogy legalább szembenézzünk az igazsággal, azaz valódi életükkel és halálukkal.

    A témával kapcsolatban Emerson, amerikai esszéista a következőket jegyezte föl több mint száz évvel ezelőtt: „Te csak eszed a húst, de bármennyire lelkiismeretesen álcázzák is a vágóhidakat tőled kellemes távolságokban, a húsevés akkor is bűnrészesség.”

    Nevezzük bűnnek vagy sem, a részességgel egyet kell, hogy értsünk, és ha már részt veszünk valamiben, illik tisztában lenni vele, hogy mi rejtőzik a háttérben, miféle kegyetlen igazságtól fordul el az ember, holott az emberség elvei megkívánnák, hogy számoljunk vele. A következő részekben a többi olyan állat életének körülményeit fogom feltárni, akiknek húsából pénzt csinál az emberiség.

    Budai Réka

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon