MENÜ
  • Vámpírok helyett korbács és bilincs – A szürke ötven árnyalata (recenzió)

    Lerakom a trilógia harmadik részét az éjjeliszekrényre és magam sem tudom, mi történik. Nem találom a megfelelő szavakat. Nem tudom, érzem-e azt a kellemetlen és egyszerre felemelő hiányérzetet, amelyet egy könyv befejezése után érezni szoktam. Pár dologban azonban nagyon is biztos vagyok: E.L. James zseniális üzletasszony, ügyes stratéga és pofátlan tolvaj. Írónak azonban harmatgyenge.

    Valószínűleg nincs olyan, akinek különösebben be kellene mutatni ezt a könyvet. A szürke ötven árnyalata ugyanis az elmúlt pár hónap egyik legfelkapottabb bestsellere. Aki nem olvasta még, úgyis hallott róla valamelyik ismerősétől. Vagy elolvasta az újságban, mennyire pofátlanul durva, micsoda botrányokat kavart és nem mellesleg mennyi pénzt és hírnevet hozott írójának.

    A Twilight-könyvek és filmek körüli hiszti óta azt hiszem, semmi sem váltott ki ilyen nagy hatást a célközönségében, mint ezek a regények. Részben a kíváncsiság, részben pedig a tény miatt, hogy E.L. Jamesnek még a Harry Potter-sorozat eladási statisztikáit is sikerült túlszárnyalnia, úgy döntöttem, szakítok saját szokásaimmal, beállok a sorba és a saját magam győződöm meg arról, mi is borította ki ennyire a bilit a konzervatív angoloknál. Ugyanis akarva-akaratlanul is beleütközött az ember különböző cikkekben olyan bíráló és sokszor felháborodott véleményekbe, melyek szerint ez az alkotás a sárba tapossa a női nemet, ráadásul erotikus tartalma néhol túlzottan is realisztikus, sőt, egyesek szerint gyomorforgató.

    Az első két részt körülbelül három nap alatt sikerült elolvasni, a harmadikra pedig hatalmas alkudozások árán sikerült rávenni magamat. Pedig a könyv önmagában véve nem is volt rossz. A karakterek minden kidolgozatlanságuk ellenére is szerethetőek, főleg a férfi főszereplő, Christian Grey, a történet egyik pillanata sem unalmas, hiszen nem tartalmaz hosszú oldalakon keresztülszőtt, eldolgozatlan mellékszálakat és leírásokat. Nagyon könnyen olvasható, sőt, talán ez volt az egyik leggyorsabban elolvasott regényem. Csakhogy mégsem teljesen jó az élmény. Az olvasása közben ugyanis a lehető legkellemetlenebb érzéssel szembesültem néhol. Az agyam akarva-akaratlanul is felszisszent, gúnyosan felnevetett, elnézően biccentett és mosolygott az ügyetlen, esetlen történetvezetésen, a botrányos írástechnikán és azokon a párbeszédeken, amelyek ezt az egyébként sem realisztikus történetet egy tökéletesen fikcionális, már-már a népmesei tartományba átvezető küszöbre egyensúlyozzák. Olvastam a magyar fordításról elmarasztaló kritikákat, melyek szerint magán a történeten rengeteget ront, mivel én azonban az eredeti angol nyelvű verziót olvastam, ebben a kérdésben nem tudok nyilatkozni.

    A legbosszantóbb a már említett Christian Grey-karakter kidolgozatlansága volt. A történet elején izgalmas, rejtélyes figurának tűnt, amelyet végül az írónő egy borzalmasan elnagyolt, az összes potenciált megsemmisítő karakterré formázott. Akármennyire is szerethető volt, úgy éreztem, alaposan kicseszett vele James, amikor minden lehetőségtől megfosztva egy tulajdonképpeni papuccsá tette, ráadásul egyik pillanatról a másikra. Grey karakterének tragédiája, a szomorú sorsú, bántalmazott kisgyerekből dúsgazdag üzletemberré vált, szadista-hajlamú, perverz szívtipró belső lelki vívódása a történet egyik pillanatában sem okozott meglepetést. Még a drámaként felvonultatott vallomások sem, hiszen legtöbbjükben semmiféle újdonság nem volt, hiszen az előzményekből tudni, vagy legalábbis sejteni lehetett, milyen irányba halad a történet.

    Ana, a másik főszereplő karaktere egy az egyben a Twilight Isabella Swanjának hasonmása, talán egy kissé butább kiadásban. A két történet egyébként néhol arcpirítóan hasonlít egymásra, főként a karakterek kinézetében, jellemvonásaiban. Amikor megjelent például Christian Mia nevű, túlbuzgó, szervezkedő, fecsegő húga, aki segít Ana-nak eligazodni gazdagék világában, egy hajszál választott el attól, hogy a sarokba hajítsam a könyvet és nem értettem, ha már ennyire fanatikus Alkonyat-rajongó az íróhölgy, miért nem nevezi egész egyszerűen Alice-nek az ellopott karakterét. Tulajdonképpen egy komplett könyvet lehetne írni a két történet azonosságairól, kezdve az esküvő-nászút jelenettel, egészen az esetlen Anastasia legjobb barátjának, Josénak karakteréig. Szerintem azonban nem ez a legnagyobb probléma. E.L. James egyébként egy interjúban meglepő őszinteséggel beszél arról, hogy valóban inspirációként használta fel a fentebb említett történet szereplőit és megpróbálta kissé valósághűbbé formálni őket. Ettől ez a könyv még nem lenne rossz, sőt, talán a kissé giccses, tinibugyi-nedvesítő Alkonyat felturbózott változatának is lehetne tekinteni, azonban véleményem szerint pontosan ott vérzik el, ahol a legtöbbet várná tőle az ember. Igen. A szexjeleneteknél.

    Amikor erről a könyvről hallunk valakitől, vagy olvasunk egy kritikát róla bárhol, azonnal a brutális szexjelenetekről beszélnek, amelyek a nő kiszolgáltatottságát, illetve a kissé különös örömöknek hódoló férfitársa szadizmusát cincálják. Szexből ugyanis nincs hiány, bár “a kevesebb néha több”, és ez a megállapítás talán ennél a történetnél is kifizetődő lett volna. Amikor ugyanis Christian háromszáznegyvenedik alkalommal nyúl be szerelme bugyijába, erős késztetést érezhetünk az ásításra. A lehető legkevésbé vulgárisan fogalmazva, véleményem szerint ezeknek a legtöbbször tökéletesen átlagos légyottoknak az olvasása csak azoknak okozhat örömet, akiknek a való életben nem túl sokszor adatik meg ilyesmi. Megpróbáltam az egy-két rázósabb jelenetet a lehető legkonzervatívabb szemmel nézni, mégsem találtam meg benne azt a brutalitást, vagy borzalmas durvulást, talán amelynek híre miatt ez a regény ennyire híres lett. Nem értem, hogy a hálószobában, két ember beleegyezésével történő, az én értékrendem szerint egyáltalán nem morbid – fogalmazzunk így – játszadozásnak miért csapnak akkora hűhót. Ráadásul ugyan én magam vajmi keveset értek az efféle dolgokhoz, de el tudom képzelni, hogy a szado-mazo szex gyakorlói térdüket csapkodva röhögnek azon, hogy egy kis ostorral cirógatás, könnyed fenekelés meg a szembekötősdi  végtelen drámák, meg pszichológusok segítségével megfejtett szadista hajlamokat tár fel. Nekem az az érzésem volt végig, hogy ez a regény kertvárosi negyvenes nők éjjeliszekrény-fiókjának barátja, nem pedig az enyém.

    E.L. James zseniális üzleti érzéke tulajdonképpen abban mutatkozik meg, hogy pontosan tudta, hogy mit, mikor és hova kell írnia. A Twilight-sztori ugyanis a célközönség miatt annyira hanyagolja a szexualitást, amennyire csak megengedi a történet. James tudta, hogy egy hasonló történet, megfűszerezve a részletesen leírt jelenetekkel óriási siker lehet. Nem jelent meg túlságosan egy időben azzal, így nem árnyékolta be Meyer sikere, de nem is érkezett túl későn ahhoz, hogy az Alkonyat kedvelői elfelejthessék. A könyv sikere ebben áll, James egyáltalán nem tévedett. Ráadásul minden hibája és gyermekbetegsége ellenére sem olvashatatlan és abban a világban, ahol szinte vadászni kell olyan emberekre, akik egyáltalán még könyveket vesznek a kezükbe, talán nem is rossz, hogy van valami, ami legalább olvasásra sarkall. A probléma csupán annyi, hogy akármelyik jó tulajdonságát vesszük figyelembe a történetnek, ha eleget olvastunk, tucatjával jutnak eszünkbe olyan írók olyan művei, amelyek ennél jóval elegánsabb, élvezhetőbb és főleg értékesebb módon írták már le mindazt, ami ebben a trilógiában érdekelhet minket.

    Mikovics Anett

    Nyereményjáték

    Bulvár

    Gerendai: „Látogatói csúcsot hozott a Lupa”

    Bulvár
    szept. 17., csütörtök

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    szept. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    szept. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon