MENÜ
  • EGO – Percepció – észlelünk és észlelnek

    Miután megismerkedtünk a tudomány által leírt különböző embertípusokkal, egy teljesen más területre kalandozunk, ez pedig az érzékelés/észlelés területe. Először is szó lesz a személypercepcióról, vagyis hogy hogyan észleljük egymást, utána pedig az önjellemzés kapcsán röviden szót ejtünk a Johari-ablakról is.

    A percepció tulajdonképpen nem jelent mást, mint a körülöttünk lévő világ dekódolását. Azt a folyamatot, melynek során a metrón meredten bámuló embernek, az órai csengő hangjának, vagy a dolgozatra írt elégtelen vagy jeles érdemjegynek jelentést tulajdonítunk. Ezek a különböző ingerek, látványok mindig többértelműek, saját értelmezési folyamatunk vívmányai, hiszen valaki ugrálva örül a kettesnek, más pedig meg sem meri mutatni a szüleinek. Pontosabban fogalmazva a percepció kapcsán objektív világ nem létezik, csakis az általunk dekódolt világ.

    A személyekkel kapcsolatos percepció lényege, hogy másokról benyomásokat szerzünk, ezeket értelmezve ítéleteket alkotunk, következtetésekre jutunk, majd pedig mindezekből egységes összképet, vagyis személyiségképet alkotunk. Nagyon fontos folyamat, gondoljunk akár a kapcsolatok kezdeményezésére, fenntartására, vagy lezárására. A személypercepció befolyásolja a reakciónkat például egy első randevú kapcsán, azzal kapcsolatban, hogy melyik politikusnak higgyünk, vagy ne higgyünk, illetve, hogy a tanár hányast adjon a vizsgázónak. Az észleléstől függ, hogy az interakciónak mi lesz a kimenetele, éppen ezért, aki folyamatosan hibásan percipiál, annak könnyen adódhatnak beilleszkedési nehézségei.

    Most már csak az a kérdés, hogy hogyan észlelünk? A humanisztikus pszichológia szerint a személypercepció alapja az empátia. Aki empatikus, az könnyen képes más nézőpontjába helyezkedni, így valamilyen szinten sikeresen tudja kiismerni a másik embert. A pszichoanalízis hozadéka szerint emellett szintén fontos a projekció folyamata, melynek során a másik személynek bizonyos tulajdonságokat tulajdonítunk, bizonyos jellemvonásokat rávetítünk, így alkotva meg egy (tegyük hozzá sokszor hibás) felszíni képet.

    Nagyon bonyolult folyamatról van szó, és ez főleg akkor válik láthatóvá, ha összevetjük a tárgypercepcióval. Például a lépcsőfokoknak az észlelése először is a felszíni tulajdonságokra összepontosít (méret, szín stb.), jobb esetben kontrollálható, ellenőrizhető, és nem esünk hasra, ugyanakkor személytelen és nem rendelkezik fontos értéktartalommal, ha csak nem ez az a lépcső, ahol először bonyolódtunk romantikus ölelésekbe. Ezzel szemben a személypercepció a rejtett tulajdonságokra vonatkozik, az emberek jellemére és szándékára, illetve, ha édesanyánk haragos arcát látjuk megint, akkor az érzelmi állapotára is. A folyamat nehezen ellenőrizhető, ugyanakkor kölcsönös, hiszen mások is észlelnek minket, valamint kifejezett értéktartalommal rendelkezik (vagy szimpatikus valaki és elbeszélgetek vele órákon át, vagy pedig átlátszó trükkök árán valami felettébb fontos dologra hivatkozva faképnél hagyom). Ismerős?

    Végül pedig a személypercepció különböző tengelyek mentén zajlik: rendelkezik egy érzelmi és egy kognitív változóval. Az érzelmi oldal olyan egységeket foglal magában, mint a vonzalom (rokonszenves vagy ellenszenves?), a sztereotípia (vajon milyen típusú ember lehet az illető?), illetve az attribúció (a viselkedés okának a keresése). A kognitív dimenzió pedig azzal kapcsolatos, hogy az emberek milyen forgatókönyvek mentén cselekszenek, milyen ismeretanyagunk van ezzel kapcsolatban. Például, ha valaki egy jól sikerült randevún feléd hajol, és nagyon szenvedélyesen néz, valószínű, hogy nem a pólódat szeretné közelebbről megvizsgálni, hanem kapcsolatotokat akarja egy újabb szintre vinni. És ha ezzel tisztában vagyunk, eldönthetjük, hogy mi is szeretnék-e.

    Bár szorosan nem kapcsolódik a témához, de mindenképp írnék egy keveset a Johari-ablakról. Már csak azért is, mert rengetegszer hallottam filmekben, sorozatokban, olvastam róla régebben, és mindig idegesített, hogy milyen ablakról beszélhetnek. Nos, semmi köze sincs az üveghez és a kilincshez, hanem egy önismereti mátrixról van szó. Egyik tengelyén a mások által rólam tudott/nem tudott dolgok szerepelnek, míg a másik tengelyén az általam magamról tudott/nem tudott dolgok. A mások által és általam is tudott dolgok a nyílt kommunikáció tartalmai, ez az úgynevezett aréna terület, amely mindenki számára nyilvánvaló. A mások által nem tudott, de általam tudott dolog a privát zóna részét képezik, ezek általában az egyén intim dolgai, amelyeket jó esetben nem szeret senki világgá kürtölni. Kicsit érdekesebb eset, ha valamit mások tudnak rólam, de én nem, ezt önismereti vakfoltnak nevezzük. Végül pedig az utolsó mező a senki által nem tudott ismereteké, erről már az előző bejegyzésben volt szó, s nem más, mint kedves barátunk, a tudattalan.

    Jövő héten arról lesz szó, hogy egy-egy személy észlelése során hogyan válik egy-egy tulajdonság dominánssá, vagyis mit tegyünk, ne tegyünk, ha jó benyomást szeretnénk kelteni. Persze látni fogjuk, hogy a legtöbb esetben kevesebb a befolyásunk ezzel kapcsolatban, mint hinnénk.

    Forrás: BCE

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon