MENÜ
  • Összkép – az év albumai

    Az Összképben ezúttal az év albumaival foglalkoztunk

    Bár év vége még koránt sincs – bár nagyon közeledik a szilveszter – ettől függetlenül úgy döntöttünk szerkesztőségünkben, hogy összegyűjtük, hogy kinek mi a kedvenc albuma 2012-ből. Mivel szerkesztőségünk eléggé sokszínű, ha a zenei ízlést nézzük, nagyon színes képet kaptunk. Igazi mozaikot!

    Muse – 2nd Law
    Gergő

    Számomra az év egyik albuma az ősszel megjelent Muse lemez, és nemcsak azért, mert a hónap végén nálunk koncerteznek. Sokan vádolták a brit rockegyüttest, hogy képtelen a megújulásra, de a 2nd Law bebizonyította ennek ellenkezőjét. Talán egy kicsit túlzásba is vitte. Ennyire vegyes hangvételű lemeze még nem volt a bandának, kritizálták is, hogy túl sok hatás és túl sok stílus keveredik benne. Az olimpia hivatalos dala (Survival) a Queen felé kacsingat, Skrillex kapcsán megjelenik a dubstep műfaja (Madness), de funkys beütéssel (Panic Station), vagy eltúlzott elektronikával (Follow Me) is találkozhatunk. Néhány számnál (például az Explorers) nehéz lenne tagadni a Radiohead utánérzést, viszont a Christopher Wolstenholme basszusgitáros által szerzett két dal (Save Me, Liquid State) zseniális, már-már szólólemezért kiált. A címadó számok visszatérnek az elektronika mezejére, mely szép próbálkozás, de lehet, hogy a jövőben nem árt hanyagolni. Ettől függetlenül változatos, erős albumról van szó, melyet a következő lemezig biztos újrahallgatunk párszor.

    Enter Shikari – Flash Flood of Colour
    Réka

    Az idén eddig megjelent albumok közül kétségkívül az Enter Shikari harmadik, A Flash Flood of Colour című lemezét emelném ki. A brit post-hardcore banda továbbra is a tőlük megszokott stílusokat ötvözi az új dalokban: a metalcore keveredik a dubsteppel néhol egy kis drum and bass-szel megfűszerezve. Igazából ezek közül bármelyik stílus követőinek, illetve úgy általában a pörgős, erőteljes hangzást kedvelőknek ajánlanám, semmiképpen sem a nyugis napokra, inkább akkor, ha egy kis zúzásra vágytok. Továbbá gőzkieresztés céljára is tökéletesen alkalmas számok, néhány kedvencem közülük: Sssnakepit, Gandhi Mate, Gandhi, Meltdown. Persze akad lazítós dal is közüttük, mint például a Stalemate. Csekkoljátok, ha még nem tettétek volna, mert a hatás garantált!

    Madonna – MDNA
    Ádám

    Nagyon sokat kellett törnöm a fejemet idén arról, hogy kinek az albumát is fogom választani az év lemezének, hiszen idén szinte havonta lehetett várni valami új anyagot kedvenceimtől. Mikor készültem véleményem megírására végig azt gondoltam, hogy Pink lemezét fogom választani, a The Truth About Love-ot, mely az énekesnő eddigi legminőségibb kiadványa lett, fantasztikus dalszövegekkel és igen jól működő koncepcióval. Aztán mikor leültem a klaviatúra elé, hogy akkor most jól az egekbe dícsérem 2012 legjobb lemezét, egy óriási kérdés bukkant fel bennem – miért is nem Madonna MDNA című korongjáról írok, mely márciustól egészen októberig pörgött a fejemben? A nagyasszony legutóbbi lemezét óriási várakozás előzte meg, ami nem is csoda, hiszen legutóbbi lemeze óta nem csak újra összeszedte azon producereket, akikkel régebben elbűvölte a kritikusokat, hanem el is vált és leforgatott egy filmet, nála pedig egy nagyobb érzelmi- és művészi behatás biztos valami ütőset eredményez. És ütőset is eredményezett. Madonna MDNA lemeze már csak azért is kiemelkedő, mert egy új Madonnát mutat be – nem a szigorú, mindenkin uralkodó, maximalista dívát, hanem a törékeny nőt is, aki képes eddigi imázsát eldobni és egy lemez keretein belül kijelenteni, hogy igen, ő is egy gyenge nő, aki szenved, mert elvesztette élete párját – saját hibájából. Az MDNA legnagyobb tragédiája az, hogy tele van erősebbnél erősebb dalokkal – I Don’t Give A, Best Friend, Love Spent, Fallin’ Free – mégis talán a leggyengébb dalokat választották kislemeznek, mely egy olyan képet festett a korongról, mely minden, csak nem igaz. Az MDNA nem egy bulilemez, nem egy tingli-tangli popfinomság és nem is egy szenvelgő, sablonokkal teli koholmány. Hanem egy őszinte, minőségi anyag, megdöbbentő szövegekkel, fületgyönyörködtetően friss zenével és kreativizmussal. Egy próbát megér – hiszen Madonna neve harminc év után azért csak-csak biztosíték már, nem?

    The Killers – Battle Born
    Dóra

    Személy szerint rosszul vagyok az olyan énekesektől vagy zenekaroktól, akik számomra különös oknál fogva mindig valamilyen új arcukat szeretnék megmutatni a közönségnek. Ez nem is lenne baj, de a legtöbben ezt olyan izzadságszagúan és szenvedve teszik, hogy gyakran nézni sem jó, nemhogy hallgatni. Idén a kedvencemnek így, a kétévnyi pihenő után visszatért The Killers, Battle Born című albumát választottam. Brandon Flowersék most is, mint mindig maradtak a gyökereknél és kicsit melankolikus, mégis semmivel össze nem téveszthetően erőteljes dalokkal pakolták meg a korongot. Az első debütáns dal a Runaways minden jóérzésű és a stílust kedvelő embert arra késztet, hogy azonnal elővegye a régebbi, talán már polcon porosodó The Killers CD-ket és immáron a Battle Bornnal kiegészülve végtelenítve hallgassa a jobbnál jobb dalokat, melyeket egyszerűen nem lehet megunni. Sok negatív kritikát olvastam a Battle Bornról, de igazi The Killers rajongóként én csak és kizárólag jót tudok róla mondani, a szubjektív véleményeket félretéve pedig egyszerűen tagadhatatlan Flowers még mindig fenomenális énekhangja, amihez hasonlóval sajnos nem sok popsztárocska vagy magát kemény rockernek valló kimaszkírozott és arculattervezett banda sem rendelkezik. Várom hát az album többi dalából készülő klipeket is, egy jó darabig biztosan a kedvenc CD-m marad a Battle Born.

    Marilyn Manson – Born Villain
    Anett

    Egy előzőekben megjelent kritikában is megjegyeztem már, hogy valószínűleg azok a zenerajongók járnak a legjobban, akiknek van néhány előadó, akiket feltétel nélkül tudnak szeretni. Ennek alapján csak ismételni tudom önmagamat, számomra Marilyn Manson Born Villainje viszi az idei évben a prímet, nem csak azért,  mert nekem ő a fentebb említett örök kedvenc, de már nagyon régen hallottam tőle olyan albumot, amelyikben ennyire radikálisan tér vissza a gyökereihez. Kissé nosztalgikus hangulatú számomra, ráadásul egy másik igen tetszetős tulajdonsággal is rendelkezik. A megemészthetőbbnek tartott előző három anyag után ugyanis egy valóban nyomasztó, mély tartalommal bíró korongról van szó, amelyet egyáltalán nem ajánlok kedvcsinálónak, ellenben gondolkozni, a világ dolgain rágódni, a zseniálisabbnál zseniálisabb szövegeknek örülni nagyszerűen lehet rajta. A Born Villain tulajdonképpen egy kitűnő demonstráció számomra, amelyen tökéletesen meg tudom mutatni, mit is szeretek abban az előadóban, aki szerintem a saját zenei ízlésem peremvilágán még mindig az, akire feltétel nélkül számítok, a csalódás leghalványabb esélye nélkül, amikor új lemezzel jelentkezik.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    Gerendai: „Látogatói csúcsot hozott a Lupa”

    Bulvár
    szept. 17., csütörtök

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    szept. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    szept. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon