MENÜ
  • Nincs élet stressz nélkül

    A stressz és a szorongás a mindennapi életünk része, azonban nem mindegy meddig áll fenn, milyen intenzitással van jelen, valamint, hogy hatással van-e munkánkra, párkapcsolatunkra, magánéletünkre. Érdemes elkülöníteni a stressz és a szorongás jelentését. A hétköznapi nyelv elég könnyelműen, szinonimaként használja a két fogalmat, azonban differenciálásuk sok tévhitet oldhat fel az olvasóban.

    A stressz és a szorongás a XXI. század általános életérzése, korábban a betegek többsége azt mondta magáról, hogy depressziós, ma már ez eltolódik a szorongás irányába. Nagyon gyakori, hogy az emberek saját magukat próbálják diagnosztizálni, sokszor kész kórképpel keresnek fel rendelésemen. Ennek a jelenségnek van előnye és hátránya egyaránt. Mindenképpen pozitív az, ha valaki felismeri viselkedésének hátterében meghúzódó pszichés tényezőket, vagyis tudatában van és elfogadja, miszerint szakember segítségére van szüksége. A hátránya az öndiagnosztizálásnak, hogy téves, nem megfelelő következtetést vonnak le az észlelt tünetük alapján, amely nagy riadalmat kelthet, főleg, ha csak az interneten ássák bele magukat a pszichológiai elméletekbe. Mellesleg nem ritka, hogy a világhálón is sok torz, laikus szemmel tudományosnak gondolt cikkeket találunk.

    A szorongás egy olyan tudattalan folyamat, melyet nem tudunk racionálisan megmagyarázni, azt érezi a páciens, hogy belül feszült, de nem találja az okokat. A pszichoterápia egyik célja a tudattalan háttér feltárása, valamint annak megértése, átdolgozása.

    A stressz nem más, mint a szervezetünk különböző ingerekre adott reakciója. A stressz évezredek óta ismert, amely akkor jelentkezik, ha valamilyen veszélyes, kiszámíthatatlan helyzetbe kerül az ember.

    Fontosnak tartanám kiemelni, hogy a stressz önmagában nem betegség. Gondoljunk bele, van-e olyan ember, aki élete során ne élt volna meg akár munkahelyén vagy más szituációban stresszt. A válasz: nincs ilyen ember. Ebből természetesen nem az következik, hogy betegek lennénk, ellenkezőleg; egyfajta védelmet ad és felhívja a figyelmet a veszély forrására. Ezt a jelenséget hívjuk „pozitív stressznek”. A probléma („negatív stressz”) akkor kezdődik, ha lelki folyamatokon alapul, amelyet bizonyos élethelyzet idézhet elő, mindez érzelmi és testi tünetek kialakulásához vezethet. Negatív stresszt válthat ki akár egy családi veszekedés, vagy akár egy munkahelyi konfliktus a főnökünkkel, munkatársunkkal. Képzeljük bele magunkat egy ilyen élménybe: ha a szervezetünk reakcióját felidézzük, akkor az tapasztalható, miszerint emelkedik a vérnyomás, szaporább a légzés, szívverés. A tünetek eltérő mértékűek lehetnek, mindez attól függ, hogy magát a stresszhelyzetet mennyire tartja veszélyesnek az illető, mennyire ijed meg tőle, mennyire fél a következményétől. A stresszhormonok ekkor aktiválódnak, ilyen a jól ismert adrenalin. Összességében ez a hormon váltja ki a fent említett testi tüneteket, amit befolyásol az ember vészhelyzetre adott reakciója. Ebből következik, hogy egy adott helyzet valakiből stresszt vált ki, azonban van olyan, aki gond nélkül, problémamegoldó képességét mozgósítva megküzd a szituációval.

    A stressz következményei

    • A káros stressz-hatások a szív- és érrendszert érintik, hiszen szinte állandóvá válik a test felfokozott működése, a szív megterhelt munkája. Mindez magas vérnyomást okoz.
    • A nagymértékű izzadás a szervezet vízháztartását felborítja.
    • A stresszhormon aktiválódása hosszú távon gyomorfekélyhez vezethet.
    • Stressz hatására megnő a depresszióra és az alkoholizmusra való hajlam, mint másodlagos problémaforrás. Szélsőséges esetben, ha a páciens úgy érzi, hogy nem képes megküzdeni a kialakult stresszhelyzettel, vagyis problémamegoldó képességek tára elfogy, öngyilkosság veszélye fenn áll.
    • Legyengül az immunrendszer, ezáltal megnő a fertőzéses betegségek száma, egyszerűen a páciens azt veszi észre, hogy gyakran betegeskedik, egy kisebb megfázás is az ágyhoz köti.

    Mit tegyünk a stressz ellen?

    Jól látható, hogy a stressz bizonyos esetben nem probléma, azonban a fokozott jelenlét pszichés és testi betegséghez vezet. A stressz ellen a cél nem az, hogy kerüljük el, hiszen nem vagyunk képesek, sőt a görcsös elkerülés tovább fokozza a belső feszültséget. Pszichológusként abban látom a megoldást, hogy képesek legyünk megküzdeni az általunk veszélyesnek vélt szituációval. Vagyis a bennünk rejlő megoldási mechanizmusokat kell kibontanunk, hogy ne lepjen el minket a stressz okozta bizonytalanság. Pszichoterápia egyik kiemelt célja, miszerint az ember képes legyen fejleszteni, fenntartani, vagy akár korrigálni alkalmazkodó képességét, önértékelését, mentális működés színvonalát. Ezen az elven alapul a stresszel való megküzdés is, cél, hogy megértsük annak hátterét, hogy mitől fél, mitől tart a páciens, amikor a szervezete olyan erős vészreakciót mutat, miszerint azt kódolja magában: „tehetetlen vagyok, és csak remegek”. Az idézet egy páciensemtől származik, aki azzal a panasszal keresett fel, hogy munkahelyén állandó stressz hatása alatt áll, azonban mára odáig jutott, hogy nem képes bemenni munkahelyére, kerüli a főnökével való kommunikációt is. A stressz ekkor már szorongást és depresszív tüneteket produkál, vagyis átléptünk egy határt, mert az állandó stressz lebénította a páciens mindennapi életét, negatív módon befolyásolja gondolkodását, viselkedését.

    Makai Gábor
    klinikai szakpszichológus
    http://www.makaigabor.hu
    makai.pszichologus@gmail.com

    Eredeti forrás: Patika magazin

    Ajánló

    Martin Garrix legjobb barátja exkluzív interjút adott a Life-nak

    Indul a STRAND és a B my Lake! Íme a részletek

    Soha eddig nem látott attrakciók a Szigeten