MENÜ
  • Minszk, a lüktető múlt

    Ahol az Alkonyat senkit nem érdekel

    Világjáró sorozatunk keretében jártunk már a távoli Mexikóban, ahol tequilát isznak víz helyett és a szemérmetlen Amszterdamban is, ahol sok magyar megfordul élete során. Ezúttal azonban egy olyan vidékre utazunk, amelyet nem igazán reklámoznak utazási irodák, és hollywoodi szuperprodukciókat sem forgatnak errefele. Ez a hely nem más, mint a végtelen Oroszország és a duzzadó Európai Unió közé beszorult kicsit szegény, kicsit magányos, kicsit a letűnt idők szocializmusában ragadt Fehéroroszország.

    2010 nyarán alapos előkészítés után pár csoporttársammal útra keltünk, hogy a nyári szünetünkből két hetet önként feláldozva Fehéroroszország fővárosában, Minszkben fejlesszük orosz nyelvtudásunkat az ottani Állami Nyelvészeti Egyetemen (Минский Государственный Лингвистический Университет). Ha a most következő cikk elolvasása után úgy döntesz (és dönts úgy!), hogy márpedig neked mindenképpen látnod kell ezt a várost, különben az életed semmit sem ér, semmiképp se úgy indulj neki, ahogy mi, azaz ne busszal. A busznál kábé csak az lett volna lassabb, ha biciklivel, vagy gyalog megyünk. A közel két napos út legnagyobb izgalma az volt, mikor elértük a lengyel-fehérorosz határt. Órákon át tartó útlevél ellenőrzés, a jóféle euró átváltása fehérorosz rubelre, nagy csodálkozás, mikor a hatóság felírja a rendszámunkat. Arról van szó ugyanis, hogy kicsit idegenkednek a tőlük nyugatról érkező vendégektől. A városhatárt átlépve például állítólag folyamatosan figyelte a rendőrség bérelt kisbuszunkat, de az is meglepő volt, mikor másnap reggel a kollégium elé hirtelen a semmiből megérkező néni tökéletesen tudta kik vagyunk, és miért vagyunk ott. Hiába, több évtizednyi szocializmust és megfigyelési hagyományt nem lehet csak úgy kitörölni egy nemzet fejéből sem.

    De kicsit visszakanyarodva, mit is kell tudni Fehéroroszországról? Területe háromszor akkora, mint Magyarországé, viszont lakossága valamivel kevesebb. Az országba nyugati termékek, beruházók ritkán mennek, a boltokban szinte csak és kizárólag fehérorosz, ukrán és orosz termékek kaphatóak. A nálunk olyannyira kedvelt McDonald’s-ból a majdnem kétmilliós Minszkben például csak egy van, a boltokban pedig a cigarettákon kívül az egyedüli nem szláv kötődésű termék, amire emlékszem, az a Nesquik csoki volt. Az emberek nagy része rosszul öltözött, a minket tanító hölgyön a két hét alatt például végig ugyanaz a ruha volt. A nők ettől függetlenül nagyon vonzóak, még a strandra is olyan sminkben mennek, mint akik épp az éves Opera Gálára készülnek.

    Ha Minszkben jársz, hozzá kell szoknod ahhoz, hogy az utcán katonák masíroznak és tele van aggatva a város különböző propagandaplakátokkal. A legjellemzőbbek a „Virágozz, Belorusszia!”, valamint az, amelyen egy kedves fiatal lány mosolyog, mellette a szöveggel, amely arra buzdít, hogy szolgálj Te is a hadseregben! A tisztaságra senkinek egy szava nem lehet, sehol egy kis kutyaszar, sem elhajított szemét. Akiről különösen ordít, hogy külföldi (mert mondjuk úgy van öltözve), az fokozottan hordja magával az iratait és az azt igazoló papírt, hogy ő pontosan mit is keres az országban. Nekünk ez a bizonyos dokumentum például egy igazolás volt, amit az egyetem állított ki arról, hogy tanulni jöttünk hozzájuk. Turista kevés van és ezt a helyiek is érzik. Alaposan megnéznek a villamoson, ha nem oroszul szólalsz meg, de nem nagyon látni hoteleket és szuvenír shopokat sem. Mi összesen kettőt találtunk. Angolul nyilván senki nem beszél. Míg nálunk Budapesten lassan minden kereszteződésnél nyílik egy pláza, addig náluk ilyenből összesen egy van. Stílusosan a Függetlenség Sugárút végében, a Lenin tér alatt. Igen, a főtér alatt található egy három szintes pláza. Azon tér alatt, amelyen többek között a fehérorosz parlament, vagy egy impozáns méretű Lenin-szobor is található. Plázázásainknak plusz ízt adott, hogy a júliusi két hetünk alatt egy futó záport leszámítva végig negyven fok körül állt be a hőmérő higanyszála, viszont a pláza boltjaiban amúgy remekül működő légkondicionáló gépek a meleg levegőt a pláza folyosójára fújták ki.

    Ami először eszembe jutott Minszkről az az, hogy roppant tágas. Egyszerűen hely van mindennek. Hatalmasak a terek, hatalmasak a parkok, végtelen hosszúak a sugárutak. Szellős, tágas. És nagyon olcsó. Míg mi 320 forintot fizetünk Budapesten egy menetjegyért, addig ott alig 50 forintunk bánta ugyanezt. Viszont ott a villamosokon és a buszokon is kötelező jelleggel álldogálnak az ellenőrök, akik általában fiatal lányok, vagy idősödő hölgyek és a jegyet tőlük is megvásárolhatjuk. A kajáért általában szintén nem kell sokat fizetni. Mi az egyetemi menzán például napról napra átszámítva legfeljebb háromszáz forintból megebédeltünk úgy, hogy ez az összeg tartalmazta a főételt és mellé mindig vagy levest, vagy desszertet. A mozi szintén szinte nevetségesen olcsó volt. Akkoriban játszották a város egyetlen mozijában az Alkonyat legújabb részét 350 forintért. Jegyvásárláskor derült ki, hogy a premierre érkezünk, és féltünk, hogy csak valahova a szélére fogunk tudni leülni, vagy inkább sehova. Ehhez képest alig hittünk a szemünknek. Minszk városa tulajdonképpen nagy ívben tett a vámpíros sztorira, ugyanis az amúgy sem nagy, kopott, parkettás nézőtér alig fele telt meg. Ez a kitartó közönség azonban egy-egy izgalmasabb jelenetet tapssal hálált meg.

    A kommunista múlt itt is téma, de egyáltalán nem úgy, mint nálunk. Nemcsak a főtér maradt Lenin tér, de megtalálható például a Kommunista utca, amelyen több nagykövetség is tanyát vert, illetve számos helyen megmaradtak a városban a vörös csillagok például a jelzőlámpán lógva, vagy kommunista emlékművek, óriási feliratok („Az évszázadok hőstettei halhatatlanok”). A soványka kis turizmusipar alaposan rá is fekszik a témára, számos poszter kapható e témában a könyvesboltokban.

    Ha fehérorosz kajákat szeretnél kóstolni, elsősorban az alapvetőbb élelmiszereket, például kenyereket, csokikat ajánlom. Magyar szemnek nagy meglepetést okoz, hogy a fehér kenyér, mint olyan gyakorlatilag nem létezik. Helyette a kenyerek barnák, sőt, inkább feketék. Először egészen félelmetes ez a szín, de aztán megszokod és rájössz, hogy emellett nagyon finom. Kicsit savanyú íze van, de isteni, a hazaútra csomagolt szendvicseim is ilyenből készültek. Érdemes kilátogatni a városi szezonális és állandó piacra is. A kettő között annyi a különbség, hogy az egyik szabadtéri, a másik fedett. A fedettben árulják a húsokat, csalamádékat, édességeket, húsokat. Itt szabadon lehet kóstolni mindent, a pult mögül gyakran kínálgatják is. Pár éve például még szokás volt, hogy a szegényebb minszkiek a piacra jártak „kóstolgatni”, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy az ilyen kipróbálásokból megreggeliztek.

    Mint már írtam, a tömegközlekedés olcsó,és jól átlátható. Összesen két metróvonaluk van, amelyek körülbelül úgy keresztezik egymást, mint Budapesten a kettes és a hármas metró. Viszont a város nagy hátránya, hogy éjszakai közlekedés mint olyan egyáltalán nem létezik. Pedig a város óriási. Hatalmas építkezések vannak, gombamód épülnek, és nem csak Minszkben, az új városnegyedek, hatalmas, színes panelépületekkel. Olyan benyomást keltenek, mintha a fehérorosz fiatalok folyamatosan csak az utódnemzésen dolgoznának. Nem tudom mennyire lehet ez így, mindenesetre a helyiek nem túl barátságos emberek. Amúgy is jellemző a városra a nagy csend. Az emberek szinte kivétel nélkül egyesével járkálnak az utcán, mosolygó, kedves eladót még annyit se látni mint nálunk. A menzán dolgozó lánytól például a két hét alatt csak ezt a két mondatot hallottuk: „Önnek mit? Mit még?”.

    Ha Minszkben jársz, arra is fel kell készülnöd, hogy angol nyelvű feliratokkal nem nagyon leszel elkényeztetve. Igaz, hogy az információk sok helyen kétnyelvűek, de a másik nyelv a fehérorosz, amit amúgy elsősorban a vidék Fehéroroszországa beszél. Nem véletlen, hogy van külön orosz és fehérorosz nyelvű színháza a városnak, vagy a metrómegállókban is az állomás neve az egyik oldalon oroszul, a másik oldalon fehéroroszul van kiírva. Annak, aki ismeri az orosz nyelvet, nem okoz gondot megérteni a fehéroroszt, azoknak azonban, akik egyik nyelvet és a cirill betűket sem ismerik, komoly kihívást jelenthet eligazodni a városban.

    Fehéroroszország fővárosa izgalmas hely. Ide az ember nem azért utazik, amiért Egerbe, Bécsbe, vagy Párizsba. Más az életszínvonal, mások az életkörülmények és a szabályok is. Minszkbe utazni nem mindennapi kaland.

    Waliduda Dániel

    Nyereményjáték

    Bulvár

    Gerendai: „Látogatói csúcsot hozott a Lupa”

    Bulvár
    szept. 17., csütörtök

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    szept. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    szept. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon