MENÜ
  • Madonna Bécsben

    Bárki bármit mondhat Madonnára, azt senki sem tagadhatja, hogy szórakoztatni tud a nő. Valaki ikonnak nevezi, valaki művésznek, valaki olcsó ringyónak, valaki pedig jégkirálynőnek. De elnézve Madonnát az első sorból, talán pont ez ennek a nőnek (az egyik) varázsa: bármilyen jelzőt is mondunk, rá, valahol mindegyik igaz rá.

    A pop királynője idén márciusban adta ki legújabb albumát, a már címében is provokatív MDNA-t, mely nem csak Madonna monogrammjára hanem egy partidrogra is erősen asszociál. Ettől függetlenül nem az MDNA lett az a korong, amit kinevezhetnénk Maddie nagy partilemezének – a főszereplő ugyanis a válás és az azt követő fájdalom lett. Ez pedig elég erősen tükröződik vissza a turnén is.

    Madonna május utolsó napján kezdte el járni a világot Tel-Avivban és meg sem áll decemberig, ahol Dél-Amerikában fogja befejezni koncertsorozatát. Koncertsorozat – ez az a szó, amit valamiképpen bűn használni Madonnával kapcsolatban. Az idén már harmincéves karrierrel büszkélkedő Madge ugyanis világéletében nem énekesnőnek, hanem előadóművésznek neveztette magát, aki pedig megnézi  a show-ját, az könnyen rá is jöhet, hogy miért. Az MDNA turné előadásai nem koncertek, hanem színházi előadások mozgó színpaddal, üzenetekkel, őrült táncosokkal, meghökkentő kosztümökkel, erőszakkal, szomorúsággal, vidámsággal és gyötrelemmel – és egy nővel, aki 53 évesen, harminc év után is képes megőrjíteni harmincezer embert egy pislantással. Ennek pedig teljesen a tudatában van.

    Madonna magyarázata szerint showműsora, melyet három hónap alatt rakott össze, egy utazás metafórájának felel meg, melyben a sötétségtől eljutunk a világosságig. Az énekesnőnek három évtizednyi dal és egy új album állt rendelkezésére ahhoz, hogy valami kerek egészet alkosson. Ez pedig olyannyira sikerült, mint eddig még soha. Éppen ezért nevezhető az MDNA Madonna eddigi legteátrálisabb turnéjának.

    A nyitány egy templombelsővel kezdődik, ahol néhány szerzetes egy gregórián kórus kántálása közben felhúz egy embernagyságű füstőlőt, mikor pedig megjelennek a szárnyas démonokra maszkírozott táncosok, Madonna is színre lép egy gyóntatófülkéből, fekete fátyollal és egy óriási puskával a kezében, elkezdve a metaforikus utazást a sötétségből. A sötétség itt pedig egyenlő az erőszakkal, vérrel és dühvel. Koncertje első részében Madonna egy hoteldíszletben üldögélve énekel arról, hogyan végzi ki egykori szeretőjét a Gang Bang című dal közben, és ahogy halad a dal, úgy lövi le egyre több és több táncosát, akik ugyancsak nem sajnálják megütni vagy megrúgni a főnökasszonyt. A gyilkosság-sorozat után egy kétségbeesett könyörgés a bocsánatért a Papa Don’t Preachel, melynek végén  néhány barbárnak öltözött férfi vágja a földhöz és bilincseli meg az énekesnőt, aki később I Don’t Give A című dala végén a mennyekbe emelkedik egy vérvörös kereszt mögött.

    A slágerözön pedig egy fél másodpercre sem áll meg. A néhány perc múlva cheerleaderként színpadra lépő Madonna Lady Gagának szól be az Express Yourselfel, melyet a Born This Way-el énekel el, rávilágítva a gyanús hasonlóságra. Új dala, a Turn Up The Radio után újabb klasszikusát veszi elő, a lecsendesített Open Your Heartot, melyet három baszk férfivel ad elő, összemixelve egy baszk, almaszedésről szóló népdallal.

    Az utazás a szex világában folytatódik a harmadik részleggel, melyet Madonna talán legnagyobb slágerével, a Vogue-al nyit meg. Ebben a szekcióban hangzik el az 1995-ös Humen Nature, mely a kritikusok szexhez való konzervatív hozzáállását szdija és melyben Madonna egy apró sztriptízt rendez a színpadon egy kis bordélyházi látogatás után, hogy aztán lederen leöltözve énekelje el a Like s Virgin sanzonra átírt verzióját, mely Madonna arcjátéka miatt talán az este egyik fénypontja.

    Az utolsó szekció az énekesnő szerint már magának a fénynek a megtalálása: kis játék a drogra utaló I’m Addicted című dallal, a közönség maximális feltüzelése az örökzöld Like A Prayerrel és a tombolós – és talán túl gyors – befejezés a Celebrationnel.

    Madonna két órás koncertje valóban egy utazás. Az erőszakos bűnöktől a szexuális bűnök felé, melyek végén hősünk eléri a megvilágosodást és önmaga elfogadását. De Madonnát nézve valahogy mégsem azt láthatjuk a színpadon, hogy maga a megtestesült harmónia. Bár minden lépése a lehető legpontosabban meghatározott módon történik és egy másodpercre sem hagyja, hogy a közönség levegye színpadjáról a szemét, Madonna éppolyan mint albuma és ahhoz kapcsolódó turnéja – néhol egy kicsit túl heterogén, egy kicsit túl sötét és egy kicsit túl depresszív.

    De éppen ez talán az MDNA turné varázsa – és ez a bizonyíték arra, amit oly sok ember képtelen elhinni: Madonna is ember. És amiben olyan sok ember annyira kételkedik: Madonna egy művész. Egy művész, aki úgy dolgozta fel válását és az őt érő halomnyi bántó kritikát, hogy kiadott egy albumot róla, majd kreált egy színházi műsort, amit az egész világon előad fél év alatt.

    És közben Madonna mégis Madonna marad. A főpróbán – melyre már beengedték a közönséget – szerencsém volt látni igazi emberi mivoltában. Smink nélkül, melegítőruhában, főnökként, aki az őt körülvevő embereket fegyelmezi és aki összenevet egy táncosával, miközben azt mondja a vizes színpadot nézegetve hogy “that sucks”.

    Mindenki azt kérdezte tőlem, hogy milyen Madonna élőben. Sokan várták a szidalmakat, hogy mennyire csúnya, mennyire ráncos, mennyire öreg, mennyire van plasztikázva. Mindenkinek csalódást kell okoznom: Madonna egy egyszerű 53 éves nő, aki bármikor képes visszaváltozni harminc vagy negyvenévessé. Hogy nem viselkedik korához illően? Miért kellene? Ha csak egy másodpercig is látjuk, két dolgot gyorsan realizálhatunk: Madonna nem érzi magát 53 évesnek és Madonna tisztában van azzal, hogy melyik lépése mekkora túlzás. Csupán megtanulta, hogy ha valamit el akar érni, akkor túloznia kell.

    Madonna nem fiatal, már csak azért sem, mert már réges-régóta ráillik a nagyöreg szó. A profi nagyöreg, aki maximalizmusa miatt leguggol koncertje közepén, hogy megigazítsa az azt borító szőnyeget, a profi, akinek tekintete ég az idegtől, ha fél perccel később érkezik a színpadra és az igazi előadó, akinek szeme felragyog az örömtől, ha az ő nevét kiabálják vagy kap egy tapsot – szerény harmincezres közönségétől.

    A taps pedig megérdemelt. A nagy utazás során ugyanúgy érezhetjük magunkat egy templom belsejében, egy őrült partihelyen vagy egy indiai buszút kellős közepén. Madonna turnéján azt csinálja amihez a leginkább ért: szórakoztatja a közönséget, megmutatja, hogy még mindig ő a királynő és kiköveteli magának az áhítatot, melyben olyannyira nem ismer mértéket, mint a profizmusban.

    Madonna az Madonna – a szórakoztatás királynője akit úgy néz ki bánthat bárki vagy bármi – ő abból is képes profitálni és tapsot fakasztani.

    Fotók és szöveg: Kanicsár Ádám András 

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon