MENÜ
  • Filmkritika: Z világháború

    A zombik már nem csak vánszorogva közlekednek, hanem hordákban sprintelve rajzanak az apokalipszisben.

    Gerry (Brad Pitt) családjával egy átlagos napon elakad a dugóban Philadelphiában. Hamarosan kiderül mi okozza a dugót, és miért rohannak észvesztve az emberek az utcán. Elszabadult egy vírus, aminek következtében emberevő zombik özönlötték el a világot. Gerryt korábbi munkáltatója, az ENSZ keresi meg, hogy családja biztonságba helyezéséért cserébe kísérjen el egy virológust Dél-Koreába, hogy megtalálják a fertőzés kiindulópontját. A tudós halálát követően Gerry magára van utalva, hogy rájöjjön, mi lehet ezeknek a lényeknek a gyenge pontjuk, és hogyan lehetne legyőzni őket.

    Max Brooks posztapokaliptikus regényét sajnos még nem volt szerencsém elolvasni, de az első visszhangok alapján a film merőben eltért az eredeti alapanyagtól. Míg a könyv több túlélő egyes szám első személyű visszaemlékezése, addig a film egyetlen ember szemszögéből mutatja be a zombiapokalipszist. Gerry utazásainak köszönhetően a világ számos pontján betekintést kapunk az eluralkodó pánikba és a megoldási kísérletekre. Durva azt hallani, ahogy a diktatórikus Észak-Koreában minden ember fogát kihúzták 24 óra alatt, hogy ne tudjanak harapni, míg Jeruzsálem egy hatalmas fallal próbálkozik, ahol a közel-keleti konfliktust félretéve együtt énekelnek békében a zsidók és az arabok. Ennél merészebb politikai helyzetekbe viszont már nem megy bele, leszámítva talán azt a fricskát, hogy egy diktatórikus ország légitársaságának gépén menekül el az amerikai hős.

    Romero óta hatalmas sikerei vannak a zombifilmeknek, amelyek most másodvirágzásukat élik. Az USA-ban a legnézettebb kábeles sorozat a kiváló Walking Dead, és a mozikat is folyamatosan árasztják el a vámpírokat leváltó élőhalottak. A Z világháború annyival bővítette ki az eddig zombiuniverzumot, hogy a zsákmányt észlelő zombikat felgyorsította. A zombik mozgásához a rovarok rajzását, rendőrkutyák harapását, sőt még Javier Bardem járását is tanulmányozták a Nem vénnek való vidék-ből. Ebből aztán egy olyan mozgáskultúrát teremtettek, ami elég félelmetes hatást nyújt helikopterről nézve a zajtól megvadult, falat ostromló zombiknál.

    A film már rögtön az elején magával ragad a híradórészletekkel, a tökéletes soundtrackként használt Muse dallal, a The 2nd Law: Unsustainable-lal aláfestve. Marc Forster ezt a színvonalat nem képes végig fenntartani, de a történet izgalmas, a látvány pedig lenyűgöző. A kétórás játékidő gyorsan elrepül, és a lezárást is sikerült okosan megoldani, nem akarják ennyi idő alatt az egész világot megmenteni. Brad Pitt a produceri tevékenysége mellett kiválóan helytállt a filmben akcióhősként és családapaként is, ahogy Mireille Enos is tökéletes társának bizonyul a féltő családanyaként. Abban a nézésében, amikor elszállítják őt a legbiztonságosabb pontnak tűnő hajóból egy menekülttáborba, miután a férjéről három napig nem érkezik hír, hihetetlen érzelmek összpontosulnak a szemeiben.

    Alaptalannak bizonyultak a félelmek a film körüli botrányok miatt (átírt forgatókönyv, pótforgatás, Pitt és Forster balhézásai), és egy igazán izgalmas és látványos filmmel sikerült előrukkolnia Pittnek. A vártnál jobb nyitást követően pedig már a folytatást tervezi a stúdió, így annak sem kell csalódnia, aki jobban lezárt történetet szeretett volna.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    Gerendai: „Látogatói csúcsot hozott a Lupa”

    Bulvár
    szept. 17., csütörtök

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    szept. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    szept. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon