Filmkritika: Végtelen szerelem

David (Alex Pettyfer) az egyetlen a gimiben, aki felfigyel egy zárkózott lányra, Jade-re (Gabriella Wilde). Jade inkább a könyveket bújta, vagy a szüleivel töltötte az idejét barátkozás helyett a tanévben, mivel elhunyt bátyját gyászolta. A nyár első napjaiban azonban a két fiatal beszédbe elegyedik, majd Davidnek köszönhetően minden osztálytársuk elmegy Jade érettségi bulijára. Ettől az estétől kezdve szinte elválaszthatatlanokká válnak, és együtt akarják tölteni a nyár hátralevő részét. Csakhogy Jade-re pár hét múlva orvosi gyakorlat vár, és az apja hallani sem akar arról, hogy David miatt lemondja azt, így minden eszközt bevet annak érdekében, hogy a két szerelmest szétválassza, és távol tartsa egymástól.

A Végtelen szerelem első verzióját 1981-ben Franco Zeffirelli készítette el, amit a kritikusok ugyan lehúztak, de a közönség pozitívan fogadott, ráadásul ennek a filmnek köszönhette első szerepét Tom Cruise is. Ezt a filmet remakelte Shana Feste, habár a két film között túl nagy hasonlóságot nem találunk a címen és az alap szituáción kívül. A csóró srác és a gazdag lány szerelembe esik, és a külvilággal mit sem törődve kapcsolatba bonyolódnak egymással. Az alaptörténet ismerős lehet a film egyik producerének, Josh Schwartznak a korábbi kultikus tinisorozataiból: A narancsvidékből és a Gossip Girlből. Az eredeti történet azonban egy tragikus love storyt mesél el, amivel az új verzió köszönőviszonyban sincs. Igaz itt is vannak komolyabb problémák, mint megcsalás, eltitkolt előélet, gyász feldolgozása, mégis ezek a részek túl erőltetettnek tűnnek, és nincsenek igazán kidolgozva. A párbeszédek sokszor nagyon gyengék, ahogy a színészek játéka is néhol igencsak túlzó.

A két főszereplő között azonban működik a kémiai, és bármennyire is egyszerű a történet, azért lehet nekik drukkolni, hogy sikerüljön legyőzniük az előttük álló akadályokat. Alex Pettyfer kisugárzása továbbra is ellenállhatatlan, és simán meggyőz minket arról, hogy ez az első szerelem egy életre fog szólni. Gabriella Wilde gyönyörű, nem hiába szaladt utána egy partin Naomi Campbell, hogy néhány képet készítsen róla az ügynökének. A modellkarrier után a Carrie-ben már láthattuk őt mellékszereplőként, most azonban főszerepben bizonyíthatott. Habár néha idegesítő, ahogy a hosszú karjaival balettos mozdulatokat tesz, első főszerephez képest azért szépen helyt tudott állni Pettyfer oldalán. Az eredeti film betétdala a sokak által idegesítőnek, nyálasnak tartott Lionel Richie és Diana Ross duett, az Endless love. Szerencsére az új változatban remekül válogatták össze a tracklistet (egy újabb hasonlóság A narancsvidékkel és Gossip Girllel), van itt Franz Ferdinandtól kezdve Empire of the Sunon át The Bird and The Bee.

A Végtelen szerelem az átlag amerikai romantikus filmek kedvelőinek biztosan nem fog csalódást okozni, de a műfajt sem fogja megújítani. Aki pedig erre a filmre ül be a barátnőjével Valentin-napon, az biztosan szerez magának egy jó pontot.