MENÜ
  • Filmkritika: Szesztolvajok

    Cannes egyik kedvenc rendezője ezúttal egy keserédes vígjátékkal tért vissza néhány lecsúszott skót sráccal.

    Robbie (Paul Bannigan) néhány nappal gyereke megszületése előtt áll a bíróság elé verekedés miatt. Szerencséjére ezúttal megússza a börtönt, és közmunkára ítélik. Itt ismerkedik meg néhány agyalágyult elítélttel, és a közmunkát vezető Harryvel (John Henshaw), aki nem csupán a munkaidejében törődik ezekkel a srácokkal. Egyik nap egy kirándulást szervez nekik egy whiskyüzembe, amely teljesen magával ragadja Robbie-t.

    Könyveket kölcsönöz ki a whiskyről, és egy whiskykóstolón az is kiderül, hogy nagyon jó érzéke is van ehhez italhoz. Itt hallanak arról a közelgő árverésről is, ahol a világ legkülönlegesebb whiskyje fog csillagászati áron elkelni. A kitörésre vágyó fiatalok így elkészítik a nagy tervet: ellopják whiskyt, és az ezért kapott pénzből megpróbálnak új életet kezdeni.

    Ken Loach idén sem tért haza üres kézzel a Croisette-ről, ezúttal a zsűri díját nyerte el legújabb filmjével. Az sem szokatlan, hogy szereplői ismét a társadalom perifériáján rekedt emberek, ami azonban kevésbé jellemző Loachra az a humor. Ebben az alkotásban viszont remekül ötvözte a kettőt: a kisemberek drámáját ügyesen oldja fel a poénokkal, még akkor is, ha akad köztük néhány kevésbé kifinomult is. De ezt nem is kell a szemére vetnünk, hiszen hőseink sem a legműveltebbek, így ezek tökéletesen is illenek hozzájuk.

    A szereplők pedig igazán szerethetőek. Loach hosszasan készíti elő a terepet a whiskyrablásig, ezzel azonban lehetőséget ad arra, hogy minden néző azonosulni tudjon Robbie-val, és így a végén csak még jobban drukkolunk neki azért, hogy sikerüljön elérni célját. Hiszen ő nem is szeretne mást, csak új életet kezdeni, de mégis rendre visszahúzzák őt a körülmények régi életébe. Az előéletével esélytelen, hogy munkát kapjon, apósa a szülőszoba előtt vereti őt el, majd pénzt ajánl neki, hogy hagyja ott szerelmét és kisfiát.

    Néhány helyi srác is üldözi őt, hogy visszafizessenek neki egy verést, így hiába kap egy új esélyt azzal, hogy fél évig használhatnak egy lakást a családjával, mikor ezek a srácok kifigyelik őt háznézéskor, minden reménye szertefoszlik. Az egyetlen kiutat a nagy rablás jelenti számára, amellyel megfogadja, hogy az utolsó törvénytelen húzását követi el. A kockázat mégis nagy, hiszen ha elkapják, akkor kisfiának apa nélkül kell felnőnie.

    A humor forrását legnagyobb részt a balfék tettestársai szolgáltatják: a kleptomániás Mo, aki annak ellenére lop el kis whiskysüvegeket, hogy nem is szereti a whiskyt, csak túl könnyűnek tűnt a kicsempészésük. Albert, akinek az IQ-ja legtöbbször Forrest Gumpéval vetekszik, fogalma sincs arról, hogy ki volt Mona Lisa, vagy Einstein, néha mégis vannak okos megállapításai, illetve Rhino, akit valószínűleg csak azért írtak bele a történetbe, hogy valaki cseszegesse Albertet, meg hát mégiscsak kell egy vörös szereplői is egy brit filmbe.

    A befejezés olyan, minta nem is Loach rendezte volna, mégse tudunk miatta haragudni olyan jeleneteknél, mint amikor Harry megkapja az angyalok jussát, amivel értelmet nyer az eredeti cím is. Amikor a skót whisky és a skót szoknyák után ismét felcsendül a skót banda, a The Proclaimers ikonikus slágere, már csak arra tudunk gondolni, hogy mennyit is nevettünk ezen a szívmelengető, remek filmen.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon