MENÜ
  • Filmkritika: Star Wars: Skywalker kora

    Egy negyvenkét éve szövődő saga lezárása.

    Palpatine császár (Ian McDiarmid) egy óriási armada segítségével arra készül, hogy végső csapást mérjen az Ellenállás maroknyi csapatára. Rey (Daisy Ridley), Finn (John Boyega), Poe (Oscar Isaac) és Chewbacca (Joonas Suotamo) így egy sith útjelző eszköz felkutatásába fognak, melynek segítségével eljuthatnak Palpatine rejtekhelyére. A keresést azonban nemcsak az idő szűke, hanem a nyomukban járó Kylo (Adam Driver) is megnehezíti.

    Lehetetlen feladat egy történetet úgy lezárni, hogy mindenkinek tetsszen. Különösen igaz ez egy olyan több évtizedet felölelő, masszív rajongói bázissal bíró mese esetében, mely milliók számára adott meghatározó gyerek-, kamasz-, felnőttkori filmélményeket. J.J. Abrams ráadásul duplán hálátlan feladatot vállalt el, hiszen miután Colin Trevorrow és a Lucasfilm útjai kreatív különbségek miatt elváltak, újra a rendezői székbe ült, hogy elvarrja azokat a szálakat, amiket Rian Johnson vitt tovább egy teljesen más irányba, ráadásul Carrie Fisher sem tudta már betölteni azt a központi szerepet, amit eredetileg neki szántak ebben a részben. Kathleen Kennedy a biztos utat választotta, amikor rábízta a rendezést J.J. Abramsre, hiszen Az ébredő Erő szerethetően és humorosan kezdte meg a harmadik trilógiát, aminek az igazi erőssége a nosztalgiafaktor kihasználása volt. A záró epizódban azonban mindenki többet vár annál, mint hogy viszont lásson néhány régi szereplőt, vagy ismerős helyszínt és tárgyat.

    J.J. Abrams mégis úgy gondolta, hogy a bevált receptből baj nem lehet, és a nosztalgiára építve már túlzásba is viszi a fan service-t azzal, hogy minél több karaktert hoz vissza, vagy idéz meg, mi pedig egy idő után csak fogjuk a fejünket egy-egy ilyen jelenetnél és kínosan kacagunk, vagy legyintünk egyet, miközben félve gondolunk arra, hogy csak nehogy megmutassák még azt is, ahogy baby Yoda a leves után eljut a desszertig. Ráadásul eszeveszett tempót diktál, mely során hőseink gyorsabban és több helyszín között ugrálnak, mint a Trónok harca befejező évadának szereplői. Ennek a sebességnek leginkább azok a részek isszák meg a levét, ahol valami fajsúlyos dolog történik. Egyszerűen nincs időnk átérezni és feldolgozni egy-egy halálesetet, mert már ugrunk is tovább egy következő jelenetre, ezzel teljesen súlytalanná válnak olyan pillanatok, amik igazán mellbevágóak lehettek volna.

    Mindehhez egy borzalmas szövegkönyv társul, ami folyamatosan a szereplők szájába adja, hogy a nézőknek mit is kellene éreznie és gondolnia. Ennek a legirritálóbb példája, amikor a film egyik legmeghatóbb pontján az egyik droid, aki éppen J.J. Abrams hangján szólal meg eredetileg, kimondja, hogy ez szomorú, aminek köszönhetően ahelyett, hogy papír-zsebkendőért nyúlnánk, csak ökölbe szorul a kezünk mérgünkben. Számtalan felesleges mondat került bele a forgatókönyvbe, ami vagy porig rombolja az adott jelenet hatását, vagy teljesen irreális, például amikor Finn menekülés helyett még megkérdezi az egyik segítőjüket, hogy hogyan tudják meghálálni a tettét, miközben már a nyakukon vannak az ellenségeik.

    A játékidő első 110 perce gyakorlatilag egy kapkodós, logikátlan, elhibázott fan service, amit aztán hiába követ egy izgalmas és grandiózus csatajelenet, az egész filmet már az nem tudja megmenteni. Főleg úgy, hogy bár technikailag és akciójeleneteit tekintve hiába kifogástalan, még itt is sikerül olyan bosszantó pillanatokat szerezni, amik abból fakadnak, hogy a készítők kényszeresen próbálják a főhősöket összehozni valakivel, még ha a másik felet éppen csak néhány perce is ismertük meg, és az egészet nem érezzük indokoltnak, vagy megalapozottnak. Ez alól talán kivétel Rey és Kylo kapcsolata, akik között mindig is izzott a levegő, ráadásul Kylo kapta meg az egyetlen igazán érdekes fejlődéstörténetet, ahogy a jó és a sötét oldal között hezitál. Rajtuk kívül a többi szereplő alig jut értékelhető játékidőhöz, ami Oscar Isaac vagány játékát tekintve ezúttal is hatalmas kár, de Rose-nak is csak néhány percnyi játékidő jut, hiába játszott központi karaktert Az utolsó Jedik-ben.

    A Star Wars: Skywalker kora így nem is tudja véghezvinni azt a lehetetlen feladatot, hogy egy olyan lezárást készítsen egy évtizedeken át szövődő történethez, ami szinte mindenkinek tetszik. Csakhogy egy igazán méltó búcsút sem sikerült összehozni. És ez talán nem is csoda egy olyan korszakban és egy olyan stúdió bábáskodása mellett, ahol sok esetben a történetmesélésnél már sokkal fontosabb a profit.

    Ajánló

    Ezek voltak az évtized legnézettebb videoklipjei

    Egy csodálatos filmet mutatott be a Sziget: Wherever You Go

    A jövő vidámparkja megérkezett Budapestre