MENÜ
  • Filmkritika: Spotlight – Egy nyomozás részletei

    Az idei Oscar-mezőny legjobb szereplőgárdájával és legkeményebb témájával rendelkező filmje.

    Új főszerkesztő érkezik a Boston Globe-hoz, Marty Baron (Liev Schreiber), aki azt a feladatot adja az újság oknyomozó csapatának, a Spotlightnak, hogy járjanak utána alaposabban egy régebbi ügynek, amiben egy helyi papot vádoltak molesztálással. Mike (Mark Ruffalo), Walter (Michael Keaton), Sacha (Rachel McAdams) és Matt (Brian d’Arcy James) egyre mélyebbre ásnak, és egy olyan szövevényes és megdöbbentő sztorira bukkannak, amire nem számítottak.

    Spotlight_jelenetfoto (14)

    A Spotlight egy igaz történet alapján készült, amitől már eleve megrendítővé válik. A katolikus egyház évtizedeken keresztül tussolta el a papjaik gyerekmolesztálási ügyeit Bostonban, és a világ többi táján is. Megdöbbentő, hogy az egyház hajlandó volt egymás után többször is fizetni ugyanannak a papnak a bűnéért, majd mintha misem történt volna, a szentatya egy újabb közösségben kezdhetett el dolgozni tiszta lappal. Mindeközben gyerekek százai szenvedtek el maradandó lelki sérüléseket egy olyan katolikus közegben, ahol az őket ért atrocitásokról senkinek sem mertek beszélni. Ennek tükrében a legnagyobb gyomrost talán a film végi felirat adja, amiből megtudhatjuk, hogy a bostoni püspököt a botrány kirobbanása után ugyan áthelyezték, de ezzel gyakorlatilag csak feljebb jutott a ranglétrán.

    Spotlight_jelenetfoto (9)

    A film mégsem emiatt erős. Láthattunk volna számtalan síró áldozatot, gyerekeket molesztáló papot, de Tom McCarthy tökéletes arányérzékről tett tanúbizonyságot. A papok közül szinte senki sem szólal meg, nem látjuk az egyház védekező mechanizmusát, de nincs is erre szükség, mert a központban maga az oknyomozás áll. Egy olyan letűnt világ elevenedik meg, ahol az újságírók az irattárból és a könyvtárból gyűjtöttek anyagokat, és a kis füzetükbe jegyzeteltek. A Spotlight csapata hónapokon keresztül dolgozhatott az ügyön, bár a 9/11 miatti csúszást követően már mindenki egyre feszültebbé vált, nehogy valamelyik másik lap náluk előbb közöljön az esetről egy kevésbé átfogó cikket. Csupán néhány áldozat szólal meg, és McCarthy egy percre sem feledkezik meg közben az újságírók reakcióját mutatni. Azokét az újságírókét, akik később maguk is rádöbbennek arra, hogy már évekkel ezelőtt is lehozhatták volna ezt az írást: a kirakós részletei ott hevertek előttük, csak nem éreztek rá az eset súlyára. Így az azt követő időszakban őket is legalább annyira terheli a felelősség, mint az egyházat, vagy az ügyekből hasznot húzó ügyvédeket.

    Spotlight_jelenetfoto (12)

    A színészek közül szinte bárki megérdemelte volna azt az Oscar-jelölést, ami végül Ruffalónak és McAdamsnek jutott. Kétség kívül a leglátványosabb szerep Ruffalóé, és ő nagyon ügyesen használja ezt ki. McAdams számomra szinte mindig túl sok volt, most viszont meglepő visszafogottsággal játszik. Schreiber és Keaton is nagyon erős kisugárzással rendelkezik a vásznon, az én kedvencem viszont a társaság legvisszahúzódóbb tagja, Brian d’Arcy James lett. Az egyik legemlékezetesebb jelenet, amikor rájön arra, hogy mi is folyik az egyik otthonához közeli házban, majd a végén sajátos elégtételt vesz az ott lakókon.

    A Spotlight úgy marad végig hihetetlenül izgalmas, hogy gyakorlatilag semmi mást nem látunk a vásznon, csak az oknyomozó újságírók munkáját. Ahhoz persze, hogy ekkorát üssön, kellett a megdöbbentő téma is, amit McCarthy kiváló érzékkel jelenített meg. A legjobb film kategóriájában nincs ennél erősebb jelölt idén.

    Ajánló

    Újabb 50 nevet jelentett be a STRAND

    Íme a Nickelodeon’s Kids’ Choice Awards 2020 jelöltjei

    Sziget: itt az első nyolcvan fellépő