MENÜ
  • Filmkritika: Prometheus

    Ridley Scott harminchárom év után visszatért a számára világhírt hozó Alien film univerzumába, és megalkotta a várva várt Alien 5-öt. Vagy mégsem?

    A XXI. század utolsó éveiben járunk, amikor Dr. Elizabeth Shaw (Noomi Rapace) és párja Charlie Holloway (Logan Marshall-Green) Skóciában különleges barlangrajzokra bukkan. A falfestményeken az emberek magas lényeket imádnak, akik az ég felé mutatnak pár bolygóra. Ez a szimbólum több korábbi civilizációnál is felbukkant már, így Elizabeth és Charlie felállít egy hipotézist, miszerint ez egy invitáció az emberiség teremtőitől a bolygójukra.

    Az úthoz találnak egy mecénást, Peter Weylandet (az elmaszkírozott Guy Pearce), akinek  cége finanszírozza harminchárom évvel később az első Alien film csapatának útját is. Az ő megbízásából és pénzéből indul el egy tizenhét fős legénység a teremtők bolygójára, hogy a kezdetet kutassák, ami azonban a végzetükké válik.

    Ridley Scott eredeti Alienje filmtörténeti klasszikussá vált, mely ha nem számítjuk a predátoros verziókat, akkor négy folytatást is megért, habár egyik sem Scott rendezésében. Ezúttal viszont ismét ő vette a kezébe a kamerát. A filmmel kapcsolatban nagy volt a titkolózás, senki sem tudta igazán, hogy ez most egy folytatás, vagy előzményfilm lesz-e, esetleg valami teljesen más. Két kamu előzetes is kikerült Scott fiának rendezésében a netre, az egyik Guy Pearce-szel, a másik Daviddel, a Michael Fassbender által alakított androiddal, teljes hisztériát kiváltva a rajongókból. A végeredmény egy kissé felemás, a Prometheus önálló filmként is megáll a lábán, de megválaszol néhány kérdést az Aliennel kapcsolatban is, így az is nyugodtan beülhet rá, aki eddig egy Alien részt sem látott, de azoknak is tartogat számos izgalmas kikacsintást, akik nagy rajongói a tetralógiának.

    Akik azonban azért ülnek be a moziterembe, hogy embereket pusztító szörnyeket lássanak, azok nem lesznek maradéktalanul megelégedve. Hiszen ezúttal a horror helyett inkább filozofikus sci-fit kapunk, amely az emberiség eredetén, a lét értelmén, és a pusztítás miértjein töpreng a film első felében. Természetesen a másodikban elindul a megszokott öldöklés és menekülés a túlélésért, és akkor indul be igazán ez a film. A hit kérdése talán túlzottan központi téma lett, és elég bosszantó, amikor még a film végén is Elizabeth a keresztes medálját akarja visszakapni.

    A forgatókönyv így nem is túl tökéletes, nem mindig követhető, a legtöbb karakter elnagyolt, de az akció, a félelemkeltés, és a látvány mindezekért kárpótol. Épp ez utóbbi miatt érdemes a filmet IMAX3D-ben megnézni, hiszen lenyűgöző világot teremtettek az alkotók, ahol számos dolgot kiemelnek a 3D-nek köszönhetően, mégsem lövöldöznek vagy ugrasztanak állandóan felénk valamit, csak a látvány kedvéért. Mindeközben végig borzongunk, de sokáig mi sem tudjuk pontosan mitől, de Alien filmről lévén szó, tudjuk, hogy valami nagyon rossz fog történni, a kérdés csak az, hogy mikor.

    A színészek közül sokan csak azért kellettek, hogy legyen kit kinyírni. Ebből a szerepkörből hárman emelkednek ki. Noomi Rapace-nak segít a forgatókönyv, hiszen ő a főhősünk, róla tudjuk meg a legtöbb információt, még ha például a flashback szinte már nevetséges is vele kapcsolatban. Minden adott hát az alkotóktól, a játéka mégsem kiemelkedő, nem kapunk egy olyan bad ass bitcht, mint az eredetiben Sigourney Weaver. Egy jelente van, amiben mégis lenyűgöző, és végig neki szorítunk: mikor császármetszést hajt végre magán. Ez a film egyik legerősebb pillanata, ami hosszú időre beleég a néző tudatába.

    A másik szereplő, akire nagyobb hangsúlyt fektettek a készítők, az David, az android. Michael Fassbendert nem véletlenül tartják napjaink egyik legjobb férfiszínészének, itt is varázslatos alakítást nyújt az érzelmekre képtelen robot szerepében. Minden mozdulata robotszerű, az arca végig ugyanolyan, nem mutat érzelmeket, mégis valahogy kételkedünk abban, hogy nem is érez semmit. Főleg amikor filmet néz, és onnan tanul mondatokat, akkor érezzük rá valósnak a Pinokkió hasonlatot, hogy talán ő is szeretne igazi ember lenni.

    A másik kiemelkedő alakítás meglepő módon Charlize Theronhoz fűződik. Sokan leírták már őt, azt mondták, hogy elhamarkodott volt neki Oscart adni, az utóbbi időben azonban sorra mutat fricskát a kritikusainak olyan alakításokkal, mint a Pszichoszingli, vagy a Hófehér és a vadász. A sorba beilleszkedik mostani teljesítménye is, hiszen őt is leginkább szörnyeleségnek szánták, mégis messze kitűnik a többi mellékszereplő közül unszimpatikus karakterével, aki Weyland vállalatát képviseli a fedélzeten, és nem is hisz a küldetés sikerében. Játékában nagyon hasonló Fassbenderhez, így a szereplőkhöz hasonlóan bennünk is felmerül a kétség, hogy vajon nem android-e ő is. Alakításával talán Scottot is felbosszantotta, amiért végül nem ő kapta meg Elizabeth szerepét…

    A Prometheus nem lesz olyan kultikus film, mint az Alien, de mégis messze kiemelkedő alkotásoknak tűnik az idei nyári blockbusterek közül, ami kellőképpen parás és izgalmas szórakozást nyújt nekünk.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon