MENÜ
  • Filmkritika: Óz, a hatalmas

    Az Alice Csodaországban sikerén felbuzdulva a Disney újabb klasszikus történetet fűzött tovább a CGI varázslatos világában.

    Oscar Diggs (James Franco) egy vándorcirkusszal járja a kisvárosokat, hogy bűvészmutatványaival keressen pénzt, és szervezzen be csinos lányokat segítőnek. Miután egy olyan lánynak csapja a szelet, akiről kiderül, hogy az erőember barátnője, a féltékeny barát haragja elől Oscar a léghajójába menekül. Csakhogy a hajó megállíthatatlanul sodródik egy forgószél felé, amely végül Óz birodalmában landol. Itt találkozik Oscar egy boszorkánnyal, Theodorával (Mila Kunis), akit szintén hamar az ujjai köré csavar. Ő Smaragdvárosba vezeti a nővéréhez, Evanorához (Rachel Weisz), aki felajánlja a kincstár tartalmát és az üresen álló trónt Oscarnak, ha elpusztítja a gonosz boszorkányt, Glindát (Michelle Williams). Egy jóslat szerint ugyanis érkezni fog egy nagy varázsló, aki megszünteti a gonosz boszorka rémuralmát. Csakhogy cseppet sem biztos, hogy Oscar az a bizonyos varázsló, és hogy minden boszorkány olyan, amilyennek elsőre látszik.

    Sam Raimi nagyszabású műve az Óz, a csodák csodájának előzménytörténete, hiszen ebből megtudhatjuk, hogyan is vált gonosszá a nyugati boszorkány. Raimi ugyanúgy fekete-fehérben, kisebb képarányban kezdi a filmet, és csak a tornádó után vált színesre, ahogyan azt az Óz, a csodák csodája is tette. Habár az eredeti film másik stúdióhoz tartozik, és számos eleme jogvédett, azért egyértelmű hasonlóságokat láthatunk a két alkotás között, mint amilyen a sárga út, vagy a buborékban utazó Glinda. Ez a verzió azonban koránt sem lesz olyan klasszikus hetven év múlva, mint most az Óz, a csodák csodája.

    Ez a film is L. Frank Baum Óz sorozatának egyik kötetén alapszik, amelyből meglepő módon még csak hármat dolgoztak fel. A történet ennek ellenére nem rejt különösebb izgalmakat. A legfurcsább az, hogy nem tudjuk pontosan eldönteni kiknek is szánták a filmet, amely tizenkettes karikát kapott, de a tizenkét éven felüliek számára valószínűleg túl unalmas, hat éven aluliaknak pedig még túl félelmetes. Így marad egy maroknyi hét és tizenkettő közötti célközönség, amely igazán élvezni fogja, habár a jegyeladások alapján úgy tűnik nem csak ők kíváncsiak erre a filmre. Az Alice-hez hasonlóan az Ózt is lélegzetelállító CGI képi világgal keltették életre, amire egy rossz szavunk sem lehet (maximum a boszorkányok párbajának megjelenítésénél), valóban gyönyörű, még ha ezúttal hiányoljuk is egy kicsit Tim Burton abszurd fantáziáját belőle.

    A történet azonban túl egyszerű: Óz karakterfejlődését kísérjük végig, ahogyan önző, egoista nőcsábászból lelkiismeretes, segítőkész férfivé válik, aki életében először már nem csak magára gondol. James Francónak tökéletesen passzol ez a nemtörődöm, nyegle szerep, amiben minden unszimpatikussága ellenére is teljesen szerethető. Kap maga mellé egy imádnivaló, humoros majmot is, és egy néhányszor sziporkázó bátor porcelánbabát, aki engem leginkább a Shrek mézeskalácsára emlékeztet. Annak ellenére, hogy egy mesés történetről van szó, igazán bántóan egyszerű, és hihetetlen, ahogy Oscar egyik pillanatról a másikra változtatja meg a véleményét arról, hogy ki is a rossz boszorkány, és ahogy az sem igazán hihető, ahogyan a végén végül győzedelmeskedik a jó.

    A legnagyobb gond a boszorkányokkal van. Rachel Weisz hozta ki a legjobbat a szerepéből, de hát mégiscsak gonoszat a legegyszerűbb játszani. Mila Kunis az elején túl naiv, idegesítő, ahogy egy éjszaka után már úgy gondolja, hogy az egész életét Oscarral fogja leélni. A BBC riporterével készített interjúja miatt mégis megérte elvállalnia ezt a filmet, hiszen minden idők egyik legjobb interjúját kaptuk tőle, leszámítva Jennifer Lawrence nyilatkozatait. Zölddé, és gonosszá válva már vele sincs túl sok probléma. A mindig remek Michelle Williams azonban ezúttal túl egysíkú, állandóan bájolog, amelyről az erőltetettség süt csak le. Nála már csak a népe idegesítőbb, akik még egy musicalbetétet is belecsempésztek a filmbe. Ha lenne az Óznak újabb folytatása, nehogy megint Marc Webbre bízzák az új részt, aki már az 500 nap nyárba is egy sokkal életszerűbb Disney dalbetétet csempészett, mint amilyet ebben vezényelt le Raimi. Az Óz, a hatalmas egy cuki film, ami sajnos maradandó nyomot nem fog hagyni. Talán ha ezt is Tim Burton rendezte volna, több mindent ki lehetett volna belőle hozni. Egy biztos, James Francón ezúttal se múlott semmi.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon