MENÜ
  • Filmkritika: Olli Mäki legboldogabb napja

    A millió finn márkás bébi.

    Olli Mäki (Jarkko Lahti) élete legnagyobb meccsére készül 1962-ben. Hazai pályán lép szorítóba a világbajnoki címért az amerikai Davey Moore ellen. A szerény, vidéki bokszoló így a médiafigyelem középpontjába kerül a felkészülése során, miközben még néhány kilótól is gyorsan meg kell szabadulnia, hogy megfeleljen az edzője és managere, Elis (Eero Milonoff) által erőltetett új súlycsoportjának. Olli gondolatai elsősorban mégsem a nagy mérkőzés és az edzések, hanem egy lány, Raija (Oona Airola) körül forognak.

    Juho Kuosmanen Cannes-ból az Un Certain Regard szekció fődíjával tért haza, amit egy kis csendes, szívmelengető alkotással érdemelt ki. Az Olli Mäki legboldogabb napja nem egy tipikus bokszfilm, ahol a mélyről jövő bokszoló egy kemény felkészülést követően a film csúcspontján több menetben keményen küzd a bajnoki övért, miközben a szerelme az első sorok egyikéből minden egyes bekapott ütésnél a szájához kap. Itt Raija egy távoli lelátóból nézi végig a mindössze kétmenetes küzdelmet. Ezt megelőzően ugyan bepillantást nyerünk Olli edzéseibe, a kötelező megjelenéseibe, a kemény küzdelembe az extra kilók ellen, de egyáltalán nem ezeken van a hangsúly, és a filmnek nem a világbajnoki rangadó a legfontosabb jelenete. Mire odaérünk a történetben, a meccs kimenetele szinte már cseppet sem érdekli a nézőt.

    Olli Jarkko Lahti félszeg alakításában hihetetlenül szimpatikus sportolóvá és emberré válik, akinek nem a győzelem a fontos. Őszintén nyilatkozik arról, hogy ő csak bemegy a ringbe, és lesz ami lesz, de nem gondolja azt, hogy szégyen lenne kikapni a nála jóval tapasztaltabb ellenfelétől. Látszódik rajta, hogy mennyire idegen számára a média és az egész ország figyelme. Amatőrként lett Európa-bajnok, és távol áll tőle a profi boksz körüli felhajtás, ahol a szponzorok támogatásáért cserébe fotósok előtti pózolást, vacsorákon való részvételt és természetesen győzelmet várnak el tőle. Ő azonban csak egy egyszerű fiú, akit Lahti néhány lopott pillantással és őszinte mosollyal csempész a szívünkbe. Könnyűnek hangzik, de azért ennél sokkal nehezebb dolga volt: bokszleckéket vett és komoly izomzatot pakolt magára a szerep kedvéért. Oona Airolát látva nem is vonjuk kétségbe, hogy Raija miért is terelhette el Olli figyelmét: elbűvölő, bájos, és csak úgy árad belőle a kedvesség, egyszerűség és a szeretet.

    A cselekmény nem siet sehova, és leginkább bizonyos pillanatokat ragad meg. A gyermeki örömöt, amit Olli akkor érez, amikor az erdőben futva egy fán fennakadt papírsárkányt eregethet. A visszatarthatatlan mosolyt, ami akkor fakad ki belőle, amikor egy kamera előtt a levegőbe kell bokszolnia. Egy elkapott pillantást a sajtótájékoztató közben, vagy épp Olli arcát, amikor a róla forgatott dokumentumfilmben Raiját látja grimaszolni. A spontán lánykérés jelenetében ott van ennek a filmnek minden varázsa, ami annak ellenére lengi körbe, hogy hihetetlenül egyszerű és természetes. Ráadásul az egész filmnek nagyszerűen áll az, hogy fekete-fehérben forgatták le, és könnyedén el lehetne adni úgy, mintha a ’60-as években készült volna, de a mondanivalója azóta sem avult el. Egyedül talán az Elis körül felvetett és elvarratlanul hagyott kérdések emelhetők ki negatívumként, de a csodálatos zárójelenetet követően, amiben az igazi Olli és Raija is felbukkannak, ez már senkit sem fog érdekelni.

    Juho Kuosmanen így kiváló érzékkel ragadja meg és emeli ki, hogy miért is vált 1962. augusztus 17. Olli Mäki legboldogabb napjává.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon