MENÜ
  • Filmkritika: Mellékhatások

    A rendezéstől elvileg visszavonuló Soderbergh utolsó előtti filmje.

    Emily (Rooney Mara) férje, Martin (Channing Tatum) végre kiszabadul a börtönből. Emily azonban depresszióba esik, és öngyilkosságot kísérel meg. Így találkozik Dr. Banks-szel (Jude Law), akihez kezelésekre kezd járni. Az egyik felírt gyógyszerrel javulást érnek el nála, mellékhatásaként viszont Emily alvajáró lesz, és öntudatlanul követ el dolgokat. Az egyik ilyen cselekedete nagy sajtónyilvánosságot kap, az ügy kapcsán azonban Dr. Banks elveszíti a betegei nagy részét és hirtelen összeomlik az addig tökéletesnek hitt élete. Ő mégsem törődik bele ebbe, és a véletlennek tűnő egybeeséseket közelebbről megvizsgálva felveszi a harcot, hogy tisztázza a nevét.

    Soderbergh hattyúdala igen fordulatos, és számtalan meglepetést tartogat a néző számára, így nehéz is róla úgy beszélni, hogy ne lőjünk le belőle előre semmit. A forgatókönyv csavaros, fél óra után kiderül, hogy nem is igazán az a főhősünk, akit addig annak hittünk. Hiába vetít előre már a kezdésben bizonyos képeket, a moziban mindenki megdöbbent az első merész húzást követően. Aztán folyamatosan kapkodjuk a fejünket, és rájövünk, hogy ismét jól megvezettek minket. Soderbergh előkapta az erotikus thriller műfaját, ami a ’80-as években élte fénykorát, és a befejezést már ehhez igazodva vezényelte le. A lassan összeálló kép kiválóan kitervelt összeesküvést takar, a lezárás viszont már egy kissé furcsára sikerült.

    A főszerepekben négy kiváló színész parádézik. Channing Tatum ezúttal csak szolidan vetkőzik, és a rendező azokat is megtréfálja, akik miatta ülnek be a filmre. Jude Law alakítása karakteres, különösen akkor, mikor már szinte megszállottként próbál rájönni, hogy miért fordult fel fenekestől az élete. Catherine Zeta- Jones szépsége ugyan egyre jobban megfakul, mégis lebilincselő nézni az ő játékát is, ahogy lassan kivetkőzik a doktor szerepéből, fenyegetőzni kezd, majd mindent megtesz szerelméért. A pálmát viszont az amerikai tetovált lány, Rooney Mara viszi, aki már Lisbeth Salanderként is megmutatta, hogy mennyi minden rejtőzik benne. Ezúttal apránként teríti ki a kártyáit, és remekel a megzavarodott, mindenkit megtévesztő lány szerepében, különösen amikor azt kell eljátszania, hogy gyógyszerek hatása alatt áll.

    A film képi világa lenyűgöző, sok a kézikamerázás, a közeli felvétel. A belső terek minket is összenyomnak, és mi is érezzük így az Emily vállára nehezedő nyomást. Ezzel együtt Soderbergh műve egy éles társadalomkritika is napjaink amerikai társadalmáról, ahol az emberek olyan természetességgel kapkodják be az antidepresszánsokat, mintha azok vitaminok lennének. Ezt Jude Law ki is mondja a filmben, hogy azért jött át Amerikába praktizálni, mert míg Európában megbélyegzik azt, aki elmegy egy pszichiáterhez, a tengerentúlon ez már a javulás jele, egy megszokott, hétköznapi dolog.

    Soderbergh búcsúzása ha nem is sikerült tökéletesre, de azért emlékezetes lett. Bízzunk abban, hogy ez is csak egy olyan lépés a karrierjében, mint Chernél a Farewell Tour volt.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon