MENÜ
  • Filmkritika: Még egy nap élet

    Az angolai polgárháború egy lengyel újságíró szemével.

    Az egykori portugál gyarmat, Angola 1975-ben nyerte el függetlenségét. A gyarmatosítók kivonulásakor évtizedekig elhúzódó harcok robbantak ki a gyémántban és olajban gazdag országban. Angola a hidegháború egyik fontos helyszínévé vált, ahol a szovjetek és a kubaiak által támogatott MPLA, és az USA és a Dél-afrikai Köztársaság segítségét élvező UNITA csapatai folytattak véres polgárháborút. A lengyel újságíró, Ryszard Kapuściński a forradalom kitörése előtt Luandába utazott, de a főváros helyett a déli határvidékről akart tudósítani, ahol egy korábbi portugál légiós, Farrusco hősiesen tartotta magát maroknyi csapatával a frontvonalon.

    Az Európa-filmdíjas, magyar koprodukcióban készült Még egy nap élet egy igazán különleges alkotás. A 2D-s, egyedi stílusú animációt, ami a múltbeli eseményeket jeleníti meg, meg-megszakítják a még élő főhősökkel készült interjúk, archív fotók és videók. Utóbbiaknak köszönhetően egyrészt izgatottan várjuk, hogy egyes szereplők végre interjúalanyként is megjelenjenek a vásznon, mert az azt jelentené, hogy biztosan túlélték ezt a kalandos történetet, másrészt sokkal közelebb hozzák őket a nézőkhöz. A fiatal, elszánt és rendkívül bátor katonanő, Carlota már az első pillanatban csodálatot vált ki, de akkor ég bele igazán a memóriánkba, amikor fényképeken és korabeli felvételen látjuk őt az egyenruhájában mosolyogni. Ezekben az esetekben Raúl de la Fuentének és Damian Nenownak tökéletes érzékkel sikerül kevernie az eltérő technikákat, amikor azonban a múltbeli animációs táncjelenetek helyett maiakat vágnak be, az nem tűnik megalapozottnak, és inkább csak feleslegesen zökkent ki minket a történetből.

    Egy rendhagyó történelmi tabló keretei között azonban egy lebilincselően érdekes, igaz történet bontakozik ki a szemeink előtt, amit ennek a filmnek köszönhetően még több ember ismerhet meg. Kapuścińskinek pedig ennél valószínűleg nem is lehetett volna nagyobb örömet okozni, hiszen az ő célja is ez volt, amikor a harmadik világ számos pontján kirobbanó forradalmakról és polgárháborúkról beszámolt cikkeiben és regényeiben. Ami pedig talán a legfontosabb, hogy Carlota kívánsága is teljesül: az alkotók tesznek arról, hogy széles körben emlékezzenek rájuk.

    1975-ben a helyzet rendkívül zavaros volt Angolában. Az azonban cseppet sem confusão, hogy a Még egy nap élet egy különleges, lebilincselő és fontos film-e.

    Ajánló

    A Volt több, mint zenei fesztivál

    Ide költözik a VOLT Fesztivál 2019-ben

    Ilyen volt a 2019-es Life Ball