MENÜ
  • Filmkritika: Május után

    Olivier Assayas önéletrajzi ihletésű filmje arról az időszakról, amikor a fű és forradalom szaga terjengett Európában.

    1971-ben lázadó hangulatban égnek a francia diákok. Gilles (Clément Métayer) barátaival forradalmi jelszavakat fest fel az iskola falára. Az éjszakai őrök üldözőbe veszik őket, és az egyik őrt véletlenül komolyabb sérülést okozva állítják meg a fiatalok. Amíg a nyomozás tart, a három jó barát jobbnak látja, ha a nyári szünet idejére eltűnnek Franciaországból. Így Olaszországba mennek, ahol egy filmkészítő stáb dokumentumfilmjét mutatják be az olasz elvtársaknak. Gilles a nyár végén visszatér Párizsba, hogy felvételizzen, még akkor is, ha egyelőre még ő sem tudja pontosan, hogy mit is szeretne kezdeni az életével.

    Az 1968-as diáklázadások után járunk, amikor a fiatal értelmiségek még mindig aktívan lázadoznak a rendszerrel szemben. Főhősünk már a kezdő képsorokban az iskolában ülve inkább anarchia jelet karcol a padba, minthogy a tanárra figyeljen. Ezekről a fiatalokról szól a film, akik nem rendelkeznek pontos jövőképpel, hevesen vitatkoznak a politikáról, közben meg sodródnak az árral. Személy szerint nehezen tudok azonosulni ilyen szereplőkkel. Tisztelem a politikai aktivistákat, de sokszor túl fanatikusnak érzem őket. Lehet, hogy egy kicsit irigylem is a szereplőket, amiért olyan szabadok, hogy fogják magukat és úgy döntenek, hogy elmennek Afganisztánba, vagy Laoszba, hogy filmet forgassanak, táncot tanuljanak, vagy egy szőnyegszövőnél dolgozzanak, de én mégsem tudnék olyan lenni, mint ők.

    A forgatókönyv annak ellenére, hogy egy két órás film alapját adja, igencsak unalmas, és ahogy hőseink sem tudják igazán, hogy merre tartanak, úgy a történetben is csak sodródunk céltalanul. Számomra érthetetlen, hogyan tudta elnyerni a legjobb forgatókönyv díját az idei Velencei Filmfesztiválon. Sokszor sablonosak a karakterek, a jelenetek pedig giccsesek, és kiszámíthatóak, mint amilyen például Gilles szakítása az első barátnőjével.

    Kissé idegesítővé válik az is, ahogy szinte mindig szándékosan a természetben kötünk ki, és hiába járunk a hetvenes években, nyugodtan kaphattunk volna több aláfestő zenét a korszak klasszikusaiból. Azért akad néhány eredeti pillanat is a filmben, mint amilyen az, amikor a művész szerelmének adja az egyik művét, majd elégeti azt, így a lányon kívül senki más nem láthatta, így az csak az övé marad. Az egyik legrealistább és legjobb jelenet az, amikor a szerelmes srác kijelenti, hogy nem megy vissza felvételizni, mert most rátalált a szerelemre, az iskola várhat. Később viszont épp az iskola miatt hagyja őt faképnél a szeretett lány.

    Olivier Assayas hitelesen ábrázolhatta fiatal kora céltalan ifjúságát, akik nem tudják pontosan mi történik körülöttük, de ők feltétlenül részesei akarnak lenni a változásnak. Két órán keresztül nézni az ő útkeresésüket és lázadásukat viszont nem túl érdekes, sőt, kifejezetten megerőltető.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon