MENÜ
  • Filmkritika: Magic Boys

    Koltai Róbert 2010-re tervezett filmje hányattatott sors, adócsalással vádolt producer és egy plágiumvádas bulvárhír után került most a mozikba. A kérdés csak az, hogy szükséges volt-e végre bemutatni.

    Két  frissen munkanélkülivé vált lúzer, Dávid és Zoli (Pindroch Csaba és Szabó Győző) ölébe pottyan egy jól fizető munkalehetőség Londonban. Azonban csak akkor döbbenek rá, hogy mit is kell csinálniuk Magic Boysként, amikor már a brit fővárosban vannak: egy Terrence nevű rosszfiú (Michael Madsen) klubjában és születésnapján kell fényes tangákban táncolniuk. Terrence-nek dolgozik Cherry (Jamelia), aki stewardessként gyémántokat csempész be az országba, és aki nem tudja még igazán eldönteni, hogy Terrence, vagy annak ellensége, a szegedi pezsgőgyáros Jack Varga (Vinnie Jones) az, akin bosszút akar állni egy gyerekkori sérelme miatt. A kusza szálak végül egy ötödik elemes, operaárjás leszámolásban futnak össze hosszú kerülőutak után.

    Koltai Róbert valahogy úgy csinálhatta ezt a filmet, mint ahogyan főhősei elkészítették az első koreográfiájukat. Ő is leült a tv elé, csak chippendale videó helyett berakta Guy Ritchie és Tarantino néhány DVD-jét, meg az Alul semmit, és a látottak alapján készített egy amatőr egyveleget, ahogy Zoli és Dávid produkciója sem lett épp egy profi show. A levonható tanulság az, hogy ahogy táncolni sem lehet megtanulni egy videó alapján, úgy filmet készíteni sem lehet így.

    Kapunk itt mindent az elővett példaképektől: itt van két olyan külföldi színész is, aki többször is dolgozott együtt a két nagy rendezővel, ehhez hozzáadtak egy csempész légiutas-kísérőt Tarantinótól, néhány osztott képmezőt Ritchie-től, két munkanélküli, kidolgozatlan testű vetkőző fiút az Alul semmiből, és ezt megfűszerezték pár szereplőjével az utolsó olyan magyar közönségfilmnek, ami minden hibája ellenére is szerethető volt. Csak épp ezt a maszlagot nem keverték el rendesen.

    A forgatókönyv olyan, mintha többször is átírták volna, értelmetlen, zavaros, a szálak nincsenek kidolgozva, összefüggéstelenül kötik őket össze, ahogy a karakterek motivációja is teljesen lényegtelen. Ott van például az a jelenet, amikor Pindroch és Jamélia egymásnak esnek, majd Jamelia hirtelen megálljt parancsol, elkezdi simogatni a melle fölötti sebhelyet, a gyanútlan néző pedig azt várja, hogy na majd most kapunk valami jó kis sztorit, hogy azt a vágást hogyan szerezte. Ehelyett kapunk egy történetet gyilkosságról, gyémántkereskedelemről, Botswanaról, de semmit nem említ arról a vágásról. És ekkor felmerül bennünk, hogy akkor minek kellett ez a bevezetés. Ez a logikátlanság pedig sajnos végigkíséri az egész filmet.

    Probléma van azzal is, ha be akarjuk határolni a film műfaját. Gengszterfilmként nincs benne elég fordulat és durvaság. Amit annak szánnak, az felettébb kínos, vagy egyáltalán nem izgalmas. Ha vígjátéknak akarjuk felfogni, akkor egyáltalán nem vicces, leginkább csak kínunkban mosolyodunk el a film alatt. Ha romantikus film lenne, akkor ahhoz meg nem kapunk elég szerelmet és drámát.

    Mivel külföldi forgalmazásra is szánták a filmet, és brit-kanadai koprodukcióban készült, így egy része angolul van, magyarul feliratozva. Ennek köszönhetően nem csupán Koltai kiejtése bántja a fülünket, hanem a feliratban érthetetlen módon nagybetűvel szedett, vagy idézőjelben jelölt részekkel is próbálják irányítani a nézőt, hogy mely szavakra is kellene tennie a hangsúlyt egy-egy mondat értelmezésében, ami ezek nélkül is menne még egy általános iskolás gyereknek is. A feliratban előforduló helyesírási hibákról nem is beszélve.

    Az alakítások ugyanolyan laposak, mint a karakterek. Jó forgatókönyv és rendező híján Madsen és Jones sem váltja meg a világot. Jameliának hiába volt néhány slágere, énekelni tud, de színészkedni nem. Pindroch és Szabó hozza a kötelezőt, de ettől még nem lesznek viccesek. A legjobban még talán Pindroch Csaba és Nagy Sándor párosa működik, az ő szerencsétlenkedéseik emelkednek ki egy kicsikét az egészből, de csak azért, mert nem kell magas lécet megugraniuk.

    A filmben két pozitív dolgot lehet felfedezni. Az egyik, hogy habár Pindroch nem egy Channing Tatum, neki köszönhetően azért mégiscsak látunk legalább egy jó feneket a filmben. A másik, hogy annak ellenére, hogy ez a film nyilván rengeteg szponzori pénzt kapott, mégis csak kevés helyen vesszük észre elsőre a termékelhelyezést, vagy reklámot. Ez pedig az S.O.S. Love után némi optimizmusra adhat okot a magyar filmgyártással kapcsolatban. Ha viszont azt nézzük, hogy hány ennél sokkal izgalmasabb és ígéretesebb filmterv bukhatott el a támogatásért folytatott harcban, akkor az inkább elszomorít bennünket.

    Ha társadalomkritikát is próbálunk belelátni a történetbe, akkor talán ez az egyetlen szomorúan reális része az egésznek, ahogyan a magyar fiatalok Londonba mennek szerencsét próbálni, még akkor is, ha csak törik az angolt, és azt gondolják, hogy ha lassabban, vagy hangosabban beszélnek magyarul, azt megértik odakint. Végül pedig minden mindegy alapon a legkellemetlenebb munkát is elvállalják, csak azért, mert még azzal is több pénzt keresnek, mint ha Magyarországon próbálkoznának valami mással.

    A Magic Boys azt mutatja, hogy Koltai próbál újítani, modernizálni, de végül inkább azt a konklúziót vonjuk le belőle, hogy érdemesebb lenne, ha néhány fiatalabb, kreatívabb filmrendező kapna nagyobb lehetőséget és támogatást itthon, még akkor is, ha nem teljesen azt a közönséget céloznák meg filmjeikkel, mint a Magic Boys.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon