Filmkritika: Lady Bird

Christine „Lady Bird” McPherson (Saoirse Ronan) egy sacramentói katolikus középiskola végzős diákja. Minden vágya, hogy kitörjön a kaliforniai közegből, és a keleti parton, egy nevesebb egyetemen folytassa a tanulmányait. Ösztöndíjhoz azonban a jegyei nem elég jók, és a családjának sincs pénze tandíjra. Édesanyja, Marion (Laurie Metcalf) megpróbálja őt megóvni a csalódásoktól, ezzel azonban állandóak a viták anya és lánya között.

Greta Gerwig indie filmszerepekkel robbant be a köztudatba, de mellette forgatókönyvíróként és társrendezőként is bizonyított már. Önálló rendezőként a Lady Birddel debütált, és nagyon jól tette, hogy nem engedte át senki másnak ennek a filmnek a megvalósítását, mivel Gerwignél nem sokan ismerik jobban azt a világot, amiről ez a film szól. Ő is egy Lady Birdhöz hasonló sacramentói kamasz volt, aki egy vallásos iskolában álmodozott a kitörés lehetőségéről. Csodálatos jelenetekben elevenedik meg minden, ami a kamaszkorhoz hozzátartozik: a lázadás, a továbbtanulással kapcsolatos dilemmák, a diákcsínyek, az első szerelem, az első csalódás, a második szerelem, a második csalódás és a szüzesség elvesztése. Rendkívül őszintén, finom humorral és átérezhetően sikerül ezeket ábrázolni. Lady Birddel is egészen egyszerűen lehet azonosulni, hiszen mindannyian szembenéztünk már azokkal a problémákkal és fordulópontokkal, melyek előtt ő áll, még akkor is, ha a többségünk csak fele annyira volt egyedi, vagány és bátor, mint ő.

Azért is fontos, hogy ezt a forgatókönyvet egy női rendező vitte vászonra, mert a film egyik központi eleme a rendkívül összetett és sokszor viharos anya-lánya kapcsolat. Lady Bird és Marion az egyik percben még együtt könnyezik meg az autóban egy hangoskönyv végét, nem sokkal később azonban egy vitát követően Lady Bird egyszerűen kiveti magát a mozgó jármű ajtaján. Marion a legjobbat szeretné a lányának, és rendkívül realistán gondolkodik. Két műszakban dolgozik azért, hogy boldoguljon a családja, és éjszakánként gondosan összesíti a kiadásokat. Meg akarja óvni Lady Birdöt a csalódásoktól, ezzel azonban visszarántja a szárnyalni vágyó lányát, ami folyamatos súrlódásokhoz vezet. Nem támogatja Lady Bird tervét, hogy a keleti parton tanuljon tovább, mivel az elsőszülött gyerekének az esete is jól példázza azt, hogy hiába a neves egyetemen szerzett diploma, Sacramentóban ezzel is néha csak bolti eladóként lehet elhelyezkedni. Mégis nagyon szereti a lányát, még ha ezt nem is mindig sikerül tökéletesen megfogalmaznia. A film legmeghatóbb jelenetei a reptéri „búcsú” és az, amikor Lady Bird a bőröndjében megtalálja az édesapja által belecsempészett leveleket, amikben Marion próbálta többszöri nekifutással szavakba önteni az érzéseit.

Saoirse Ronan és Laurie Metcalf is teljesen jogosan érdemelte ki az Oscar-jelölést. Ronan imádni való a kissé kívülálló, lázadó kamaszként és kiváló duót alkot Metcalffal, aki átfogó komplexitást ad Marionnak. Timothée Chalamet a Szólíts a nevedent követően egy újabb filmben csillogtatja meg tehetségét, míg Lucas Hedges A régi város és a Három óriásplakát Ebbing határában után ismét remekel egy mellékszerepben. Mellettük feltétlenül ki kell még emelni Beanie Feldstein alakítását is Lady Bird legjobb barátnőjeként.

A Lady Bird egy csodálatos és finom humorú coming-of-age történet melyben Lady Bird eljut addig a pontig, hogy ismét Christine-ként mutatkozik be, és ráébred arra, hogy bármennyire is elvágyott Sacramentóból, gyötri őt egy kis honvágy a nagyvárosban, mert minden vita ellenére Kaliforniában van az a személy, akit biztos pontnak tekinthet az életében, és akihez bármikor fordulhat.