Filmkritika: Kút
Laci (Jankovics Péter) beállít rég nem látott apjához, Istvánhoz (Kovács Zsolt), aki az osztrák határ mentén üzemeltet egy benzinkutat. Mindig nála áll meg tankolni a Dzsoninak (László Zsolt) dolgozó Zsolt (Horváth Csaba), aki éppen négy prostituáltat (Kurta Niké, Trokán Nóra, Pokorny Lia, Irma Milovic) szállít le Svájcba. A kocsijuk azonban nem indul el, így ott ragadnak a benzinkúton. Laci és az egyik lány, Marcsi (Kurta Niké) között vonzalom alakul ki, majd fény derül egy titokra, amitől hirtelen elszabadulnak a pattanásig feszült indulatok.
Gigor Attilának nyolc évet kellett várnia arra, hogy a remekül fogadott A nyomozó után ismét moziban debütálhasson egy alkotása. Időközben kútba esett egy filmterve, dolgozott a Terápia egyes epizódjain, valamint színházi munkákat is vállalt. Utóbbi hatása érezhető is a Kút esetében: egy kamaradráma, amit könnyedén színpadra lehetne vinni. Szerencsére ez nem így történt, így az isten háta mögötti benzinkút látványáért Pater Sparrow felelt, aki egy mindenki számára ismerősnek tűnő, lepukkant benzinkutat, álmodott meg olyan kötelező kellékekkel, mint a csokik, chipsek, üdítők és a rejtvényújságok fölött árusított ÖKM. A benzinkút és az azt körülvevő pusztaság Herbai Márk kamerája előtt igazi vadnyugatként jelenik meg egy neo-westernben, tele bukott hősökkel.
Gigor Attila forgatókönyve és rendezése szinte teljesen hibátlan. A film elején nemcsak egy történetet kezd el mesélni, hanem az állandóan a benzinkút körül lebzselő rokkant férfi, Zoli is belekezd egy sztoriba, ami aztán állandóan megakad, és jelenetekkel később kapunk csak tőle újabb részleteket. Előre szól, hogy nem lesz vidám, amit hallunk, és a meséje több ponton is párhuzamba kerül egy-egy szereplővel, mire szinte a legvégén rádöbbenünk arra, hogy valójában kiről is beszél és mennyi annak a valóságalapja. A drámai szituációkat rendre egy-egy humoros beszólással oldják, és nem félnek semmiből sem viccet csinálni. Az egyik legzseniálisabb pillanat, amikor két rokkant szereplő az újonnan megnyíló nemzeti dohánybolt ablaküvegére ragasztana fel matricát, de egyikük sem ér fel elég magasra. Ezzel párhuzamosan szokatlanul naturalisztikus és merész az, ahogyan a film az erőszakot ábrázolja, ami egy teljesen váratlan, megdöbbentő erejű részben hág a tetőfokára. A véres jelenetek mellett Gigor még egy területen mutat olyat, amit magyar filmen ritkán látunk: egy tökéletes hármas szexjelenetet, amihez a ritmust a Holnap hajnalig elkerülhetetlenül fülbemászó remixe adja.
A kiváló forgatókönyv remek színészek tolmácsolásában elevenedik meg a vásznon. Jankovics Péterrel könnyű azonosulni, Kovács Zsolt a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan után újra apaszerepben brillírozik, míg Horváth Csabából elementáris erővel tör elő a düh számtalan alkalommal. Kurta Niké igazi femme fatale, aki hihetetlen képességeket csillogtat meg a nyála visszaszívása terén, Trokán Nóra imádnivalóan szókimondó, Irma Milovic zseniálisan meséli el a legbrutálisabb jelenetet, míg Pokorny Lia alakítja az egyetlen olyan prostituáltat, akin tényleg megesik a szívünk. A többiek vagy nem kérnek a nézők sajnálatából, mert úgy választották ezt az utat, hogy nem voltak rákényszerülve, vagy nem tudunk meg eleget a háttértörténetükről. A legátütőbb alakítást viszont Tzafetas Roland teszi le az asztalra, akinek a munkáját egy másik kontinensen készült film esetében minimum egy Oscar-jelöléssel ismernék el.
Gigor Attila legújabb filmjére megérte nyolc évet várni, de a következőre remélhetőleg nem kell majd ennyit. Egy ilyen alkotó megérdemelné, hogy gyakrabban tudja megvalósítani a különleges álmait.
