MENÜ
  • Filmkritika: Kolibri kód

    Jason Statham alkoholistát próbál hitelesen játszani, aztán szokás szerint verekedni kezd.

    Joey (Jason Statham) Afganisztánban szolgált, majd onnan hazatérve nem találja a helyét. A hadbíróság üldözi őt, így hogy ne leljenek a nyomára, hajléktalanként kezd élni. Egyik este a csöveseket zsaroló fickókkal szembe szegül, és a véletlennek köszönhetően egy luxuslakásban talál menedéket. Távozása előtt megszólal az üzenetrögzítő, amelyből megtudja, hogy a lakás tulajdonosa még hónapokig New Yorkban tartózkodik. Így Joey felveszi a tulaj drága ruháit, elkezdi használni a pénzzel teli bankkártyáját, miközben próbálja rendbe hozni az életét. Leszokik a piáról és a drogokról, és mosogatófiúként kezd dolgozni a kínai negyedben. Hamarosan kidobóvá válik, majd a kínai maffia egyik végrehajtó lesz, és ezzel egy rakás pénzt keres. Ebből félretesz lányának és volt feleségének, és rendszeresen küld ajándékokat és ételt a hajléktalanoknak, és az őket segítő lengyel apácának, Christinának (Agata Buzek). A nővérrel egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ahogy annak az időpontja is egyre közeledik, amikor meg kell válnia új személyazonosságától.

    Steven Knight, a Gyönyörű mocsokságok Oscar-jelölt forgatókönyvírója a Kolibri kóddal debütált rendezőként. Érdekes módon nem is a rendezéssel vannak azonban a legnagyobb bajok, hanem azzal a területtel, amiben ő elvileg profi: a forgatókönyvvel. A történet rendkívül unalmas, kliséket klisék után halmoz. A forgatás előtt Knigth kutatást végzett, több brit hajléktalannal is beszélgetett, akik közül szintén sokan voltak korábban katonák. Ezt az érdekes felfedezést viszont sikertelenül használta fel a beszélgetésekből szerzett élettapasztalatokkal együtt. Joey karaktere sablonos, ahogy Jason Statham vodkás üveggel a kezében próbál drámát vinni a karakterbe, az meg egyenesen nevetséges. Bosszantó, hogy Christinának is pont apácának kell lennie, akire kissé késve, de annál hevesebben tör rá a lelkiismeret-furdalás, amiért Joey-tól elfogad ötszáz fontot, és azt balettelőadásra költi. Legjobban akkor verjük a fejünket a székbe, amikor lengyelországi bútorait eladva visszaadja a pénzt azzal a szöveggel, hogy ő ezt az ötszáz fontot most tisztára mosta.

    A Klobri kód ahhoz, hogy dráma legyen nem elég mély, ahhoz hogy akciófilmként élvezzük, nincs benne elég akció, thrillernek meg nem elég fordulatos. Van benne néhány jó poén, és ezek mentik meg többé-kevésbé a filmet, és teszik valamilyen szinten élvezhetővé azt. Ha pozitívumot próbálunk keresni, akkor az Chris Menges operatőri munkája, aki karakteresen ragadta meg a kihalt, fényekkel teli éjszakai London világát. Az Oscar-díjakkal rendelkező alkotógárdából egyedül az ő munkájában nem kell csalódnunk. Arany szobrocska ide, arany szobrocska oda, Paul Pattison egy bohócot csinált a kopaszodó Stathamből azzal, hogy hosszú, zsíros hajat aggatott rá, és hiába készítette el az év eddigi legjobb filmzenéjét Dario Marianelli az Anna Kareninához, ezúttal semmi maradandót nem sikerült alkotnia.

    Steven Knight félelme, miszerint ítélkezni fognak a rendezésre merészkedő író fölött, sajnos beigazolódott, mert a debütálása elég rosszul sikerült. Remélem tanul a mostani hibáiból, mert a következő filmje olyan szereposztással rendelkezik, hogy ez a rossz élmény sem tántorít el attól, hogy ne várjam epekedve a második próbálkozását.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon