MENÜ
  • Filmkritika: Judy

    A sárgaköves út vége.

    Judy Garland (Renée Zellweger) 1969-ben anyagi nehézségek közepette elvállal egy londoni koncertsorozatot. Bár a jegyeket a brit közönség előre elkapkodja, számos nehézséggel kell megküzdenie. Ott nyomja a vállát a teher, hogy hogyan tud otthont biztosítani a két kisebb gyermekének állandó bevétel nélkül, miközben önbizalomhiánya és depressziója következtében gyógyszerekhez és alkoholhoz nyúl.

    Rupert Goold filmjének alapjául Peter Quilter színdarabja szolgált, melyet Tom Edge adaptált. A történet nagyon okosan csak Garland utolsó hónapjaira, azon belül is az utolsó londoni fellépéseinek időszakára koncentrál. Ennek ellenére a kétórás játékidő során szinte egyetlen felesleges perc sem akad, ez a rövid időszak is lebilincselő a hányattatott sorsú hollywoodi ikon életéből, és gyakorlatilag ott van benne minden, ami Garland karrierjét végigkísérte: szakmai siker, állandó szorongás, gyógyszerfüggőség, magánéleti kudarcok és a közönség szeretete. Folyamatosan villannak fel azért flashbackek is Judy fiatalkorából (Darci Shaw telitalálatnak bizonyul casting szempontjából), amikor az MGM-nél a feszített munkatempó mellett szigorú előírások szerint kellett dolgoznia. Megszabták neki, hogy mit ehet, miközben az étvágyát, az ébrenlétét és az alvását is gyógyszerekkel próbálták szabályozni, mely egész életére kiható függőséghez vezetett, míg a külsejére vonatkozó megjegyzések is állandó önbizalomhiányt keltettek Garlandnál a későbbiekben.

    Judy első londoni fellépése előtt is idegesen üldögél a hotelszobájában, és nem mer elindulni a koncert helyszínére, mert attól fél, hogy mi lesz, ha felsül. A Csernobil után a koncertszervező szerepében ismét remekelő Jessie Buckley karaktere ekkor Judy-t gyakorlatilag fellöki a színpadra, ahol aztán a közönség szeretetét érezve a sztár egyenesen kivirágzik. Persze ez a módszer sem működhet mindig: az egyik koncert előtt Judy túl sokat iszik, és hiába nem akar fellépni, közvetve mégis a színpadra kényszerítik, aminek katasztrofális vége lesz. A film ennek következtében egy igazi érzelmi hullámvasút: együtt örülünk Judy kevés boldog pillanatának, amikor a színpadon magabiztosan énekel és táncol, amikor az ötödik férje visszatér Londonba és ő szinte kicsattan az örömében, ahogy a karjaiba ugrik, vagy amikor a meleg ikon Garlandot egyedül egy homoszexuális pár várja a koncertje után a művészbejárónál, akikkel aztán a szeretethiányos és alvászavarokkal küzdő sztár együtt tölti az estét. Több ponton is megcsillan Garland fantasztikus humora, és a zseniális zsigeri válaszai és reakció. Mindeközben számtalan alkalommal összeszorul a szívünk, például amikor megdobálják Judy-t a színpadon, vagy amikor a gyerekeitől a szekrénybe bújva búcsúzik el a londoni út előtt.

    Amellett, hogy ez egy gyönyörű tisztelgés Judy Garland előtt, egy fantasztikus lehetőséget is adott Renée Zellwegernek a visszatérésre. A színésznő, akit a 2000-es évek elején Hollywood a tenyerén hordozott, az utóbbi időszakban leginkább csak a plasztikai műtétjeivel tudott címlapokra kerülni. Ezzel a szereppel azonban ismét bizonyíthatott, és ő élt is ezzel. Rengeteg munkát fektetett a felkészülésbe, aminek meg is lett az eredménye: megdöbbentően hiteles a beszéde és minden egyes mozdulata, grimasza. A Golden Globe-ot már bezsebelte, és bármilyen jó is volt Scarlett Johansson a Házassági történetben, a látványosabb munkát Zellweger tette le az asztalra, így könnyen meglehet, hogy idén ismét Oscar-díjat fog kapni az alakításáért. A film csúcspontjainak számítanak Judy legnagyobb slágerei Zellweger zseniális előadásában. Ezek közül is természetesen a végére marad és kiemelkedik az Over the Rainbow torokszorítóan megható performansza, ahol a közös éneklés talán már túlzás, de Judy utolsó mondatai tökéletes zárásnak bizonyulnak.

    A Judy egy rendkívül erős, érzelmes és okosan felépített életrajzi film Renée Zellweger briliáns alakításával.

    Ajánló

    Újabb 50 nevet jelentett be a STRAND

    Íme a Nickelodeon’s Kids’ Choice Awards 2020 jelöltjei

    Sziget: itt az első nyolcvan fellépő