MENÜ
  • Filmkritika: Jack Ryan: Árnyékügynök

    Jack Ryan karaktere ismét feltámadt, és ezzel együtt az oroszok megint világuralomra akarnak törni.

    Jack Ryan (Chris Pine) a szeptember 11-i eseményeket Londonból szemléli az egyetem tévéképernyőin keresztül. A merénylet hatására beáll katonának, de Afganisztánban lelövik az őt szállító helikoptert. Hosszas fizikoterápia után újra talpra áll, és egy állásajánlatot is kap a CIA-től. A Wall Streeten közgazdászként beépülve globális gazdasági adatokat kell vizsgálnia, és jelentenie, ha bármi gyanúsat talál. Egy gazdag orosz befektetőnél úgy érzi, hogy valamit el akarnak előlük titkolni, így Moszkvába utazik átvizsgálni a számlákat. Oroszországban azonban nem fogadják túl kedvesen, és hamarosan arra is rájön, hogy egy terrorakció várható, amely az amerikai gazdaság romba döntésére irányul. Így fel kell állnia a számítógép mögül, és terepen is kell bizonyítania rátermettségét.

    20140122_jack2

    Jack Ryan karakterét az utóbbi időkben már többen is megformálták, Chris Pine Alec Baldwin, Harrison Ford és Ben Affleck után vette át a stafétabotot. Egy kicsit hiányzik tőle a Star Trekben megszokott lazaság és pimaszság, de abszolút szerethető hőssé tud válni, akinek lehet drukkolni. A leginkább Shakespeare művek adaptálásáról híres Kenneth Branagh a Thor után ismét valami könnyedebbet rendezett, és a főgonosz szerepét is magára osztotta. Nem is áll neki rosszul a bosszúszomjas orosz milliárdos figurája, főleg akkor válik érdekessé, amikor Keira Knightley-val társalog a vacsoránál. Knightley kellemes meglepetés, és aggódó barátnőként ugyan idegesítő, de amikor ő is részévé válik az akciónak, egy csapásra izgalmassá válik a karaktere és a játéka is. Kevin Costner Az acélember után ismét egy atyai figurát kapott, amit kisujjból ráz ki. Azért egy kicsit neheztelek még rá, hogy nem tartotta be a szavát, és csak úgy otthagyta Moszkva kellős közepén az egyik kertből kölcsönvett kutyát, és ígérete ellenére nem vitte vissza a gazdájához.

    20140122_jack1

    A probléma igazából a forgatókönyvvel van. Ez az első Ryan történet, aminek nem Tom Clancy egyik kémregénye az alapja. A párbeszédek sokszor rendkívül sablonosak, például amikor Cathy boldogan borul Jack nyakába, megkönnyebbülten felsóhajtva, hogy mennyire örül, hogy csak Jack a CIA-nak dolgozik (és nem egy másik nővel találkozgat). Okos húzás ellenben például Jack első gyilkosságának és az azt követő lelkiismeret-furdalásnak a bemutatása. A baj csak az, hogy ezt egy a hihetetlenül gyorsan mozgó, közeliket mutató kamerán keresztül mutatják meg nekünk, ami így kevésbé élvezhető már. Az akció nem pörög 100%-on. A legizgalmasabb a moszkvai vacsora, és az azt követő üldözéses jelenet. Ehhez képest sokkal nagyobb a kockázat a New York-i akciónál, de fele annyira sem lehet rajta izgulni. Hiába lenyűgöző, hogy milyen gyorsan vág Jack agya, amikor Amerikába tartanak, egyszerűen már túl gyorsan kombinál. Ennek lelassítására pedig nem az a legjobb mód, hogy Cathy egyszer csak hirtelen felkiált, hogy az egyik képen Jack munkahelye látható a Wall Streeten.

    A Jack Ryan: Árnyékügynökből sokkal többet is ki lehetett volna hozni egy jobban megírt, izgalmasabb, akciódúsabb forgatókönyvvel. Talán majd a folytatásban, hiszen a készítők több részben gondolkoznak. Ez viszont már leginkább a nézők reakcióján fog múlni.

    Ajánló

    Ilyen volt az MTV VMA vörösszőnyege

    140 diákot támogatott a STRAND Fesztivál

    Martin Garrix legjobb barátja exkluzív interjút adott a Life-nak