MENÜ
  • Filmkritika: Isteni műszak

    Bodzsár Márk bemutatkozó nagyjátékfilmjeként egy olyan szuper magyar közönségfilmet csinált a három balfék, mutyizó mentősről, amire hosszú ideje nem volt példa a hazai filmgyártásban.

    Milán (Ötvös András) a délszláv háború idején dezertál a horvát hadseregből, és átszökik a magyar határon. Pesten egy gyümölcsárusnál kap munkát, amíg egy rögtönzött gégemetszésnek köszönhetően mentőzni nem hívja őt Fék doktor (Rába Roland). A doktor, és a mentőt vezető furcsa Kistamás (Keresztes Tamás) társaságában így Milán az éjszakákat járja, hogy életek mentsen. Legalábbis ő ezt hiszi egészen addig, amíg Fék doktor az egyik beteg életéért nem hajlandó küzdeni a kórházba szállítás során. Fék doktor sajátos felfogása szerint húsz év munkatapasztalat után úgy látja, hogy vannak olyan betegek, akiket jobb elengedni, mint újraéleszteni. A ’90-es évek Magyarországán vagyunk, mindenki próbál egy kis mellékest keresni. Fék doktorék minden halott után száz márkát, és egy ingyen kínai vacsorát kapnak egy temetkezési vállalkozó/ embercsempésztől (Zsótér Sándor). Milán kezdetben felháborodik ezen, de a pénzre szüksége van, hogy Pestre hozassa Szarajevóban élő szerelmét, Tányát (Stork Natasa), így végül ő is beáll Istent játszani.

    20131031_isteni1

    Bodzsár Márk filmje éveken át készült, és hosszú ideje tartotta izgalomban a közönséget. A figyelemfelkeltés egy hangulatos tizenkét perces pilottal kezdődött, majd mikor Bodzsár végre megkapta a régóta várt támogatást a Filmalaptól (attól függetlenül, hogy jó, vagy rossz-e ez a Filmalap, felüdülés volt újra egy product placementtől mentes magyar filmet látni), és elkészült a film, akkor egy rendkívül nézett trailerrel harangozták be az alkotást. Ezt követően a nézőszám és a vegyes kritikai fogadtatás mindenképp csalódást keltő, és valahol érthetetlen is. Divat szidni a magyar filmet, és az utóbbi években sajnos kevés jó alkotás is született. Az Isteni műszaktól sokan a megváltást várták, talán ezért a nagy csalódás. Pedig az Isteni műszak egy zseniális film lett, ami lazán lenyomja a Kontrollt is, és igazából lehúzás helyett kultikus státusz járna neki.

    20131031_isteni2

    A zsenialitás a groteszk karakterekben, a humorban, és a hangulatban rejlik. A főhőseink karikatúraszerű kisemberek, akik tökéletesen tükrözik a magyar társadalmat. Remekül kitalált figurák egytől egyig, akik elborultabbnál elborultabb mellékszereplőkkel futnak össze (lásd az agytumoros anyukát). A színészválasztás tökéletes: Ötvös András egyre mélyebbre csúszik, Rába Roland sziporkázik, Zsótér Tamás behízeleg, Stork Natasa kék szemei pedig valószínűleg örökre beégnek a tudatunkba. Egyedül talán Keresztes Tamás lóg ki a sorból, aki néha kicsit túl sok, de ez inkább a karakter hibája, és nem Keresztesé. Bodzsár Márk végzettségének megfelelően hibátlan forgatókönyvet írt fergeteges poénokkal és remekbe szabott dialógusokkal. Nem csak a dialógusok szuperek, a legjobb szövegeket talán a diszpécser unott hangon elmondott szarkasztikus monológjai szolgáltatják. A film háromnegyedénél egy kicsit megijedtem, hogy vajon hova is fog kifutni a történet, de aztán a temetős résznél egy olyan fordulatot kaptam, ami teljesen váratlan volt. És amikor már azt hittem, hogy mással már nem lehet meglepni, akkor jött a befejezés, amit tökéletesen el tudtak találni. A film fekete humora csillagos ötös, tele olyan beszólásokkal, amik könnyen szállóigékké válhatnak. Az egyetlen megkérdőjelezhető problémakör az eutanázia kérdése. Mennyire kell az író-rendezőnek állást foglalni ebben a kérdésben? Amíg a legtöbb kampó idős, vagy halálos beteg, addig nem is foglalkozunk ezzel, de a motoros fiú jelenete miatt sokan felháborodhatnak. Ezzel a reakcióval nincs is semmi gond, de talán ilyen mélységekbe már nem kellett volna Bodzsárnak belemennie.

    20131031_isteni3

    A film hangulatán egyértelműen érződik Tarantino és Guy Ritchie hatása, de mégis egyedi. A díszletek és a kellékek a legapróbb részletekig gondosan összeválogatottak, és gyakran maguk is a humor forrásává válnak, mint Kistamás cipője, kardja, a mentőautóban Jézus képe, vagy az utasteret elválasztó ablakra ragasztott naptárkivágás. A helyszínek is izgalmasak, gyönyörűen megvilágítottak, és végül arra a titokra is fény derült számomra, hogy mit forgattak a Keleti Pályaudvar melletti kínai étteremnél esténként. Pohárnok Iván speciális effektjei hátborzongatóan élethűek, Reich Dániel operatőri munkája pedig szemet gyönyörködtető.

    Az Isteni műszak úgy kellett a magyar filmgyártásnak, mint egy falat kenyér. Bodzsártól még Angelina Jolie is tanulhatna, hogy hogyan kell délszláv háborús szerelmi történetet forgatni Magyarországon. De nemcsak neki kellene példát vennie róla, hanem sok más magyar rendezőnek is. Tehát csak így tovább, a következő filmre meg remélhetőleg nem kell majd ennyit várni.

    Ajánló

    Világsztárokat jelentett be a STRAND

    Íme a Balaton Sound aftermovie-ja

    Lenny Kravitz és Marshmello is jön a Voltra