MENÜ
  • Filmkritika: Isten kegyelméből

    François Ozon Spotlightja az áldozatok szemszögéből.

    Mikor az ötgyerekes, gyakorló katolikus bankár, Alexandre (Melvil Poupaud) felfedezi, hogy a pap, Bernard Preynat (Bernard Verley), aki gyerekkorában molesztálta, továbbra is hittant oktat kisiskolásoknak, hosszas levelezésbe kezd a lyoni érsekséggel. Az egyház pszichológusa összehoz egy találkozót, ahol Preynat elismeri a tetteit, de nem kér bocsánatot egykori áldozatától. Miután Alexandre számára világossá válik, hogy ezzel az egyház részéről az eset lezártnak tekinthető, és nem tervezik eltávolítani a papot a hivatalából, feljelentést tesz a rendőrségen. Az ő esetében az ügy ugyan elévült, de a rendőrök ennek köszönhetően keresik fel Odile Debord-t, aki évekkel ezelőtt szintén az egyházhoz fordult, amikor tudomást szerzett arról, hogy a fiát, François-t (Denis Ménochet) molesztálta Preynat atya. François eleinte hallani sem akar arról, hogy feljelentést tegyen, de megváltozik a véleménye, amint ő is meglátja azokat a képeket, amelyeken Preynat gyerekek társaságában látható. A férfi létrehozza a Felszabadított Beszéd elnevezésű szervezetet, hogy segítséget nyújtson a pap többi áldozatának, illetve felhívja a közvélemény figyelmét azáltal, hogy nyilvánosan megosztják a velük történteket, hogy azok másokkal már ne fordulhassanak elő.

    Az Ezüs Medve-díjjal jutalmazott François Ozon egy tőle szokatlanul visszafogott filmmel jelentkezett, amely egy megtörtént esetet dolgoz fel. A Preynat atya elleni per még javában zajlott a forgatás közben. A papot közel hetven gyerek szexuális zaklatásával vádolták, felettesét, a befolyásos Barbarin bíborost pedig az ügy eltussolásával. Ozon három áldozatot állított a középpontba, akik teljesen eltérő háttérrel és célokkal rendelkeznek. Alexandre tehetős bankár, aki gyakorló katolikus, és a történtek ellenére sem fordult el az ágyháztól. Azzal, hogy felkeresi a lyoni érsekséget, nem egy bosszúhadjáratot akar elindítani, hanem meg szeretné reformálni az egyházat, hogy ne maradjon bevált szokás, hogy a szexuális zaklatással vádolt papokat egy darabig elmozdítják a helyükről, de a kizárás helyett később csak áthelyezik őket. Csak azután fordul a rendőrséghez, amikor világossá válik számára, hogy a bíboros nem hajlandó semmilyen szankcióra Preynattal szemben annak ellenére sem, hogy a pap egy harmadik fél jelenlétében elismerte, hogy több gyereket is molesztált pályája során.

    François ateistává vált, és a nyilvánosság segítségével az egyházból kiábrándulva az egész rendszer ellen indít harcot. Alexandre-hez hasonlóan őt is támogatja a felesége, vannak gyerekei, és jobb módú. Velük ellentétben a Swann Arlaud által alakított harmadik kiemelt áldozatnak, Emmanuelnek nincs biztos egzisztenciája, és egy olyan párkapcsolatban él a barátnőjével, ahol gyakran tettlegességig fajulnak a viták. Lelkileg és testileg is őt viselte meg legjobban a gyerekkori trauma. Amikor az édesanyja által kivágott újságcikkekben újra olvas Preynat atyáról, azonnal epilepsziás roham tör rá. Egy bizonyos ponton azonban ő is szexuális zaklatóvá válik, amikor az ügyvédnőjének annak ellenére is megmutatja a péniszéről készült képeket (mely szerinte Preynat zaklatása miatt deformálódott el), hogy a nő határozott választ ad arra, hogy nem akarja látni ezeket a felvételeket. Ebből is látszódik, hogy ebben a szituációban nem minden fekete és fehér.

    A Felszabadított Beszéd tagjai különböző háttérrel rendelkeznek, eltérően dolgozták fel az őket ért traumát, máshogyan állnak a valláshoz és az egyházhoz, és különböző kommunikációs stratégiákat és eszközöket választanának a nyilvánosság felé, így még azok a jelenetek is érdekfeszítőek, ahol a társaság tagjai az összejöveteleiken ütköztetik a véleményüket, hogy megtalálják a legmegfelelőbb módját annak, hogy megerősítsék a saját pozíciójukat a bíróságon. Az áldozatokhoz hasonlóan a családtagok is teljesen eltérően viszonyulnak a múltbeli eseményekhez. A feleségek támogatóak, de a szülőkkel már más a helyzet. François mellett kezdettől fogva kiállnak a szülei, de a bátyja nem támogatja őt. Emmanuel édesanyja vezekelni próbál azzal, hogy elvállalja a Felszabadított Beszéd telefonos ügyeletét, amiért évekkel ezelőtt nem tett semmit , hiába tudott a fiával történtekről, az édesapja, azonban az anyát hibáztatja, amiért elküldte a fiukat a cserkésztáborba. Alexandre vallásos szülei nem értik, miért kell feltépni ezeket a régi sebeket, az édesanyja szerinte Alexandre ezzel csak felkavarja a szart. Ezektől a különböző hozzáállásoktól és élettörténetektől válik a bő két órás játékidő végig lebilincselővé. Miközben néhány hozzátartozó struccpolitikájától és az egyház képvelőinek felháborító kijelentéseitől ökölbe szorul a kezünk, Ozonnak sikerül azt a bravúrt is elérnie, hogy a rendkívül komoly téma ellenére több ponton is megnevettetett bennünket.

    Ozon bravúrosan dolgoz fel egy rendkívül kényes témát: nem foglal állást, csak szinte dokumentarista stílusban bemutatja az áldozatok harcát egy rendkívül erős rendszerrel szemben, ezzel váltva ki igazán katartikus hatást a nézőkből.

    Ajánló

    Már készülhetünk a 2020-as Szabadság Szigetére

    Terry Crews véleménye a dezodorreklámokról

    Ilyen volt a 2019-es MTV EMA vörösszőnyege