MENÜ
  • Filmkritika: Ígéret földje

    Ha a világ legrosszabb munkáit kellene összegyűjtenem, akkor az utazó ügynökök az elsők között jutnának eszembe. Főleg azoknak az ügynököknek lehet rossz, akiknek lelkük is van.

    Steve (Matt Damon) kolléganőjével, Sue-val (Frances McDormand) járja Amerika lepukkant városait, hogy az ott élőket rábírja arra, hogy eladják a talajfúrás jogát a palagázt rejtő telkeiken. Egy nagyvállalatnak dolgoznak, és ők szervezik be a legtöbb embert. McKinley városába mégis beletörik a bicskájuk. A kisvárosban élő idős tanár (Hal Holbrook) felhívja a lakók figyelmét arra, hogy a cég kitermelési technikája nem teljesen biztonságos, és úgy döntenek, hogy pár hét múlva szavazzák meg a kérdést. Miközben Steve és Sue házról házra járnak, hogy meggyőzzék az embereket, a városban felbukkan egy elszánt környezetvédő is, Dustin (John Krasinski), aki azt állítja, hogy ugyanaz a nagyvállalat tette tönkre az ő családjának a birtokát, mint amit Steve is képvisel, így Dustin látványos lejárató kampányba kezd.

    Matt Damon valószínűleg megirigyelte Ben Affleck rendező sikereit, hiszen az Ígéret földjét eredetileg ő rendezte volna, majd idő hiányában adta át a direktori széket régi ismerősének, Gus Van Santnak. Amikor legutóbb dolgozott együtt egy filmen Van Sant mint rendező, Damon mint forgatókönyvíró és színész, abból a Good Will Hunting született meg, amiért Damon be is söpört egy Oscart a forgatókönyvért. Akkor Affleckkel közösen írták meg a történetet, amin most is egy színésszel dolgozott együtt Damon: ezúttal leginkább az amerikai The Office-ból ismert John Krasinski volt az alkotótársa. És habár ismét három kiváló elme fogott közös alkotói munkába, a végeredmény azért elmarad a Good Will Huntingtól.

    Nem ez az első olyan film, ami egy olyan embert állít a középpontba, akinek a munkájának erkölcsi tisztasága erősen megkérdőjelezendő. Ennek a műfajnak alfája és omegája a Köszönjük, hogy rágyújtott. Míg ott a szereplők tisztában voltak azzal, hogy az ördöggel kollaboráltak, itt Steve karaktere végig arról próbál mindenkit meggyőzni, hogy ő jó ember. Hiszen ő csak jót akar, ő is volt ilyen helyzetben, és anno mindent megadott volna egy olyan ajánlatért, amivel most ő menti meg a gazdasági válság áldozatait. Amikor azonban a mögötte álló multi igazmondása megkérdőjeleződik, az ő lelkiismerete is felszólal.

    A forgatókönyv okos húzása, hogy a rosszak nem egyértelműen rosszak, és a jókról is kiderül, hogy a szándékaik nem mindig tisztességesek. Folyamatosan cserélődnek az erőviszonyok a fordulatoknak köszönhetően, és billen át mindig egy kicsit a mérleg nyelve, hogy akkor most kinek is drukkoljunk. Izgalmas, ahogyan a helybeliek különféleképp reagálnak az ajánlatra, és a jelentős pénzösszegekre. A befejezés mégis túl szentimentálisra sikerült. A legeltaláltabb karakter Frances McDormandé, aki számára ez csak egy munka, és unszimpatikussága ellenére is szerethető és vicces szereplő. Ráadásul remek párost alkot Damonnal és a fegyverboltos Titus Welliverrel is. Az ő párbeszédeik sziporkázóak, humorral telik, amelyek jól ellensúlyozzák a kissé túl komolyra forduló drámai vonalat.

    Az idei Berlinalén Arany Medvére jelölt Ígéret földje egyáltalán nem rossz film, csak Gus Van Sant munkássága és a Köszönjük, hogy rágyújtott fényében az jár a fejünkben, hogy sokkal több mindent is ki lehetett volna még hozni belőle, egy kicsit negatívabb karakterekkel, több humorral, és kevesebb vidéki romantikával.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon