MENÜ
  • Filmkritika: Holy Motors

    A nagybetűs európai művészfilm.

    Oscar (Denis Lavant) reggel munkába indul. Beszáll a limuzinjába, és azzal járja egész nap Párizst, miközben a kocsiban felkészül egy-egy megbízatásra. Folyamatosan újabb és újabb karakterek bőrébe bújik: hol egy öreg kolduséba a Pont Alexandre járdáján, hol egy lányát első házibulijáról hazafuvarozó apáéba, vagy épp egy bérgyilkoséba. Nem tudjuk pontosan ki ő, kinek dolgozik, és miért csinálja mindezt. Csak gyönyörködünk az egyes epizódok varázsában.

    Leos Carax, a francia filmművészet fenegyereke utoljára 1999-ben jelentkezett nagyjátékfilmmel, mégis érdemes volt ilyen sokáig várni a legújabb filmjére, melyet Cannes-ban a Szerelem mellett az egyik legnagyobb esélyesnek tartottak az Arany Pálmára. A film elején egy moziban szundikáló, arctalan közönséget látunk. Ebbe a terembe lép be a hálószobájából a rendező, s ezzel kezdetét veszi a két órás szürrealista ámokfutás. Egyik jelentből csöppenünk bele a másikba, miközben azon gondolkozunk, vajon mi értelme ennek az egésznek. Hipotéziseinket szinte minden egyes új epizóddal megdönti a rendező, komoly fejtörést okozva ezzel a nézőnek.

    Számomra az egész a színészi hivatás előtti tisztelgés, ahogy az elhivatott színész egyik karakterből a másikba bújik. Néha csak egy ember kedvéért játszik, máskor valószínűleg rögzítik is a felvételt, még ha a kamerákat nem is látjuk, mert olyan parányiak. Ami minden jelenetben közös, az Denis Lavant zseniális jutalomjátéka, a fehér limuzin, és annak sofőrje, a rendkívül szimpatikus Edith Scob, és a hihetetlen kreativitás, ötletesség, merészség, játékosság. Minden egyes epizódban szinte egy teljesen új műfajt jelenít meg a vásznon Carax.

    A legtöbben valószínűleg arra a részre fognak emlékezni, amikor Oscar groteszk hajléktalanként egy temetőbe megy, ahol minden síron az áll, hogy „Látogasd meg a weboldalamat.” Itt fotózzák a szupermodell Kay M-t (Eva Mendes), és a fotós majd kiugrik a bőréből, amikor meglátja a rendkívül visszataszító Oscart. Odaküldi az asszisztenst Oscarhoz, hogy győzze meg egy közös fotóról, s miközben a lány felvázolja a helyzetet, Oscar hirtelen leharapja a lány ujját, felpattan Kay M mellé, végignyalja a hónalját, véres csíkot hagyva maga után, felkapja a modellt és leszalad vele a csatornába, miközben a fotós elragadtatva kattogtatja a gépét. A mocskos csatornában csadorrá alakítja Kay M ruháját, miközben ő meztelen, merev pénisszel a modell ölébe hajtja a fejét, Kay M pedig egy altatódalt dúdol neki, mindezt a Piétához hasonló képi kompozícióban.

    Az én kedvenc jelenetem azonban az, amelyben Kylie Minouge vendégszerepel, aki szintén egy fehér limuzinnal járja a várost. Sétál egyet Oscarral, és egy olyan hátborzongató musicalbetétet ad elő felvétel közben, hogy Anne Hathaway elszégyellheti magát az Oscar-díjával. Szívbemarkoló és varázslatos ez a rész, amelyre a befejező képsorok teszik fel a koronát.

    A Holy Motors az a film, amely valószínűleg tíz emberből nyolcnak túl elvont, de a maradék két filmőrültnek az egyik legcsodálatosabb moziélményévé válik. És Carax mintha megérezte volna, a vetítés során valahonnan az első sorokból horkoló hangok hallatszódtak, részben életre keltve ezzel a film kezdő képsorait.


    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon