MENÜ
  • Filmkritika: Holdfény

    A Hold fényében minden afroamerikai ugyanolyan.

    Chiron, akit társai kiskorában (Alex R. Hibbert) csak Little-nek hívnak, Miami egyik lepukkant negyedében él, és folyamatosan gúnyolják őt. Mivel a drogfüggő édesanyjától (Naomie Harris) nem kap elég figyelmet, szabadideje nagy részét Juannál (Mahershala Ali) és Juan barátnőjénél, Teresanál (Janelle Monáe) tölti. Chiront kamaszként (Ashton Sanders) ráébred másságára, és osztálytársai továbbra is terrorizálják őt. Felnőve (Trevante Rhodes) már a Black becenevet használja és kábítószereket árul, amikor egy váratlan hívás miatt visszatér arra a környékre, ahol felnőtt.

    Az idei év nagy párharcát a Kaliforniai álom és a Holdfény vívja az Oscar versenyben. A Holdfény ugyan kevésbé nagyszabású, mint a varázslatos vetélytársa, de ugyanúgy megbabonáz és a földhöz döngöl. Barry Jenkins Tarell Alvin McCraney soha be nem mutatott színművét adaptálta, és három különböző szakaszban nyerünk bepillantást Chiron életébe. Tudják, hogy miről mesélnek: McCraney melegként ugyanazt az utat járta végig, mint főhőse, míg Tarell ugyanazon a környéken nőtt fel egy drogfüggő anyával, mint ami a film helyszíneként szolgál. A film kevés dialógust tartalmaz, de azok rendkívül erősek. Ilyen például az, amikor Chiron egy asztalnál ül Juannal és Teresával. Hirtelen kibukik belőle a kérdés, hogy mit jelent az a szó, hogy köcsög. Fogalma sincs, hogy az osztálytársai miért csúfolják így. Juan elmagyarázza a szó jelentését, majd azt mondja Chironnak, hogy nem baj, ha egyszer meleg lesz, ezt még nem kell még most éreznie, de sose hagyja azt, hogy köcsögnek szólítsák. Ezt követően Chiron azt kérdezi meg Juantól, hogy drogdíler-e. Juan Teresára pillant, sóhajt egy nagyot, majd őszintén válaszol. Chiron lesütött szemmel csak annyit jegyez meg, hogy az anyukája drogfüggő.

    A cingár, továbbra is visszahúzódó Chiront kamaszként is folyamatosan piszkálják és bántalmazzák a társai, szinte lelki terrorban tartják, az anyja egyre mélyebbre csúszik, és már Juan sincs mellette, hogy tanácsokkal lássa el. Ráadásul azzal is meg kell birkóznia, hogy ráébred a homoszexualitására és átéli az első szexuális élményét az egyik osztálytársával, Kevinnel. Amikor a fejezet végén Chiron úgy dönt, hogy végre kiáll magáért és visszavág, az események hidegzuhanyként zúdulnak ránk, és egy életre megpecsételik az egyébként sem sok kilátással rendelkező fiú sorsát. Itt ugrunk ismét egyet az időben, és Chiront már felnőttként látjuk. Megdöbbentő a változás: a vézna tinédzserből kigyúrt, kemény férfi lett, aki a maszkulin külseje és olyan státuszszimbólumok mögött rejtegeti másságát, mint a fukszok, fogékszerek, és a hip-hoptól hangos Pimp My Ride-ot idéző kocsi. Amikor azonban Chiron hosszú évek után újra találkozik Kevinnel, ugyanolyan sebezhető, szeretetéhes kisfiúvá válik, mint korábban.

    A Holdfény hasonló témát boncolgat, mint néhány éve a Viharsarok: mihez kezdhet egy fiatal fiú, ha egy homofób, kitörési lehetőségtől mentes közösségben ráébred arra, hogy a saját neméhez vonzódik? Egyetlen elejtett mondatból derül ki, hogy Chiron milyen utat választott, és egészen megdöbbentő és szívszorító ez a stratégia, amit elsősorban a környezete miatt kénytelen alkalmazni. Audiovizuális téren a film a Csajkort idézi meg. James Laxton gyönyörű képeket komponál. Juan elmeséli Chironnak, hogy egyszer egy idős hölgy azt mondta neki, hogy a Hold fényében minden afroamerikai kék színű. Az egyenlőségnek ez a szimbóluma többször is lélegzetelállítóan jelenik meg. A film egyik legerősebb vizuális jelenetében Chiron anyja ordít a fiával, de a hangját nem halljuk, csak a varázslatos filmzene egyik darabja csendül fel.

    Egy cseppet sem tűnik túlzásnak az, hogy a New York Times egyik kritikusa, Manohla Dargis a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-jelöltjeinek ötös listáján a Holdfény szereplőit látta volna legszívesebben. Alex R. Hibbert fantasztikus gyerekszínész, Ashton Sanders törékenyen is bitang erős, míg Trevante Rhodes a maszkulin külseje ellenére hihetetlen finoman képes rendkívül mély érzelmeket kifejezni. André Holland lazán lubickol a szerepében, a kamasz Kevint megjelenítő Jharrel Jerome-ban pedig van valami megmagyarázhatatlanul megbabonázó. Talán épp az Oscar-jelölést bezsebelő Mahershala Ali alakítása a legkevésbé erős a fiatalabb kollégáihoz képest. A szintén Oscar-jelölt Naomie Harris vízumproblémák miatt csupán három napot tudott forgatni a stábbal. Tizenöt év telik el aközött, hogy Paula először és utoljára felbukkan a vásznon, és Harris egészen elképesztő módon tudott ilyen rövid idő alatt ilyen változásokhoz hitelesen átlényegülni.

    A Holdfény gyönyörűen ábrázolja egy önmagát legbelül folyamatosan marcangoló fiú sorsát. Ha a nyolc Oscar-jelölésből legalább egyet nem vált díjra, és a legjobb adaptált forgatókönyvnek járó díjat nem Jenkinsnek és McCraneynek ítélik oda, akkor nincs igazság.

    Forrás: life.hu

    Ajánló

    Indul a 7. MOL Nagyon Balaton

    Megvalósult amerikai álomról mesélt Los Angelesben a magyar színésznő

    Így sminkel egy tini srác