Filmkritika: Hogyan nevezzelek?

A menő professzor, Pierre (Charles Berling) és tanárnő felesége, Élisabeth (Valérie Benguigui) vacsorát ad otthonában. A vendégek Élisabeth gyerekkori barátja, a harsonás Claude (Guillaume de Tonquedec), Élisabeth öccse, a luxusingatlanokban utazó Vincent (Patrick Bruel) és annak várandós felesége, a tervező Anna (Judith El Zein). Mikor a marokkói fogások és egy drága bor elfogyasztása közben felvetődik az ártatlannak tűnő kérdés, hogy milyen nevet adnak Vincenték a babának, a válasz elszabadítja az indulatokat. A választott név ugyanis egy francia irodalmi hős alapján Adolphe, a baráti kör tagjai viszont elfogadhatatlannak tartják, hogy a kisfiú olyan nevet kapjon, amit Hitler is viselt. Heves vita indul el, számos titokra derül fény, és eddig elhallgatott véleményeket vágnak egymás fejéhez az est szereplői, miközben a nézők remekül szórakoznak.

Már a kezdés is rendkívül ígéretes és ötletes. Egy olyan filmben, ahol a keresztnevek körül forog minden, a stábtagoknak is csak a keresztnevét tüntetik fel a főcímben. Aztán olyan hangulatban vezetnek be minket a történet helyszínére, mintha épp az Amélie csodálatos életébe csöppentünk volna. Miközben a pizzafutár végigrobog Párizs utcáin, a narrátor az utcák névadóinak sorsát meséli el érzékletes képi inzerteket beszúrva. Ezután érkezünk meg a könyvekkel teli polgári lakásba, a kamaradráma színhelyére, és hamarosan betoppannak a remek szereplők is. A film humora egyszerűen fergeteges, nem is tudom, hogy nevettem-e ennyit valaha is egy filmen. Remekül megírt, okos párbeszédeket kapunk, ami az intellektuális humort képviseli, sokszor szarkasztikus, ironikus hangnemben. És itt szerencsére már tényleg nem kell hányást sem alkalmazni, amit még Polanski sem mert elhagyni.

A film készítői saját színdarabjukat adaptálták a vászonra az eredeti szereposztással. Ezért nem lehetünk elég hálásak, hiszen így azok sem maradnak ki a szereplők jutalomjátékából, akik nem születtek olyan szerencsésnek, hogy párizsi színházakba járjanak kikapcsolódni. Az öt főhős mindent belead, érzelmek széles skáláját mutatja be, és szinte mindenki kiborul benne. Az én kedvencem a képmutató felső-középosztálybeli értelmiségiként Charles Berling, illetve a játékba kissé megkésve csatlakozó, visszafogott, mégis erőteljes Judith El Zein. Ezzel szemben a César-jelöléseket épp a többiek gyűjtötték be, és Benguigui és Tonquedec díjra is váltották azt, Bruel viszont alulmaradt Jean-Louis Trintignant-nal szemben.

A Hogyan nevezzelek?-et a forgalmazó az év francia vígjátékaként reklámozza, de könnyen meglehet, hogy ez lesz az év legjobb vígjátéka az egész világon, amely intelligens humorával, remekbe szabott dialógusaival, kiváló színészi alakításaival és remek ötleteivel halálra nevettet minket.