MENÜ
  • Filmkritika: Hétköznapi titkaink

    Joachim Trier fantasztikus angol nyelvű bemutatkozása.

    Három évvel a háborús fotóriporter, Isabelle Reed (Isabelle Huppert) halálos autóbalesete után egy galéria kiállítást szervez a nő képeiből. Isabelle nagyobbik fia, Jonah (Jesse Eisenberg) hazautazik az apjához, Gene-hez (Gabriel Byrne) és az öccséhez, Conradhoz (Devin Druid), hogy átnézze anyja hátrahagyott munkáit. A bemutató kapcsán egy újságíró cikket fog közölni a The New York Timesban Isabelle-ről, amiben a halálának okait is a nyilvánosság elé akarja tárni, ami egy olyan titok, amiről Conradnak fogalma sincs.

    hetkoznapi titkaink_04

    Joachim Trier két rendkívül erős norvég nyelvű film után ezúttal nemzetközi szereplőgárdával, angol nyelven forgatott. Ha a filmben nem látnánk néhány verandán az amerikai zászlót, akár ez is simán játszódhatna Oslóban, vagy akár a világ bármelyik pontján, mivel egyetemes kérdéseket boncolgat. Szerencsére Trier megtartotta a rá jellemző stílusjegyeket: a gyors montázsokat, a szabadon csapongó narrátort, és ezúttal is megjelenik az, hogy hova is vezethet, ha egy pszichés problémával küzdő emberre nem figyel oda eléggé a környezete és nem segít neki. Különösen izgalmasok azok a jelenetek, amelyek eltérő nézőpontból megismételve teljesen más értelmet nyernek, valamint Conrad gondolatai, amikben néha a saját képzeletét írja felül egymás után ugyanazzal az eseménnyel kapcsolatban.

    hetkoznapi titkaink_02

    A Szerzőkben és az Oslo, Augusztusban is fantasztikus alakítást nyújtó Anders Daniel Larsen számomra egy kicsit hiányzott, végig azt éreztem, hogy Jonah szerepét Trier és Eskil Vogt úgy írták meg, hogy Larsen volt a szemük előtt. Eisenberg azért tisztességesen helyt próbál állni, de egyetlen jelenetet leszámítva (amikor a tükör előtt az édesanyja mellett mossa a fogát) számomra egy kicsit idegenül hatott. Isabelle Huppert sem tud annyira kitűnni a család másik két tagját megformáló színészekkel ellentétben: Gabriel Byrne remekel az aggódó apaként, de a legjobb a fiatal Devin Druid. Neki köszönhetően Conrad válik a film legérettebb és legizgalmasabb karakterévé, aki nagyon helyesen tesz arra, hogy mit is tanácsolnak neki az idősebbek például egy lánnyal kapcsolatban, mégis meglát és kimond olyan dolgokat, amikre mások képtelenek, és amivel ezúttal talán elkerülhető egy újabb öngyilkosság.

    hetkoznapi titkaink_01

    A Hétköznapi titkaink a vizualitásának köszönhetően hosszú időre az emlékezetünkbe fog vésődni. Trier már a Szerzőkben is alkalmazott egy zseniális montázsjelenetet, amikor a főhősök kedvenc írója kerül szóba, és az Oslo, Augusztus is egy rendkívül érdekes montázzsal indul. Ugyanezt a technikát használva Conrad írásának megjelenítésénél azonban olyan katartikus hatást tud elérni, mint még soha. Fantasztikusak a lassított felvételek: ahogyan Melanie-nak meglibben a haja, az autóbalesetben az ütközés utáni pillanatok, vagy amikor három pomponlány pörög a levegőben. Olyan gyönyörű képet pedig, mint amikor Isabelle teste törmelékek között lebeg, talán legutoljára Lars von Triernél láthattunk.

    Joachim Trier a harmadik kiváló filmjével jó úton jár afelé, hogy ne automatikusan Lars vont vágjuk rá, ha valaki megkérdezné tőlünk, hogy ki is az a Trier nevű világhírű rendező.

    Ajánló

    Megvalósult amerikai álomról mesélt Los Angelesben a magyar színésznő

    Így sminkel egy tini srác

    Újra szépséget választ Magyarország