MENÜ
  • Filmkritika: Hadak útján

    Gyerekkorom egyik nagy filmélménye volt a Fekete szépség, ahol egy gyönyörű ló életét követhettük végig a filmen keresztül. Ezért nagy izgalommal vártam Spielberg legújabb alkotását a háborús lóról, de az csak később jutott eszembe, hogy közben már felnőttem, és valószínűleg már a Fekete szépség se tetszene annyira.

    1914-ben Dartmoorban a részeges Ted Narracott (Peter Mullan) a lóvásáron a licitálás hevében egy különleges, kecses ló tulajdonosává válik. Az egyetlen probléma, hogy igáslovat indult el venni… Fia, Albert (Jeremy Irvine) azonban nagyon megörül az állatnak, elkezd vele foglalkozni, betöri őt, együtt küzd vele, mikor fel kell szántaniuk a köves termőföldet, s közben elválaszthatatlan kötelék szövődik a ló és gazdája között. Az első világháború azonban közbeszól, Joey-t el kell adni egy angol katonának (Tom Hiddleston). Ezután Franciaországba kerül csatalóként, majd a németek zsákmányává válik, utána egy francia kislány gondoskodik róla, ahonnan ismét a németek erőltetett menetébe kerül, míg végül a senkiföldjén ragad szögesdrótok közé szorulva a háború végén.

    Steven Spielberg hat Oscar-díjra jelölt alkotása (többek között a legjobb filmnek járó szobrocskáért is verseng) kissé vegyes érzelmeket válthat ki a nézőből, ahogy a kritikusokat is eléggé megosztotta. Már akkor is eléggé sántított a megállapítás, hogy a világ legnagyobb történetmesélőjével állunk szemben, amikor a Tintint reklámozták. Valljuk be őszintén: Spielberg az utóbbi években nem hozott össze igazán tökéletes alkotásokat. Az előzetest látva arra gondoltam, hogy na majd most… A mozi után viszont azt kellett megállapítanom, hogy nagyon jól összerakták a trailert, és ehhez képest összhatásban számomra egy kissé csalódás volt a film. A legnagyobb hibája, hogy túl giccses, túl grandiózus és túl naiv. Ez talán a film kezdésében és befejezésében csúcsosodik ki: szinte már nevetséges, ahogy Irvine némán, áhítattal tekint a kiscsikóra, illetve amikor a záró képsorokban John Williams zenéjére (ami bármennyire is gyönyörű, a film végére szinte unalmassá válik) Spielberg kedvenc operatőrének, Janusz Kaminskinek festői képeivel a szánkba rágnak egy teljesen nyilvánvaló dolgot, miközben árad felénk töménytelen giccs. Joeyt is túl sok emberi tulajdonsággal ruházták fel, például az a jelenet teljesen abszurd, amikor „önként jelentkezik”, hogy inkább őt fogják be vontatásra a barátja helyett. Nyilván az adaptáció egy gyerekkönyvből készült, de a gyerekeknek talán túl véres, a felnőtteknek pedig már túl meseszerű lett a film. Amit korábban az S.O.S. Love kapcsán Sas Tamás szemére hánytam az idegen nyelvű részek jelzésértékű egy mondatos feliratozásánál, az úgy tűnik Hollywoodban is hasonlóan működik. Persze, az amerikaik is lusták, és nem szeretnek olvasni, de mennyivel különlegesebb lett volna ha három nyelven élvezhetjük a történetet, ha már Joey ennyi különböző emberrel találkozott útja során.

    A negatívumok ellenére mégis számtalan apró, remek mozzanata van a filmnek. A legkiemelkedőbbek talán a képek: játék a szélmalommal, a búzamezőn a semmiből előbukkanó katonákkal, a gépfegyverekkel szembenéző lovasokkal, a ló szemében tükröződő első találkozással. A legjobb jelenet pedig a Senkiföldjét idézi meg: a két ellenséges katona farkasszemet néz a két lövészárok közötti részen, hogy utána együtt szabadítsák ki a szögesdrótokba gabalyodott rémült lovat. Ennél a résznél a humor dominál, az angol katona szerepében pedig brillírozik a remekül megírt párbeszédben a Spíler sztárja, Toby Kebbel. Az egyre felkapottabb Hiddleston szemeiben is minden benne van, Kebbel mellett azonban a legjobb alakítást egy eddig ismeretlen belga kislány, Celine Buckens nyújtja, aki imádnivalóan pimasz. Ha amerikai lenne, talán hasonló pálya várna rá, mint anno Drew Barrymore-ra Spielbergnek köszönhetően. Úgy tűnik Hollywood ügyeletes német fiúja David Kross lett, még ha itt nem is jut számára olyan nagy szerep, mint A felolvasóban. És azért arról a tizennégy lóról se feledkezzünk meg, akik Joey-t játszották felváltva…

    Spielberg továbbra sem a régi, de persze egyáltalán nem rossz, csak tudna ő jobbat is. Ha nem támasztunk az előzetes alapján túlzott elvárásokat, és vevők vagyunk egy szentimentális eposzra, amit képesek vagyunk szinte gyerekszemmel végignézni, akkor nagyon meg fog minket hatni a történet. De ha kissé szkeptikusan ülünk be a moziba, akkor is találunk a filmben néhány különleges momentumot, és azért még mi is meghatódunk a film végén a bajtársak gesztusán. Ott kellett volna befejezni a filmet, mellőzve néhány meseszerű jelenetet, és akkor nem lenne túl sok rossz szavunk rá.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon