MENÜ
  • Filmkritika: Feltörő színek

    A világ egyik legfurcsább és egyben legrosszabb filmje.

    Egy titokzatos férfi kukacokat gyűjt, amiket gyógyszeres kapszulákba tesz. Ezeket adja be elkábított áldozatainak, akik ettől irányíthatóvá válnak. Egy fiatal nő, Kris (Amy Seimetz) szervezetébe is bejuttat egy férget, aminek következtében a nő minden pénzt kivesz a számlájáról,és az őt hipnotizáló tolvajnak adja. Kris vérét egy másik titokzatos férfi egy malac vérével keveri össze. Ezután találkozik Kris Jeffel (Shane Carruth), akivel együtt próbálja felidézni az emlékeit, miközben élete egybekötődik a vérét adó malac sorsával.

    Az amerikai független filmes Shane Carruth filmje egy korrekt thrillerként kezdődik, de aztán sajnos nagyon rossz irányt vesz. Már a film első harmada is elég vontatott és furcsa, nincsenek benne igazán dialógusok, itt inkább csak hipnotikus parancsszavak hangzanak el. A nézőt már itt is próbára teszi olyan inzertekkel, amelyeken az élősködő a véráramban mászik, vagy ahogy a főszereplő bőrén keresztül látjuk a mozgását, aminek következtében Kris egy konyhakéssel próbálja kivágni magából a kukacot. Szóval az alapötlet még érdekes is lenne a parazitákkal hipnotizáló tolvajról, de a malacos vérátömlesztéstől kezdve az egész csak még elborultabb lesz.

    A szerelmi szál egyszerűen unalmas, a főszereplők unszimpatikusak, a történet meg nem halad igazán sehova. Carruth túl művészi és elvont akar lenni, ezzel pedig túlzásokba esik, és elveszti az arányérzékét. Megértettük például azt, hogy a lányban épp egy élősködő mászkál, nem kell ettől még a főszereplő testét is a kukac mozgása szerint hullámoztatni. A rendező szíve joga, hogy vízbe folyt kismalacokat, hiszen az ő holttestükből kiáramló anyag táplálja azokat a virágokat, amin aztán a parazita kukacok megélnek. Ez a rendező világában az élet körforgását jelenti, de azért a bomló kismalacok hulláinak bevágása mégis céltalan egy kissé, és teljes mértékben felesleges. Ahogy a befejezés is giccses és szájbarágós: a meddő nő a vérátömlesztett malacának kölykét dajkálja, ennél erőltetettebb nem is lehetne a malacok és az emberek életének összefűzése.

    Azért az alapötleten kívül vannak a filmben jobban sikerült részek is. A bevágott képek alkalmazása, az operatőri munka izgalmas, ahogyan a hangokkal való játék is. Sokszor a külvilág zajait jobban felerősítették, mint a szereplők hangját. Az a párhuzamos vágás is ötletes, amikor a malacokat sarokba szorítják, és ekkor a hozzájuk tartozó emberek is fenyegetve, veszélyben érzik magukat. De ezek nem kárpótolják az embert azért a másfél órányi unalomért, amiben ezek a kis részletek elvesznek. A Titanic Filmfesztiválon többen is kimentek vetítés közben, a kitartóbb nézők meg csak abban reménykedtek, hogy a végén majd ez az egész összeáll valamivé. Erre csak Henry David Thoreau-tól kaptak néhány idézetet, meg egy pocsék és erőltetett lezárást.

    A Feltörő szívek alapsztorijából kevesebb művészieskedéssel sokkal többet is ki lehetett volna hozni, de a végeredmény láttán azon csodálkozunk, hogy ezt hogy dicsérhették kritikusok a Sundance Filmfesztivált követően. Aki szeretné próbára tenni a türelmét, az még a szombat esti vetítést elcsípheti, de csakis saját felelősségre.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon