MENÜ
  • Filmkritika: Dheepan – Egy menekült története

    Jacques Audiard Arany Pálmával kitüntetett filmje.

    Dheepan (Jesuthasan Antonythasan), Yalini (Kalieaswari Srinivasan) és Ilayaal (Claudine Vinasithamby) nem ismerik egymást. Akkor találkoznak először, amikor egy halott család útleveleivel elindulnak Franciaország partjai felé. Srí Lankát hagyják hátra a polgárháború miatt, és most egy családként kell együtt élniük új hazájukban. Dheepan kap egy gondnoki állást, Yalini bejárónő lesz egy beteg úr lakásában, Ilayaal pedig újra iskolába járhat. Új otthonuk környezetében, a külvárosi paneldzsungelben azonban ugyanolyan fenyegető a fegyverek mindennapos jelenléte, mint a szülőföldjükön.

    dheepan3

    Audiard egy rendkívül aktuális témához nyúlt. Rögtön a kezdésben letaglóz: Yalini a menekülttáborban sorra kérdezősködik, hogy találjon egy árva kislányt, akivel nagyobb eséllyel juthat majd menekültstátuszhoz. Ilayaal a szülei halála után a nagynénjével maradt, aki úgy tűnik, hogy könnyen bízza rá unokahúgát egy vadidegen nőre. A három ismeretlen egy halott család tagjainak útlevelét kapja meg, akikre egy kicsit hasonlítanak. A történet ezután már Franciaországban folytatódik, és szinte rá sem ismerünk arra, hogy egy Audiard filmet nézünk. Nem rándul össze a gyomrunk úgy, mint A próféta, a Rozsda és csont, vagy a Halálos szívdobbanás számtalan pontján. A történet itt nem tűnik természetesnek, sokkal inkább mesterkélt a fegyveres szomszédság, a hirtelen felbukkanó korábbi polgárháborús parancsnok. A brutalitást sem láthatjuk olyan naturalisztikusan ábrázolva, mint például a börtön falai között zajló A próféta esetében.

    dheepan5

    Néha azért megjelenik a rendező zsenialitása: a Rozsda és csont kulcsjelentéhez hasonlóan a legbrutálisabb résznél itt is szemérmesen elfordul a kamera és a panelház füstjében emeletről emeltre zajló tűzpárbaj során csak a szereplők lábait mutatja. Korábbi munkái során Audiard még az újrakezdés lehetőségét felvillantó lezárásoknál is tökéletes érzékkel kerülte el azt, hogy giccsessé váljon, ezúttal azonban ez nem sikerült. A lehengerlő kiindulópont után leül a történet, majd az utolsó részben ismét felpörög, hogy aztán egy teljesen érthetetlen zárással hozza zavarba a nézőt. És ezt nem a kényes témával, hanem az egyenetlen színvonalával és a szirupos, indokolatlan befejezésével éri el.

    Audiard már nagyon megérdemelt egy Arany Pálmát, csak nem ezért a filmjéért kellett volna megkapnia.

    Ajánló

    A világ legkövetettebb tinijeinek sikertitkai

    Magyarországról beszéltek a világ legkövetettebb sztártinijei a Kids’ Choice díjátadón

    Kezdődik a hatodik Nagy-Szín-Pad!