MENÜ
  • Filmkritika: Creed – Apollo fia

    Rocky megint felér a lépcső tetejére. Lassan, kifáradva, de újra a régi fényében.

    Apollo Creed fia, Adonis Johnson (Michael B. Jordan) apja nyomdokaiba akar lépni. Tudja, hogy még sokat kell fejlődnie, és a legjobbtól akar tanulni: felkeresi apja egykori barátját, Rocky Balboát (Sylvester Stallone), hogy legyen az edzője. Rocky vonakodva bár, de elfogadja a felkérést és felkészíti Adonist az első komoly meccsére. Adonis a nevének köszönhetően a következő, minden addiginál keményebb mérkőzését már a világbajnoki címért vívja Ricky Conlan (Tony Bellew) ellen.

    creed3

    Úgy tűnt, hogy Sylvester Stallone a hatodik Rocky rész után végleg szögre akasztotta a bokszkesztyűt, de végül újra felhúzta azt, és ezt nagyon is jól tette. Persze ehhez kellett egy kiváló rendező (A megállóval berobbanó Ryan Coogler) és egy jó forgatókönyv is. Ennyi év elteltével már nevetségessé vált volna, ha Stallone megint bokszolóként lép a ringbe, és ezt okosan el is kerülték. Rocky ezúttal csak a kötelek mögül kíséri figyelemmel, ahogy valaki más küzd a szorítóban. A történet eleinte nem tartogat túl nagy fordulatokat. Adonist gyorsan vázolják fel nekünk: állandóan verekedő intézeti gyerekből válik jómódú, irodai munkát végző felnőtté, aki éjszakánként Mexikóba jár át bokszolni, és úgy dönt, hogy a sportnak szenteli életét. Keres magának egy edzőt, akivel nagyon szoros kötelék alakul ki köztük, és talál egy lányt is, aki aggódhat érte a nézőtéren ülve. Keményen edz a teremben, fut, ugrálókötelezik, kivívja az első győzelmét, aztán jön a mindent eldöntő meccs.

    creed2

    Eddig a pontig igazából nem is történik semmi különleges. Aztán elkezdődik a világbajnoki mérkőzés, és a film teljesen magával ragad. Az operatőri és hangmérnöki munkának köszönhetően a ringben zajló események a Creed csúcspontjai. Menetről menetre drukkolunk ennek a srácnak, hogy elérje a célját, és egyrészt kilépjen apja árnyékából, másrészt a saját teljesítményével vívja ki mások elismerését. Eleinte szándékosan nem használja a Creed nevet, és amikor az apja és Rocky közötti meccset nézi a falra kivetítve, akkor az apja ellen árnyékbokszol. A meccs kimenetele sem sablonos, amit aztán az ikonikus lépcsősoron egy tökéletes zárójelenettel koronáznak meg.

    creed1

    Michael B. Jordan remekül viszi tovább Rocky örökségét a hihetetlenül elszánt sportemberként, bár azért bennem egy kicsit ott motoszkál, hogy mi lett volna ha, Jake Gyllenhaal ebben a filmben válik izomkolosszus bokszolóvá a Mélyütés helyett. Sylvester Stallone megdöbbentően jó a háttérbe szoruló Rockyként. Ő is megvívja a saját harcát, és kicsit összeszorul az ember szíve, amikor Jordan mellett püföli a bokszzsákot és vele együtt hajol el egy-egy ütés elől a ring mellett. Könnyen meglehet, hogy a Golden Globe után az Oscart is megszerzi azért a szerepéért, amiért már majdnem negyven éve jelölték egyszer. És ez nem feltétlenül csak egy szép gesztus lenne.

    A Creed ügyesen lovagolja meg az elmúlt időszak nosztalgiahullámát: hátborzongató, amikor felcsendül az a bizonyos dallam, és Stallone is remekel régi szerepében, mégis tele van frissességgel és már a saját útját járja.

    Ajánló

    A Volt több, mint zenei fesztivál

    Ide költözik a VOLT Fesztivál 2019-ben

    Ilyen volt a 2019-es Life Ball