MENÜ
  • Filmkritika: Bolti tolvajok

    Mi a jobb: ha egy gyerek olyan családban nő fel, ahol szeretik, de lopásra tanítják, vagy ahol verik, és nem jelentik a rendőrségen az eltűnését?

    Nobuyo (Sakura Ando) és Osamu (Lily Franky) a nagymama (Kirin Kiki) aprócska házában élnek együtt a fiatal Akival (Mayu Matsuoka) és a kiskamasz Shotával (Jyo Kairi). Egyik este Osamu és Shota bolti lopásból hazafelé tartva egy erkélyen didergő kislányra, Yurira (Miyu Sasaki) lesznek figyelmesek, akit hazavisznek magukkal. Aki szerint ez gyerekrablás, de a lányon verések nyomait látják, és amikor vissza akarják vinni a szüleihez, akkor veszekedés hangjai szűrődnek ki a házból. Nobuyo így úgy dönt, hogy Yuri náluk maradhat, és lányukként kezdik el nevelni.

    Hirokazu Koreeda Cannes-ban Arany Pálmával kitüntetett filmje az Anyátlanok és A fiam családja után ismét azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy vajon mitől lesz család egy család? A vérségi kötelék teszi őket azzá, vagy a szeretet, a törődés és összetartás? A körülbelül ötéves Yuri apja veri a feleségét, és a lány testén is felfedezhetők zúzódások. Az anyja úgy tűnik nem akarta őt, ezért két idegen befogadja az otthonába az igazi szülők tudta és beleegyezése nélkül, ami emberrablásnak minősül. Yuri jól érzi magát az új családjánál, még akkor is, ha az apró, szegényes házban három generáció hat tagja él összezsúfolva. Mégis, egy összetartó családot alkotnak, ahol Nobuyo inkább elveszíti az állását, minthogy a kolléganője feladja őt a rendőrségen, amiért Yurit bújtatja, akit hónapokkal később kezdenek el keresni, igaz, nem a szülei jelentették be az eltűnését. Ők nem akarták megtalálni a kislányt, és úgy tűnik örültek annak, hogy megszabadultak a gyereküktől.

    A Shibata család mégsem tökéletes. Nobuyo egy mosodában robotolt, amíg egy leépítés során el nem bocsájtották, mert neki volt az egyik legmagasabb fizetése. Osamu egy építkezésen dolgozik, de a fő bevételi forrást a nagymama nyugdíja adja, amin felül egy rejtélyes sérelmi díjat is kap, amit az egykori férje miatt fizetnek neki. Jövedelmüket apró bolti lopásokkal egészítik ki, amibe Osamu Shotát, majd később Yurit is bevonja. Osamu úgy gondolja, hogy nincs ezzel semmi gond, hiszen a boltok polcain levő áruk még nem tartoznak senkihez, és ettől nem mennek csődbe az üzletek. Úgy tűnik, hogy a felnőttek abban sem találnak semmi kivetnivalót , hogy Aki egy peep showban elégíti ki magát mások előtt. Amikor azonban az egyik trafik rolóit lehúzzák, ahol a tulajdonos figyelmeztette Shotát, hogy ne vonja bele a húgát a lopásba, a kisfiú elbizonytalanodik tetteinek következményeiben.

    Addig is sejthettük, hogy ebben a családban valami nem stimmel. Shota sosem volt hajlandó apának szólítani Osamut, hiába vágyott erre a férfi mindennél jobban. A film utolsó harmadában sorra derül fény olyan elhallgatott titkokra, amikre Koreeda már korábban rendkívül finoman többször is utalt. Bűnözőkkel állunk szemben, se Nobuyo, se Osamu, se a nagymama nem szent, mégis olyan szeretettel és önzetlenséggel vették körbe a fiatalokat a lepukkant lakásuk aprócska szobájában, hogy szinte képtelen vagyunk rájuk haragudni, ezzel pedig olyan morális válságba kerülünk, mint amikor Shota megpillantja annak az üzletnek a lehúzott rolóját, ahonnan többször is csent már el apróságokat.

    Koreeda teljesen váratlan és mély gyomrosokat tartogat a nézők számára, akiket komoly erkölcsi dilemmák elé állít ezzel a rendkívül erős Oscar-jelölt alkotással.

    Ajánló

    Már készülhetünk a 2020-as Szabadság Szigetére

    Terry Crews véleménye a dezodorreklámokról

    Ilyen volt a 2019-es MTV EMA vörösszőnyege