MENÜ
  • Filmkritika: Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)

    Addig egészen biztos voltam abban, hogy a legjobb filmnek járó Oscart a Sráckornak kell kapnia, amíg nem láttam a Birdmant.

    Riggan Thomson (Michael Keaton) nevét senki sem ismeri. Amikor az emberek felismerik őt, úgy kiáltanak fel, hogy „Ott van Birdman!”. Azzal a szuperhőssel azonosítják, akinek kosztümébe évekkel ezelőtt bújt. Riggan a film negyedik részére nemet mondott, és azt követően a szakma megfeledkezett róla. Most a Broadwayen próbál visszatérni a köztudatba egy olyan darabbal, melyet ő rendez, és saját maga alakítja benne a főszerepet is. A próbák közben azonban sorra gördülnek elé az akadályok, miközben Birdman is folyamatosan a fülébe duruzsol.

    birdman2

    Alejandro González Iñárritu az összefonódó sorsokat bemutató filmjei (Korcs szerelmek, 21 gramm, Bábel) és a spanyol nyelvhez való visszatérése (Biutiful) után megrendezte első vígjátékát, mely talán jobban a földhöz vág minket, mint bármelyik kemény drámája. Hiszen van valami szívszorító abban az ironikus színészválasztásban, hogy a Birdman karakteréből kilépni képtelen, a rivaldafénybe kétségbeesetten visszakerülni akaró Riggant az a Michael Keaton játssza, akit a szakma ugyanúgy elfelejtett, miután a szögre akasztotta a Batman jelmezt. Most viszont mindenkinek beszólnak, és megmutatják a színfalak mögötti bolondok házát. Ott van a közvélemény által csodált, tehetséges színész Edward Norton alakításában, aki azonban csak akkor képes erekcióra, ha a színpadon van, és akivel kibírhatatlan a közös munka, de a darabból már nem lehet kitenni, mert az emberek miatta veszik meg a jegyeket.

    birdman3

    Aztán ott van a kritikus, aki már azelőtt eldönti, hogy a darabot lehúzza, hogy látta volna, csak azért, mert a Broadway deszkáit egy olyan egykori hollywoodi sztár próbálja megszentségteleníteni, aki korábban szuperhőst is játszott. Ennek ellenére amikor Riggan a megfelelő beugró színészre ad tippeket, Woody Harrelson, Michael Fassbender és Jeremy Renner sem jöhet szóba, mert épp egy blockbuster folytatását forgatják. Riggan ráadásul egocentrikus, de ennek ellenére komplexusokkal teli, amelyet egy zseniális anekdotával érzékeltetnek. Riggan egyszer egy gépen utazott George Clooney-val. Mikor a gép légörvénybe került, Riggan csak arra tudott gondolni, hogy nehogy akkor haljon meg, mert másnap a lánya csak Clooney képét fogja látni a címlapon, míg az ő haláláról ugyanúgy meg fognak feledkezni, mint ahogy az Farrah Fawcett-tel történt Michael Jackson halálhírének árnyékában.

    birdman1

    Michael Keaton élete szerepét kapta meg, miközben igazából semmi különöset sem kellett csinálnia, csak önmagát adnia. Ennek ellenére olyan őszinteséggel, teljesen kitárulkozva mutatja meg a kiöregedő, feledésbe merülő sztárt, hogy abba belefájdul a néző szíve. Edward Norton eközben próbálja előle ellopni a showt, de a karakterének is ez a dolga. Zach Galifianakis végre megmutathatta magát egy drámai szerepben, és élt is a lehetőséggel. A hölgyek közül pedig Emma Stone alakítja a legnagyobbat, aki Riggan rehabról kikerülő lányaként és asszisztenseként is próbál helytállni.

    Ez a film viszont még egy személy tehetsége nélkül nem nyújthatott volna ilyen különleges élményt. Ez nem más, mint Emmanuel Lubezki, aki már Az ember gyermekében, Az élet fájában és a Gravitációban is elvarázsolt fantasztikus operatőri munkájával. Ezúttal Iñárritu lehetetlennek tűnő elképzelését sikerült megvalósítania, hogy a filmet úgy vegyék fel, mintha egy vágás nélküli, hosszú snitt lenne az egész. Különösen parádésak azok a váltások, melyekkel folyamatos bizonytalanságban tartja a nézőt, hogy vajon Riggan valóban birtokában van Birdman szuper erejének, vagy csak beképzeli az egészet. Az egészre a koronát pedig az utolsó jelent teszi fel.

    Könnyelmű dolog lenne ilyenkor kikiáltani valamit az év filmjének, de lehet, hogy idén már most januárban láthattuk az év legjobbját.

    Ajánló

    Sziget: itt az első nyolcvan fellépő

    Magyarországra látogat Flo Rida

    Újabb külföldi sztárokat jelentett be a Sound