MENÜ
  • Filmkritika: Az óriásölő

    Piroska, Hófehérke, Jancsi és Juliska után újabb mesehőst kapott elő Hollywood.

    Jacket (Nicholas Hoult) azért küldi nagybátyja a királyi várba, hogy eladja a lovát és a szekerét. A szekeret ellopják, a lovat pedig egy szerzetes kéri el, bár fizetni nem tud érte rögtön, de ad Jacknek pár babot, és azt ígéri, ha elviszi társainak azokat a kolostorban, akkor ők bőkezűen megjutalmazzák majd. Az egyetlen fontos dolog, amire figyelnie kell, hogy a babokat semmilyen körülmények között sem érheti víz. Aznap este hatalmas vihar tombol, a kalandvágyó hercegnő, Isabelle (Eleanor Tomlinson) épp Jack házában keres menedéket az eső elől. A fiú rögtön beleszeret a lányban, csakhogy a házba becsöpögő esővíz eléri az egyik babot, ami égig érő növénnyé burjánzik, magával ragadva Isabelle-t is. Jack a király néhány emberével a segítségére siet, de nem számítanak arra, hogy a növény egy olyan világba vezet, ahol emberevő óriások élnek.

    Jack, az óriásölő története egy brit gyerekmese, amihez hasonló az égigérő paszuly révén a magyar népmesék között is megtalálható. A forgatókönyvírók keze így egy bizonyos szinten meg volt kötve a történetet illetően, de azt hiszem sikerült kihozniuk belőle a maximumot. Minden benne van, ami egy klasszikus meséhez kell: egy szegény fiú, aki beleszeret a király lányába, meg néhány gonosz, akik a végén elnyerik büntetésüket, a fiú meg a lány kezét, és a koronát. Nem egy nagy szám, ezerszer hallottuk már, mégis valahogy rettentő jól szórakozunk közben.

    A látványvilág lenyűgöző, nem véletlenül került a film kétszázmillió dollárba. Az óriásokat ugyan én máshogy képzelném el, de felnőtt fejjel is néha a hideg kirázott tőlük, amikor belegondoltam, hogy embereket esznek, de lehet, hogy ez csak a Walking Dead epizódok egyik tudat alatti mellékhatása. Vannak a filmnek hibái, annyira nem jó például IMAX 3D-ben óriásfikát látni, vagy épp az is elég hihetetlen, ahogy a patakban pont Ewan McGregor felé sodor a víz egy kést miközben Stanley Tuccival verekszik, ő azt a szájával elkapja, és megvágja ellenfelét. A poénok néha bugyuták, de alapvetően a filmnek van egy nagyon jó feeling good hangulata.

    Az egysíkú karakterekből a színészek a maximumnál is többet hoznak ki. Úgy tűnik a Skins egykori sztárja, Nicholas Hoult Tom Ford után egy újabb rendezőt ösztönzött újabb közös munkára. Nicholas néha kicsit bugyuta a filmben, de ez teljesen jól áll neki, és igazán szerethető főhős, akinek végig tudunk drukkolni a film során. Egyedül talán az zavaró, hogy olyan, mintha egy bőrdzsekit és egy kapucnis pulcsit viselne a mai időkből, ami a film középkori hangulatától kicsit eltér. Stanley Tucci szokás szerint ismét parádézik egy epizódszerepben, és tőle válik a főgonosz igazán gonosszá, gőgössé és hiúvá. Az ő segítőjeként Ewen Bremner talán még gonoszabb, ráadásul egy kissé őrült is, habár neki nem jut olyan sok idő, hogy ezt még jobban kiélvezhessük. Ewan McGregor a kis hetyke bajszával bátor lovagként szintén remekül szórakoztató, Eleanor Tomlinson pedig egyszerűen gyönyörű, olyan amilyennek Meridának is lennie kellett volna.

    Nem vártam túl sokat egy óriásos égigérő paszuly történettől, a végén mégis rendkívül pozitívan csalódtam a filmben. Így kicsit sajnálom is, hogy alul maradt az amerikai mozipénztáraknál, talán épp az Óz, a hatalmas miatt, miközben sokkal jobb és szórakoztatóbb, mint a másik CGI szuperprodukció.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon