MENÜ
  • Filmkritika: Az Arany Kesztyű

    Milyen mélyre süllyednél néhány pohárka italért?

    Fritz Honka (Jonas Dassler) a hamburgi vöröslámpás negyed egyik lepukkant kocsmájának, az Arany Kesztyűnek a törzsvendége. Innen csábít fel a lakására nőket azt ígérve, hogy lesz még ott bőven alkohol, majd néhány pohár ledöntése után megöli őket, és a feldarabolt testüket a lakása aprócska kamrájába rejti autóillatosítók közé.

    Fatih Akin a 2004-es Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon robbant be a köztudatba Fallal szemben című filmjével, és tizenöt év után visszatért a német főváros seregszemléjére az idei Berlinale botrányfilmjével. Akin Fritz Honka történetét dolgozta fel, aki a ’70-es években legalább négy nőt gyilkolt meg Hamburgban. A visszataszító külsőhöz gyomorforgató film társul, sokszor groteszk jelenetekkel és néha egészen esendő mellékszereplőkkel. Akin már az első néhány percben felkészít arra, hogy mire is számíthatunk a hátralevő két órában: Honka az egyik áldozatát egy szemeteszsákban próbálja levonszolni az emeleti lakásából, de a zajjal felhívja magára a szomszéd kislány figyelmét, ezért inkább feldarabolja a holttestet, melynek néhány darabját egy bőröndben elcipelve a város egy elhagyatott pontján szórja ki, a többit lakásában rejti el, de a véres tetthellyel látványosan nem tud mit kezdeni.

    Akin megkímél minket a húsba vágó fűrész látványától, de ezt leszámítva szinte így is minden képkocka elborzasztó látványt nyújt. Az Arany Kesztyű egy cseppet sem bizalomgerjesztő késdobáló, Honka lakása pedig az orrfacsaró bűzzel, mocsokkal, a falakra ragasztott pornó képekkel és a kanapén sorakozó babákkal automatikusan kellene, hogy vészkolompot rázzon azoknak a fejében, akik belépnek oda. Csakhogy Fritz vendégei sokkal inkább koncentrálnak a számukra beígért alkoholra, mint a vészjósló környezetre. A film egyik legnagyobb hibája, hogy Akin azt gondolja, Honka ebben a történetben a legérdekesebb karakter, mert ő a gyilkos, ezért szinte csak rá koncentrál gusztustalanabbnál gusztustalanabb jelenetek sorában. Tény, hogy kíváncsiak vagyunk egy sorozatgyilkos motivációira, és érdekesek azok a jelentek is, ahol Honka biztonsági őrként elhelyezkedve próbál meg beilleszkedni a társadalomba, vagy épp amikor az egyik kiszemelt áldozatával főzőcskézik, akin valamilyen oknál fogva megkönyörül.

    Így azonban túl egyoldalúvá és töménnyé válik az egész, holott az Arany Kesztyű törzsvendégei legalább annyira izgalmasak, mint Honka. Szeretnénk megismerni az ő történetüket, hogyan süllyedhettek ilyen mélyre és miért járnak vissza rendszeresen a lepukkant kocsmába. Közülük is kiemelkedik Gerda, aki megpróbál beilleszkedni Honka világába, kitakarítja a lakását, főz a férfire, és menekülés helyett önszántából visszatér a férfi otthonába, másrészről viszont képes felajánlani a lányát Honka javára néhány pohár alkoholért cserébe. Ugyanígy jó lenne megtudni mi történik azzal a nővel, akinek sikerül még időben elmenekülnie Honka lakásáról. A színészeken semmi nem múlt. A jóképű Jonas Dassler felismerhetetlenségig elmaszkírozva, furcsa testtartásával és fintorával végig hátborzongató, míg Margarete Tiesel a Paradise: Love Szerelmet a feketepiacról után ismét rendkívül kényelmetlen helyzetbe hoz minket. A film szinte egyetlen pozitív szereplőjeként pedig Greta Sophie Schmidt testesíti meg szuggesztív módon Honka vágyálmát. Dassler maszkmesterei mellett azoknak is kijár az elismerés, akik az eredetihez hasonlóan berendezték Honka mocskos és visszataszító lakását.

    Fatih Akin legújabb művében térdig gázol a mocsokban, de túlzottan a visszataszító főhősére és annak felkavaró tetteire koncentrál, ami hamar öncélúvá válik, így nem sikerül a gyilkolást olyan művészi szinten ábrázolnia, mint Lars von Triernek A ház, amit Jack épített esetében.

    Ajánló

    Terry Crews véleménye a dezodorreklámokról

    Ilyen volt a 2019-es MTV EMA vörösszőnyege

    Király Viktorék az MTV EMA vörösszőnyegén