MENÜ
  • Filmkritika: Argo-akció

    Ben Affleck a Hideg nyomonnal bebizonyította, hogy tud rendezni, a Tolvajok városával, hogy egyszerre tud játszani és rendezni, az Argó-akcióval pedig, hogy egyszerre tud játszani és zseniálisan rendezni.

    1979-ben lázadások törtek ki Iránban, ahol a fundamentalisták elfoglalták az Amerikai Nagykövetség épületét, és túszul ejtették az ott dolgozókat. Hat amerikainak még időben sikerült kijutnia az épületből, és a kanadai nagykövetnél leltek menedékre. A CIA egy eléggé elképesztő mentőakcióval próbálja kicsempészni őket az országból: beharangoznak egy kanadai sci-fit, az Argót, amelyhez többek között Iránban keresnek forgatási helyszíneket. Így kerül Teheránba a CIA egyik embere, Tony Mendez (Ben Affleck), aki hamis kanadai útlevelekkel kanadai filmeseknek álcázva próbálja meg kijuttatni a hat amerikait. A kockázat azonban hatalmas, ha lebuknak kivégzik őket, és Amerika is lebőg az eszement mentőakciója miatt.

    Furcsa dolog lehet Ben Afflecknek lenni. Az emberek leginkább színészként ismerik őt, ennek ellenére Arany Málna jelölést kapott az évtized legrosszabb színésze díjra. Mégis van egy Oscarja már, amit forgatókönyvíróként kapott, és valószínűleg idén begyűjt még egy jelölést az Akadémiától, ezúttal a rendezői kategóriában. A három saját rendezésű filmjét elnézve úgy tűnik ez a legerősebb oldala, és ha olyan filmre nem is fogok feltétlenül beülni, amiben ő szerepel, az borítékolható, hogy már gondolkozás nélkül jegyet fogok venni arra, amit ő rendez.

    Az Argo-akció a tüntető irániakkal kezd, és annyira jól sikerül visszaadni a képekkel a kor hangulatát, hogy már-már áldokumentumfilmként is helyt állna a kezdés. A kor megidézése nagyon precíz, a film végi összehasonlító képekből is láthatjuk, hogy sokszor még az eredeti szemüvegeknek a mását is elkészítették, illetve több archív felvételt is felhasználtak a film során. A szemcsés képek, kézikamerás felvételek mind egyre jobban magával ragadják a nézőt a film világába. Még a film elején látható Warner Bros. logó is a hetvenes évekből van…

    Affleck kiváló érzékkel keveri a műfajokat. Alapvetően egy lebilincselő politikai thrillert kapunk egy túszmentő akcióról, amelynek két helyszíne van: a nagykövetségen bujkáló amerikaiak, és a CIA központja. Miközben Teheránban egyre melegebb lesz a helyzet  (iráni diákokkal elkezdik összerakatni a papírcsíkokra vagdosott alkalmazottak aktáit, így csak idő kérdése, hogy rájöjjenek hányan, és kik hiányoznak a túszok közül, majd a kanadai nagykövet iráni bejárónőjének is feltűnik, hogy a vendégek sosem lépnek ki a házból), úgy Amerikában kezdetben egyre biztatóbb a dolog, hiszen Mendez megjelenésével a legjobb tervet eszelik ki a sok rossz közül, a végén mégis lefújják az akciót presztizskérdésre hivatkozva. A két oldal eseményeit felváltva mutatják nekünk, ez a montázs pedig akkor éri el a csúcshatását, amikor az iráni repülőtérre érve világossá válik, hogy a megtévesztés csak akkor sikerülhet, ha az amerikai fél képes időben visszaállni a játékba.

    Az izgalmakat viszont egy fergeteges vígjátéki szállal lazítják fel, amellyel a film görbe tükröt állít Hollywood elé. A hitelesség kedvéért, ugyanis tényleg úgy kell tenni, mintha ez a bukásgyanús film tényleg le lesz forgatva. Ehhez találnak egy maszkmestert (John Goodman), és egy producert (Alan Arkin), és összehoznak egy sajtótájékoztatót arra alapozva, hogy ha Rock Hudsonről a média segítségével el lehetett hitetni, hogy heteroszexuális, akkor ez a film is kevésbé tűnik majd az újságok hasábjain kamunak. Goodman és Arkin lubickolnak az iróniával teli szerepükben, miközben olyan kikacsintós poénokkal bombáznak minket, mint hogy a forgatókönyvírók szakszervezetétől jobban kell félni, mint az irániaktól, vagy az igencsak önreflexív „egy majmot is meg lehet tanítani egy nap alatt a rendezésre” megállapítás.

    A forgatókönyv végig hihetetlenül izgalmas, jó előre felkészítenek minket arra például, hogy a repülőtéren három ellenőrzési pont van, így még akkor sem lélegezhetünk fel, amikor megkapják a jegyüket, majd túljutnak az elsőn, másodikon, harmadikon, sőt még akkor sem, amikor már a gépen ülnek… Sikerül az utolsó utáni pillanatig is fenntartani a feszültséget. Ekkor érezzük, hogy hiába alapul valós eseményeken a sztori, azért itt már szabadon engedték az alkotók a fantáziájukat, de a kapott élménynek köszönhetően teljes mértékben megbocsájtjuk nekik a történelmi pontatlanságokat.

    A film egyetlen hibája Mendez családi problémáinak belecsempészése. Nyilván kell a fia, hogy még jobban izguljunk érte, de a feleségével levő kapcsolata nem érdekel senkit. Ha ez nem lenne benne, egy tökéletes film lenne az Argo-akció. De ezzel együtt is az év egyik legjobbja.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    Gerendai: „Látogatói csúcsot hozott a Lupa”

    Bulvár
    szept. 17., csütörtök

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    szept. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    szept. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon