MENÜ
  • Filmkritika: Apró mesék

    A Szász-Köbli alkotópáros várva várt mozis bemutatkozása.

    Hankó Balázs (Szabó Kimmel Tamás) a II. világháború befejeztével sorra keresi fel azokat, akik újságok hasábjain hirdetve szeretnének információhoz jutni a frontra elhurcolt, rég nem látott hozzátartozóikról. Mindenkinek ugyanazt a reményt keltő mesét mondja el, melyben hősnek állítja be állítólagos katonatársát, koszt és kvártélyt remélve a történetért cserébe. Egy detektív előtt azonban lebukik a hazugságaival, és menekülnie kell a fővárosból. Egy vonatra kapaszkodik fel, ahonnan az ellenőrző szovjet katonák miatt a semmi közepén kell leugrania. A sínek melletti erdőben menedéket keresve egy erdész fia, Virgil (Tóth Bercel) és az édesanyja, Judit (Kerekes Vica) szegeznek rá fegyvert. Balázs Juditnak is előadja a szokásos történetét, és habár a nő nem hiszi el egy szavát sem, megengedi, hogy a férfi meghúzza magát náluk egy éjszakára. Az egy estéből lassan napok lesznek, és Balász és Judit között egy szenvedélyes románc kezd kibontakozni. Ekkor azonban hazaérkezik Judit férje, Bérces Vince (Molnár Levente), aki rejtélyes módon rég nem látott barátjaként üdvözli Balázst.

    Szász Attila és Köbli Norbert három rendkívül magas színvonalú tévéfilm (A berni követ, Félvilág és az Örök tél) után végre olyan filmet készíthetett el, ami már rögtön a mozikban debütált (a Félvilág-ot nekem volt szerencsém nagyvásznon megnézni a televíziós premiert követően). Egészen elképesztő az, ahogyan Szász az alkotótársaival képes megeleveníteni a XX. század Magyarországának első évtizedeit. Már a korabeli filmeket idéző főcím megadja a tökéletes felütést, majd az archív híradó részleteket követően lenyűgözően jelenik meg előttünk Valcz Gábornak köszönhetően Nagy András gyönyörű képein a lebombázott, romos Budapest, miközben Balázs megelevenedő meséiben a csontunkig hatol az orosz tél metsző hidege. Egyedül talán csak Judit ruhatárába lehet belekötni, mert egy erdő mélyén egy vadász feleségének nem túl valószínű, hogy ilyen makulátlan és szép ruhái lettek volna a háborút követően, melyekben az erdőt járja és vadhúst dolgoz fel.

    Köbli Norbert ezúttal is mesterien építi fel a forgatókönyvet. Már a film első harmada is rendkívül lebilincselő, hiszen minden egyes alkalommal ott lapul a lebukás veszélye, amikor Balázs egy új hozzátartozónak adja elő a megszokott meséjét. Vidékre kerülve egy pillanatnyi idill képe bontakozik ki előttünk, melyet folyamatosan beárnyékol a tudat, hogy a rég nem látott erőszakos férj bármikor felbukkanhat. A nem várt izgalmak és fordulatok viszont akkor következnek be, amikor Bérces tényleg hazaérkezik, és barátként üdvözli Balázst. Se Balázs, se Judit nem érti azt, hogy miért megy bele Vince ebbe a játékba, és innentől kezdve csak még feszültebb lesz az egész történet. Ennek fényében talán egy kissé csalódást keltő és összecsapottnak tűnik a befejezés: az elkerülhetetlen összeütközés sokkal hihetőbbre is sikeredhetett volna, és a főhősök utóéletére is szánhattak volna egy kicsivel több időt, hiába is pergett már le komótos tempóban majdnem kétórányi játékidő.

    A gyönyörű Kerekes Vica könnyedén váltogatja a femme fatale, a szeretetre vágyó gyenge nő, és a fiáért bármire képes, egyedül is boldoguló anya karakterét. Molnár Levente az összes jelenetében rendkívül nyugtalanítóan és hitelesen hozza azt a pszichopata személyiséget, ami a felszín alatt már a kezdetektől fogva ott lapul Bércesben. Szabó Kimmel Tamás izgalmas a korántsem makulátlan erkölcsű fiúként, és külön ki kell emelni az igazán ígéretes gyerekszínésznek tűnő, Tóth Bercelt, valamint az egy-egy jelenetben is emlékezeteset alakító Tamási Zoltánt és Kiss Diána Magdolnát.

    Szász Attila végérvényesen bebizonyította, hogy a mozivásznon legalább olyan lehengerlően működnek a filmjei, mint a tévé képernyőjén. Én személy szerint alig várom a következő Köbli Norberttel közös munkáját.

    Ajánló

    Ilyen volt az MTV VMA vörösszőnyege

    140 diákot támogatott a STRAND Fesztivál

    Martin Garrix legjobb barátja exkluzív interjút adott a Life-nak