MENÜ
  • Filmkritika: Apáim története

    Talán minden családban vannak titkok, olyan dolgok, amelyekről nem beszélünk. Ezek közül bizonyára sok kívánkozik filmre, és ha egy olyan filmkészítő éli meg őket, mint Sarah Polley, akkor bizony vászonra is kerülnek.

    Sarah Polley tizenegy éves volt, amikor életvidám, szintén színésznő édesanyja meghalt rákban. Ezután édesapja, Michael egyedül nevelte őt, és nagyon szoros kapcsolat alakult ki közöttük. Csakhogy négy testvére a hétvégi közös családi vacsorákon rendszeresen viccelődött azzal, hogy Sarah nem is hasonlít az édesapjukra. Felnőtt fejjel ez nem hagyja nyugodni Saraht, és nyomozásba kezd, mely során több férfi neve is felmerül édesanyja múltjából, akikben mind van valami közös Sarahval. Végül egy DNS teszt bizonyítja, hogy valóban nem Michael Sarah vérszerinti apja, hanem egy másik színész, Harry Gulkin, akivel anyja egy színdarabban játszott együtt távol a családjától. A kérdés az, hogy vajon elmondja-e ezt Michaelnek. Miután egy újságíró felhívja őt, hogy le fog erről közölni egy cikket, akkor már csak az a kérdés, hogy hogyan közölje vele, és hogy vajon Michael hogyan fogja ezt feldolgozni.

    Apaim_tortenete_-_Stories_We_Tell_-_Mozinet_2

    Sarah Polley gyerekként vált híressé a Váratlan utazás című nagy sikerű televíziós sorozat főszereplőjeként. A színészkedést felnőtt fejjel is folytatta, majd átállt a kamera másik oldalára, és elkészítette az Egyre távolabb című filmet, melynek forgatókönyvéért Oscarra is jelölték. A következő filmje, a Volt egy tánc a szerelem elmúlását dolgozta fel rendkívül őszinte hangnemben, miközben Sarah is megpróbált megbirkózni a saját válásával. Ezúttal egy újabb kemény trauma miatt ragadott kamerát. Nem tudta, hogy valaha is lesz-e ebből film, és hogy egyáltalán bemutatják-e a nagyközönségnek. De apjával közösen megírták a történetüket, és Sarah meginterjúvolta a családtagjait, anyja barátait, és vér szerinti apját is. Az ő elbeszélésükből rajzolódik ki aztán Sarah édesanyjának képe. A narrátor az édesapja, akinek néha igazán kegyetlen dolgokat kell felolvasnia arról, hogy hogyan és miért is csalhatta meg őt a felesége. Közben Sarah arcán is pásztázik a kamera, ahogy a hangfelvételt rögzíti, és elmereng a történteken.

    Apaim_tortenete_-_Stories_We_Tell_-_Mozinet_3

    A film amellett, hogy arra keresi a választ, hogy ki is Sarah igazi apja, leginkább a történetmesélésről szól, hogy hogyan állítjuk össze valakinek az életét mások visszaemlékezéseiből. És így a történet középpontjában nem is igazán az apák, vagy Sarah áll, hanem az édesanyja, Diane. Arról szól ez a film, hogy ő milyen nő volt, milyen életet élt, mit hagyott hátra maga után, és vajon mik és hogyan határozták meg a döntéseit. Mivel a számos visszaemlékezésből nem alakulhat ki egy egységes kép, felmerül a kérdés, hogy kinek higgyünk. Gulkin például maga akarja megírni viszonyának történetét, és hallani sem akar arról, hogy ezt más nézőpontból is bemutassák.

    Miközben a szereplők Diane-ről beszélnek, nemcsak szavak, de képek is megidézik őt. Kopott, régi házi videókat látunk, és azon gondolkozunk, hogy Sarahnak mekkora szerencséje volt, hogy ezek a felvételek megmaradtak. Még azt a háttértörténetet is megkapjuk, hogy Michael a nászútja előtt vett egy kamerát, és végig filmezte az angliai utat, mi pedig közben azt látjuk, hogy Diane ott pózol a kamera előtt. Valahol a temetés környékén válik gyanússá, hogy ezek talán nem is igazi felvételek, mivel ki filmezte volna a szertartás közben olyan sokat Gulkint. A végén aztán Sarah meg is mutatja, hogy ezeket a felvételeket ugyanúgy most vették fel, mint az interjúkat, így egy színésznő segítségével keltették életre az emlékek alapján Diane-t.

    Apaim_tortenete_-_Stories_We_Tell_-_Mozinet_1

    Habár a film egy kemény témát mutat be, a humor végigkíséri a játékidőt: ott lapul a testvéri csipkelődésekben, Sarah önironikus képeiben és szövegeiben, vagy épp a teljesen ellentétes vélemények egymás után vágásával teremt vicces momentumokat. Dokumentumfilm révén a legfontosabb talán, hogy sikerüljön megörökíteni varázslatos, spontán dolgokat. Ilyen az, amikor Sarah testvérei felnőttként emlékeznek vissza a szüleik válását követő időszakra, és ekkor elszorul a torkuk, és könnybe lábad a szemük. Sarah két legidősebb testvére ugyanis Diane első férjétől született. A válásuk után azonban addig példátlan módon nem az anya, hanem az apa kapta meg a felügyeleti jogokat, mivel úgy ítélték meg, hogy Diane inkább a karrierjére koncentrál, mint háziasszonyi szerepkörére. Így Diane csak havonta egyszer láthatta a gyerekeit, akik közben olyan nevelőket és mostohaanyát kaptak, akik bántalmazták őket. Ez pedig még tovább árnyalja a Diane-ről alkotott képet, és magyarázatot ad arra, hogy két gyerek után miért nem akart kilépni második házasságából egy szenvedélyes viszony, és talán egy új szerelem kedvéért.

    Az Apáim története még úgy is egy csodás film, hogy néha túl direkt módon próbál az érzelmeinkre hatni. Nem lehet könnyű Sarah Polley helyében lenni. Amit viszont a filmből megtudunk, hogy egy fantasztikus, vicces, szerető családdal rendelkezik, akiknek az életébe egy hatalmas élmény betekintést nyerni. Szerencsések vagyunk, hogy Sarah végül elkészítette ezt a filmet, és hogy ilyen remek írói és rendezői érzékkel rendelkezik, mert így egy ritka, megkapó mesét kapunk egy nem mindennapi famíliáról.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    Gerendai: „Látogatói csúcsot hozott a Lupa”

    Bulvár
    szept. 17., csütörtök

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    szept. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    szept. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon