MENÜ
  • Filmkritika: Anna

    Luc Besson legújabb femme fatale-ja.

    Anna (Sasha Luss) a nyomorból próbál kitörni, amikor jelentkezik  haditengerészethez. A KGB ennek köszönhetően beszervezi őt, és a kiképzését követően Párizsba küldik, ahol modellkedés mellett sorra végez a kijelölt áldozatokkal. Abban reménykedik, hogy öt év szolgálat után szabad lehet, de be kell látnia, hogy élve lehetetlen kiszállni ebből a munkából. Időközben azonban a CIA is felfigyel rá.

    Luc Besson a Valerian és az ezer bolygó városa anyagi bukását követően visszatért ahhoz a témához, ami már többször is bevált neki, és a Lucy után ismét egy gyönyörű és veszélyes femme fatale-ról készített filmet immáron sokadik alkalommal. A szórakoztató Lucyval ellentétben azonban az Annánál nem működik az, hogy nem egy szimpla akciófilmet próbáltak belőle kihozni. Besson azzal próbálja kiemelni alkotását az átlagos akciófilmek tengeréből, hogy folyamatosan ugrál az időben, amikor le akarja nyűgözni a nézőit egy-egy csavarral, hogy amit láttak, az nem feltétlenül úgy és azért történt, ahogy azt elsőre gondolták. A sokadik ilyen időbeli ugrás után azonban már csak lemondóan legyintünk, vagy kínunkban nevetünk az erőltetettségen. Különösen úgy, hogy a forgatókönyvet rendkívül okosra szerették volna megírni, de helyette csak bántóan hihetetlen lett.

    Egy ponton például Annát a barátja lezavarja a boltba, mert üres a hűtő. A bevásárlószatyrokkal hazafelé vánszorgó lányt aztán arra kényszeríti, hogy szálljon be a kocsijába, de nem a nyomorúságos panellakásuk felé veszik az irányt ígéretével ellentétben, hanem egy ATM-nél akarják lenyúlni egy elrabolt férfi pénzét. Miután a rendőrség lelövi a társaikat, és egy autós üldözést követően véresen kikászálódnak az összetört autójukból, Anna végre eléri könyörgésével, hogy hazamenjenek. A következő snitten a kamera arra fókuszál, hogy a meghiúsult bankrablás, lövöldözés, autósüldözés és karambol után hazaérkezéskor Anna továbbra is ott szorongatja a kezében a megvásárolt termékeket.

    A készítők ráadásul egy cseppet sem figyeltek arra, hogy korhűek legyenek. Attól még nem fogjuk magunkat a rendszerváltás előtti Oroszországban érezni, hogy Ladába ültetik a főhősöket, miközben az utcákon szinte mindenhol mai autók parkolnak. Anna laptopon regisztrál a haditengerészethez ugyanebben az időszakban, és pendrive-ra másolja a KGB irodájában az adatokat, jóval azelőtt, hogy betárcsázós internetről letöltve floppy lemezre mentettünk volna bármit is. A filmben szinte tényleg semmi sem idézi meg a ’80-as évek végének hangulatát. Ennyi erővel az egész játszódhatna napjainkban, Anna dolgozhatna az FSZB-nek, és egy kicsivel kevesebb ostobaság irritálna így minket a történet előrehaladtával. Szinte csak két dolog értékelhető az Annában: az egyik Sasha Luss szépsége, a másik Helen Mirren játéka, aki még egy ilyen reménytelen forgatókönyv mellett is képes élettel megtölteni a karakterét.

    Sajnos az Anna egy túlbonyolított, fárasztó és irritáló akciófilm lett, mert Besonnék túlbonyolították a történetet, miközben a részletekre egy cseppet sem figyeltek oda. Működhetett volna ez a film, ha nem szerettek volna belőle többet kihozni, mint a John Wick, vagy az Atomszőke készítői. A történet ott is faék egyszerűségű volt, viszont remekül lehetett rajtuk szórakozni a lenyűgöző harcjelenetek és a humoruk miatt. És az Anna kevés közelharcánál Besson is bizonyítja, hogy egy ilyen filmet kisujjból is képes lenne kirázni.

    Ajánló

    Ilyen volt az MTV VMA vörösszőnyege

    140 diákot támogatott a STRAND Fesztivál

    Martin Garrix legjobb barátja exkluzív interjút adott a Life-nak