MENÜ
  • Filmkritika: Alelnök

    Christian Bale újabb elképesztő átalakulása.

    Miután a fiatal Dick Cheney-nek (Christian Bale) ultimátumot ad a felesége, Lynne (Amy Adams), jelentkezik a Fehér Ház gyakornoki programjába, ahol Donald Rumsfeld (Steve Carell) mellett kezd el dolgozni. Cheney szépen menetel előre a washingtoni ranglétrán, de elnökké válásának lehetőségét meghiúsítja az egyik lánya, Mary (Alison Pill) coming outja. Cheney ezt követően a magánszektorban helyezkedik el, ahonnan George W. Bush (Sam Rockwell) próbálja meg visszacsábítani azzal, hogy kiszemeli az alelnökének, és minden addiginál nagyobb hatalmat ígér neki.

    Adam McKay A nagy dobás-ban elérte azt a bravúrt, hogy rendkívül szórakoztatóan és közérthetően sikerült ábrázolnia a 2008-as válság előzményeit. A parádés forgatókönyvért Oscar-díjat bezsebelő McKay hasonló stílusban készítette el legújabb filmjét Dick Cheney-ről. Nem volt egyszerű helyzetben, mivel a Fehér Ház egyik legrejtélyesebb, mégis legbefolyásosabb ma is élő háttéremberének karrierjének és magánéletének bemutatására vállalkozott. Már a kezdő képsorokban megjelenő feliratban is öniróniával teszi egyértelművé, hogy a valóság hiteles rekonstrukciója lehetetlen. Erre csak rátett még egy lapáttal abban a zseniális jelenetben, ahol miután fogalma sem lehetett arról, hogy pontosan miről is beszélgethetett Dick és Lynne a hálószobájában, mielőtt Dick találkozott Bush-sal, a két főszereplője szimplán Shakespeare-t kezd el idézni.

    McKay ezúttal is lazára veszi a figurát, és könnyed stílusban, parádés humorral mesél. A nagy dobás nézőkhöz kibeszélő sztár cameói helyett ezúttal egy rejtélyes narrátort kapunk Jesse Plemons személyében, aki megígéri, hogy egy ponton majd felfedi, hogy mi is köti őt össze Cheney-vel. Amikor teljesen váratlanul elérünk ehhez a pillanathoz, az hatalmasat üt. A film felénél egy hamis happy enddel kecsegtető végefőcím kezd el leperegni Cheney ideiglenes visszavonulását követően, George W. Busht úgy akad Dick horgára, mint egy hal, a genfi egyezmény kikerülésének kiskapuit pedig egy pincér olvassa fel, majd amikor azt kérdezi Cheney-éktől, hogy melyiket választják az étlapról, nevetve közlik, hogy az összest.

    McKay remekül szórakoztat, a sodró lendület, a számtalan poén és  kikacsintás közepette pedig fel sem merült bennem a teljes történelmi hűség iránti igény, és az egyoldalúsága sem tudott zavarni. Cheney már egyébként is viccet csinált magából a film megjelenését megelőzően, amikor az elmaszkírozott Sacha Baron Cohen kamerája előtt a Who is America?-ban ösztönösen vágta rá, hogy a kedvenc háborúja az öbölháború volt, mielőtt dedikált egy vízbefojtásos vallatáshoz használt eszközt. Mégis milyen ember az, akinek van kedvenc háborúja? Cheney-nek még akkor sem esett le, hogy csak szívatják, amikor Cohen arról beszélt, hogy az interjúra készülve rákeresett a dick torture kifejezésre, és így nagyon érdekes dolgokra bukkant a neten.

    Christian Bale nem véletlenül köszönte meg a Sátánnak az inspirációt a Golden Globe átvételekor. Az átalakulások nagymestere ezúttal is jelentős testi átváltozáson ment keresztül, és látszólag ismét könnyedén kapott magára majd adott le súlyos kilókat, miközben teljesen átszellemült Cheney-vé. A maszkmesterek is elképesztő munkát végeztek, akik ugyan mérhetetlenül kínosan köszönték meg az Oscarjukat, de teljesen megérdemelték a díjat. Amy Adams szokás szerint ezúttal is kiváló alakítást nyújtott Bale oldalán, ahogy Steve Carell is lubickolt Rumsfeld szerepében, Sam Rockwell pedig simán megkaphatta volna zsinórban a második mellékszereplői Oscarját is azért, ahogyan George W. Bush-t megformálta.

    Az Alelnök egy rendkívül szórakoztató film egy remekbe szabott forgatókönyvvel és kiváló színészi alakításokkal McKay laza stílusában.

    Ajánló

    Így ért véget a Campus Fesztivál

    Így ünnepelte a Road zenekar a 15. születésnapjukat

    Ezért tűnt el Sub Bass Monster – Interjú