MENÜ
  • Filmkritika: A vér és méz földje

    Nem lehet most könnyű Angelina Jolie-nak. Ha egy híres ember valami új területen próbálja ki magát, akkor a kritikusok hatványozott erővel cincálják szét a munkáját, általában azt a következtetést levonva, hogy a kaptafánál kellene maradniuk. Jolie ezúttal a színészkedés, földanyaság, jó tündérség és hivatalos adoptációs központ szerepköre után rendezőként és fogatókönyvíróként debütál a Vér és méz földjével, visszafogott sikerrel.

    Egy muszlim festőnő, Ajla (Zana Marjanovic) és egy szerb rendőr, Damjen (Goran Kostic) románcát megszakítja a délszláv háború. A fiatalok azonban viszontlátják egymást, ekkor azonban Damjen már magas rangú katona, Ajla viszont egy kiszolgáltatott fogoly. A férfi igyekszik megvédeni a lányt, de útjuk többször is elválik az évek során, miközben a háború egyre jobban eltorzítja Damjen személyiségét, társai és apja pedig egyre kevésbé nézik jó szemmel kapcsolatát a muszlim lánnyal.

    Első próbálkozásnak nem olyan rossz, de messze nem tökéletes. Érdekes módon pont az a része nem működik a filmnek, amit Jolie-tól elvárnánk: a szerelemi szál. Ezzel ellentétben pont abban jó, amiben nem várnánk: a háborús film műfajában. A legnagyobb baj a forgatókönyvvel van: egyszerűen nem működik benne a romantikus szál. A film elején látott egyetlen randevú nem elég ahhoz, hogy elhiggyük azt, hogy a két ember között olyan erős vonzalom alakult ki, amiért a férfinak megéri kockáztatni a nő „bújtatását”, a nőnek pedig elviselni a férfi kirohanásait, a megaláztatást, a kiszolgáltatottságot. Baj van az ésszerűséggel is, hiszen irreális, hogy egy szerb katona az ellenségből festőként tartson fogva vkit ilyen körülmények között, ilyen hosszú ideig anélkül, hogy ez ellen bárkinek is legyen kifogása a felettesei közül. Az meg hatalmas katonai baklövés lenne, ha egy katonai központból mindenki kimenőt kapna, csak azért, hogy a férfi egy romantikus randevúra vihesse a nőt a szarajevói múzeumba. Kedves gesztus, de teljességgel irracionális.

    Ajla ragaszkodása is megkérdőjelezhető: nem mutatnak be eleget a múltjukból ahhoz, hogy elhiggyük, hogy ez a nő végig kitart egy olyan férfi mellett, aki fegyvert szegez a fejéhez, kezet emel rá, fojtogatja, meg akarja erőszakolni, és általában egy szavát sem hiszi el. Egy hosszabb kapcsolatnál elképzelhető, hogy egy nő nem tud ennek ellenére sem kilépni, de egy olyannál, ahol csak egy randit látunk, ez elképzelhetetlen. A párbeszédek is sokszor erőltetettek és buták. Nem tudom milyen reakciót várt Angelina a nézőktől, amikor olyan mondatot adott a szex után Damjen szájába, hogy „Miért nem születtél szerbnek?”. Én megrökönyödtem, a moziban sokan csak felnevettek. Lehet azzal van a baj, hogy úgy harangozták be ezt a filmet, mint a bosnyák Rómeó és Júlia története. Ez a film határozottan nem az. Ez a szerelem nem olyan erejű, és a végén Damjen sem úgy cselekszik, ahogy Rómeó. Értem én, hogy a háború teljesen elborítja az elmét, az ember kifordul önmagából, de a befejezés akkor is érthetetlen számomra.

    A háború bemutatása, a hangulatteremtés viszont nagyon jól ment Jolie-nak. Sokszor a legváratlanabb pillanatokban lep meg minket egy robbantással, de a drámai részt is jól megragadja. Végig kínosan feszengünk, és elborzadva nézzük azt, hogy mindez hogy történhetett meg tőlünk nem is olyan messze húsz évvel ezelőtt. Érdekes azt látni, hogy egy nő hogyan nyúl ehhez a témához. A „legszebb” és legőszintébb pillanatokat akkor látjuk, amikor női arcokat mutat Jolie, ahogy arra reagálnak, hogy hogyan mészárolják le a férfi családtagjaikat, vagy erőszakolják meg előttük az egyik társukat. Inkább erre a vonalra kellett volna koncentrálnia a romantikus szál helyett.

    A két főszereplő között egyszerűen nem működik a kémia, kissé erőltetettnek tűnik a játékuk. Jobb lett volna, ha eredeti nyelven látjuk őket játszani, mivel az akcentusok elég zavaróak, és talán az anyanyelvükön jobban át tudták adni az érzelmeket. Logikus, hogy készítettek egy angol nyelvű változatot az olvasni lusta amerikai közönségnek, de nem csak arra volt jó leforgatni eredeti nyelven is a filmet, hogy kaphassanak egy kötelező jelölést az Angelina lábai előtt heverő Golden Globe szavazóitól a legjobb idegennyelvű film kategóriájában. A hangulat megteremtésében nagy szerepe van a balkáni zenéknek, amit remek érzékkel válogattak ki. A színészek közül egyetlen szereplő volt, aki beleégette magát a memóriámba: a Hanát alakító Alma Terzic. Az ő szájából hitelesen hangzott, hogy azért imádkozik, hogy ne találkozzon a férjével, hogy ne kelljen megtudnia mindazt, amin keresztül ment. És az ő szemében minden benne van, amikor a szerb katonák élő pajzsként használják őt és pár társát, hogy a muszlimok ne lőjenek rájuk.

    Ha Jolie inkább a női sorsokra fókuszált volna a háború dúlta Bosznia-Hercegovinában, akkor egy sokkal jobb film született volna. A szerelmi szállal azonban túl sokat akart bemutatni, és így a végeredmény igencsak felemás lett. Mindenestre a potencia ott van a filmben, hogy ha ismét rendezésre adná a fejét, akkor még valami egészen jó is kisülhet belőle.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    Gerendai: „Látogatói csúcsot hozott a Lupa”

    Bulvár
    szept. 17., csütörtök

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    szept. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    szept. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon