MENÜ
  • Filmkritika: A tenger törvénye

    Olaszország tavaly Oscarra nevezett filmje az illegális bevándorlók problémáját boncolgatja egy olasz szigeten.

    Giulietta Dél-Olaszországban él egy kicsiny szigeten. Halász férje odaveszett a tengeren, ő pedig elhatározza, hogy ki akar törni ebből a környezetből, s új dolgokat akar mutatni a fiának, Filippónak. A nyárra még kiadja a házát turistáknak, míg ő a fiával a garázsba költözik. Apósa még mindig a tengereket járja, és hallani sem akar hajója eladásáról, sógora viszont már szintén új irányba, a turizmus felé kacsingat. Mindkét munkát megnehezíti azonban az Afrikából érkező menekültek hada, akik hosszasan hánykolódnak a tengeren, abban bízva, hogy elérik a jobb élet reményével kecsegtető partokat. Az olasz törvények viszont megtiltják a halászoknak, hogy segítsenek rajtuk, különben lefoglalják a hajóikat, amivel a napi betevőt keresik. Filippo nagypapája ennek ellenére kiment hat bevándorlót a vízből. Csakhogy az egyikőjük egy kismama a fiával, aki a partraszállás után nem tud tovább menekülni, és Giulietta garázsában szüli meg kisbabáját.

    Már az ókori görög drámák hősei is gyakran vívódtak amiatt, hogy az írott, vagy az íratlan törvényeket kövessék-e. Filmünk szereplői is ezzel a problémával szembesülnek, hiszen Filippo nagypapájának még azt tanította az apja, hogy minden embert kötelessége kimenteni a vízből, és úgy érzi, hogy ez alól nem szabad annak sem mentesítenie őt, ha a fuldokló éppenséggel más bőrszínű. Ha viszont a szívére és a tenger törvényére hallgat, akkor a hatóságok szemében bűntényt követ el.

    Itthon csak pár hete mutatták be a Play, gyerek”játék”? című filmet, ami a svédek felfogását mutatja be a bevándorlókkal kapcsolatban. Ezt követően szinte rögtön kaptunk egy hasonló tematikájú filmet, ebből is látszódik mennyire aktuális ez a probléma tőlünk nyugatabbra. Olaszországban pedig még súlyosabb a helyzet, hiszen nem ritka ez az eset, hogy elkeseredett afrikaiak a tengeren hánykolódva próbálnak eljutni egy jobbnak remélt világba. A legmegdöbbentőbb, hogy a filmben szereplő anyuka Etiópiából elindulva vállalkozott erre, fél Afrikán keresztülvágva.

    Emanuele Crialese Velencében Arany Oroszlánra jelölt, végül a Zsűri különdíjával távozó filmje korántsem olyan pártatlan, mint a fent említett svéd alkotás. Itt egyértelműen az olasz hatóságok a rossz fiúk. Nem kerüli a hatásvadászatot, így lassított felvételen mutatja azt, ahogy erőtlen feketéket vetnek partra a hullámok, akiket a turisták a karjaikba vesznek, és a vizükkel itatják őket, míg meg nem érkeznek a maszkos, kesztyűs rendőrök. Ez talán egy kissé túl sok, hiszen e nélkül is a nézők a sziget lakóival, és a menekültekkel fognak együtt érezni.  Mégis keményen hatni tud az érzelmeinkre azzal a jelenettel, ahol Filippo romantikus esti csónakázásra viszi a milánói turista lányt, amikor a csónak felé egy tucat menekült kezd el úszni, és elkeseredetten próbálnak felkapaszkodni, míg Filippo kétségbeesésében a hajólapáttal csapkodva az ujjaikat próbálja elkerülni a felborulást. A lelkiismeretével viszont nem tud elszámolni, és ez vezet a végső jelenethez, amit Crialese okosan nyitva hagy a nézők számára.

    A film legnagyobb erőssége Fabio Cianchetti operatőri munkája, aki remekül játszik a fényekkel, és kompozíciói többször is visszaköszönnek, ezzel is fokozva a drámaiságot. Ilyen például a zsúfolt ladikban segítségért integető menekültek képe, ami az önfeledten, gondtalanul egy tömött hajón táncoló turisták kézmozdulataiban tér vissza. Máskor egy látószögbe komponálja a két különböző világot, például amikor a turisták felszállnak a hajóra, míg a háttérben menekültek hosszú sora vár ugyanerre. A víz alatti felvételei pedig igazán álomszerűek, különösen az, ahol egy Száz Mária szobor néz a fény felé a tenger fenekéről, miközben bevándorlók személyes tárgyai veszik őt körül.

    A tenger törvénye esetében érdemes lett volna a kevesebb néha több elvét követni, a gyönyörű képeken bemutatott emberi drámák azonban garantáltan nagy hatással lesznek ránk, és mély nyomokat hagynak bennünk. Csak azért van okunk egy kicsit bosszankodni, mert tudjuk, hogy az alkotók pontosan ezt akarták elérni, és ennek érdekében mindent be is vetettek.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon