MENÜ
  • Filmkritika: A temetésem szervezem

    Három év késéssel érkezik a hazai mozikba A temetésem szervezem, amire megérte ennyi időt várni.

    Felix Bush (Robert Duvall) remeteként él a ’30-as évek Amerikájában kis erdei kunyhójában. Egy nap azonban öszvér vontatta szekéren bekocsikázik az autókkal teli városba, hogy elintézze a saját temetését. Az egyetlen furcsa dolog az egészben, hogy még élve szeretne ott lenni ezen a temetési partyn, hogy hallja, mit mondanak róla az emberek.Azok az emberek, akiknek száján rengeteg szörnyűséges, félelmetes pletyka keringett róla az elmúlt évtizedekben.

    A pap nem vállalja a temetést, de az éppen a csőd szélén lavírozó temetkezési vállalkozók (Bill Murray és Lucas Black) lecsapnak a kínálkozó alkalomra, és elhatározzák, hogy teljesítik a különc öregúr kívánságát. Felix mindenkit meghív, akinek van egy elmesélnivaló története róla. Mikor kijelenti, hogy a földjének halála utáni birtokosát is kisorsolják ott egy tombolán, a pénz is elkezd özönleni a vállalathoz. A végén azonban kiderül, sokkal inkább Felix az, aki mesélni szeretne magáról a többieknek, csak nehezen szedi össze a bátorságot hozzá.

    Aaron Schneider egy Oscar-díjas rövidfilm után készítette el első nagyjátékfilmjét, amely kissé szentimentális, mégis imádnivaló. Az alapszituáció nem hétköznapi, az ehhez kerekített történet szívet melengető, megspékelve kellő mennyiségű humorral és néhány érdekes karakterrel. Felix szerepe igazi jutalomjáték Duvallnak, a mogorva, titkokkal teli idős remete, akinek ironikus humorán rengeteget lehet nevetni. Duvall pedig televiszi élettel a karakterét, a legapróbb mozdulatokig tökéletes: ahogy megkopogtatja a koporsó falát, ahogy evésre buzdítja vendégét, vagy amikor épp kurtán és pimaszul válaszol a rádióriporter kérdéseire.

    Remekül működik együtt színésztársaival is: a még mindig elragadó Sissy Spacekkel ilyen idősen is izzik körülöttük a levegő, Bill Muray-vel pedig csipkelődően ugratják egymást. Az ő karaktere, a kissé kapzsi, piperkőc, szarkasztikus temetkezési vállalkozó szintén telitalálat, és mintha csak Muray-re öntötték volna. Az egyetlen kakukktojás  Lucas Black, aki túl sokszor néz merengve a többi szereplőre. Ő képviseli azt a kis szentimentalizmust, amit a film vége felé érezhetünk. De akinek Felix elnyerte a szimpátiáját, és belopta magát a szívébe, az egy cseppet sem fogja ezt bánni. A befejezés is igen jól sikerült, az utolsó jelenet kontrasztja az előtemetéssel szemben igazán megható.

    Nem tudom mennyire érdekelheti az embereket egy olyan film, amiről három éve beszéltek a tengerentúlon, de az biztos, hogy aki megnézi, azt elvarázsolja majd ez a fura, kattant öregember.

    Ajánló

    Megvalósult amerikai álomról mesélt Los Angelesben a magyar színésznő

    Így sminkel egy tini srác

    Újra szépséget választ Magyarország