MENÜ
  • Filmkritika: A párizsi mumus

    A franciák bebizonyították, hogy nem csak az amerikaiak tudnak színvonalas 3D-s animációs filmet készíteni, illetve hogy ez az év valóban a némafilmek idejéről fog szólni.

    Emile, a félénk mozigépész, és barátja, az extrovertált kiszállító, Raoul, engedély nélkül körbenéznek egy feltaláló műhelyében. Raoul kotnyelességének és ügyetlenségének köszönhetően két fiolányi varázsital összekeveredik: az egyik gyönyörű énekhangot ad, a másik megnöveszti az élőlényeket. A feltaláló mókás és szuperintelligens majmáról egy bolha épp beleugrik a bájitalba, és így születik meg az óriás, éneklő élősködő, a párizsi mumus, amely ugyan senkit se bánt, mégis rettegésben tartja Párizs lakosságát 1910-ben. Lucille, a párizsi cabaret aranytorkú sztárja is összefut egy viharos este a z ijedt bolhával. Először természetesen ő is halálra rémül, majd meghallja a bolha szomorú és csodálatos énekét, mely annyira megérinti őt, hogy elbújtatja. Emberi ruhával és maszkkal próbálja álcázni, Francoeurnek nevezi el, de miután fény derül a bolha zenei tehetségére, nincs megállás a rivaldafényig. Az öntelt Maynott elhatározza, hogy jó pontot szerezzen magának a polgármester-választáson, elkapja, és megöli a mumust, azonban annyira elvakítja saját hiúsága, hogy célja elérése érdekében teljesen levetkőzi emberi létét, és ő válik az igazi szörnyeteggé.

    Hatalmas meglepetés volt számomra ez a film. Nem gondoltam volna, hogy én, aki odavagyok a Pixar filmekért, de egyéb rajzfilmek már nehezebben nyűgöznek el, ennyire fogom élvezni ezt a francia filmet. A történet aranyos, izgalmas, még ha egy bolha főszereplővé válása kissé furcsa is. A képi világon sem kell egyáltalán szégyenkezniük a készítőknek: nyilván nem a L’ecsóban látott káprázatosan megrajzolt párizsi panorámát kapjuk, de ez a kép sem fapados. Sőt, kifejezetten bájos, és 3D-ben is jól mutat. A szereplők szerethetőek: különösen Raoul, aki próbál végig nagyon menőnek, és lazának tűnni, pedig néha csak szimplán nem meri kimutatni az igazi érzésit. Külön piros pont jár a remekül eltalált szinkronhangért. A papírcédulákkal kommunikáló majom is telitalálat, nem lehet őt nem imádni.

    A humort is végig megfelelően adagolják, talán csak egy-két felnőtteknek szánt poén nem üt olyan nagyot, mint amire számítottak. Okosan végig izgultatják velünk a filmet: a film első felében a mumus kilétével rémisztgetnek minket is, majd a második felében együtt szorítunk hőseinknek, az árvízzel borított párizsi üldözéses jeleneten keresztül az Eiffel-torony tetején játszódó végső összecsapásig. Ha már kabaré is szerepel a filmben, és a francia századelőt idézik meg, bizony elengedhetetlen néhány fülbemászó betétdal, amit meg is kapunk Vanessa Paradis tolmácsolásában. A rajzfilmet megnéző gyerekek pedig megtanulhatják, hogy nem szabad a külső alapján ítélni, feltéve ha nem rohantak ki sikítva már rögtön a krokodilos résznél. Bevallom, ott azért én is megijedtem egy kicsit…

    Aki kíváncsi egy bájos francia mesére, mely megidézi nekünk Frankenstein sztoriját, és visszarepít minket a múlt század elejére, az semmiképp se hagyja ki a január 26-tól mozikba kerülő A párizsi mumust.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon