MENÜ
  • Filmkritika: A nő

    Spike Jonze öt Oscar-díjra jelölt legújabb filmje a nem túl távoli és nem is elképzelhetetlen jövőbe kalauzol minket, ahol az emberek legfőbb társai mesterséges intelligenciák lesznek.

    Theodore (Joaquin Phoenix) nehezen tudja feldolgozni válását. Zárkózott, magába forduló férfi, aki nagyon vágyik a szeretetre. Ezt pedig váratlanul a legújabb operációs rendszertől kapja meg. A személyre szabott mesterséges intelligencia a Samantha nevet adja magának (Scarlett Johansson hangja), aki Theodore levelezéseiből és merevlemezének tartalmából hamar megtalálja a közös nevezőt a férfivel. Olyannyira egymásra hangolódik a gép és az ember, hogy egymásba szeretnek. A kérdés csak az, hogy fent lehet-e tartani egy ilyen kézzelfoghatatlan kapcsolatot.

    HER

    Spike Jonze a ’90-es években videoklipekkel kezdte pályafutását, és azóta olyan zenekaroknak és énekesnőknek rendezett ikonikus videókat, mint a Beastie Boys, Björk, Fatboy Slim és az Arcade Fire. Ez utóbbi a munkakapcsolat az eredménye, hogy a remek soundtracket több Arcade Fire dal is erősíti. Nem először dolgozott együtt a Yeah Yeah Yeahs énekesnője, Karen O sem Jonze-szal, hiszen az Ahol a vadak várnakhoz egy egész albumot készített Karen O. Ugyan most csak egy betétdalt írt, de az Oscar-jelölt egyszerű, mégis fülbemászó Moon Song a film egyik érzelmi csúcspontja.

    A zseniális zenék mellett a komor jövőképet a meleg színek, a pirosas árnyalatok, és a gyönyörű fényképezés ellensúlyozza olyan jól, hogy bármennyire is lehangoló egy olyan világ, ahol az emberek gépekkel pótolják társaikat, barátaikat, mégis ott akarunk élni. Kisebb fricska az amerikaiaknak, hogy a jövő városának helyszínéül Sanghaj szolgál, ami a gyönyörűen berendezett, formatervezett lakásbelsők mögött nyújt csodás panorámát az üvegfalú felhőkarcolók hátterében.

    A_NO_jelenetfoto (13)

    Jonze ezúttal nem egy Kaufman-forgatókönyvet, vagy egy gyerekeknek szóló képeskönyvet adaptált, hanem forgatókönyvíróként is debütált, és egy tőle megszokott, különleges dologgal állt elő. Az alapötlet egyáltalán nem elképzelhetetlen, hiszen ha a metrón ülve körbenézünk, akkor a legtöbb ember az okostelefonját nyomogatja megállás nélkül. A felvázolt jövőkép azonban rendkívül ijesztő: a tanulékony mesterséges intelligenciák a szerelmeink és barátaink helyébe lépnek, és úgy tűnik, hogy ez a legtöbb ember számára teljesen megfelelő, hiszen egy sokkal kényelmesebb és egyszerűbb megoldás, mint másokkal kapcsolatot kialakítani és fenntartani. Az emberek még a leveleiket is másokkal íratják meg: ez Theodore foglalkozása, mások nevében ír megható üdvözlő üzeneteket, mivel az emberek már ennyi erőfeszítést sem hajlandóak megtenni szeretteik felé. Mikor Theodore bejelenti, hogy egy OS-be szerelmes, csak a volt felesége tartja ezt furcsának: a legjobb barátnője is új barátnőre lelt egy másik operációs rendszernek köszönhetően, míg a munkatársával és annak kedvesével úgy mennek el egy dupla randira, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

    HER

    Samantha és társai azonban sokkal intelligensebbé válnak, és gyorsabban tanulnak, mint ahogy azt a készítőik várták, és szívszorító, ahogyan Samantha elkezd vágyakozni egy test iránt. Zseniális az a jelenet, amikor egy másik lányt szervez be Theodornak szexuális partnerként, aki helyett ő maga beszél, mintha benne öltene testet.  Nagyon fontos szerep jut a film során a hangnak. A nyitó képsorokban Theodore-t halljuk, ahogy egy levelet diktál, majd a kamera lassan végigpásztáz az irodában, ahol a kollégái hasonlóan kedves üzeneteket suttognak lágy, megnyugtató tónusban a gépeiknek, amiket szavakkal irányítanak. A hangvezérlés dominanciája aztán végig fent is marad az emberek és gépek között, az érintés szerepe az élet számos területén leredukálódik.

    A_NO_jelenetfoto (19)

    Scarlett Johansson nem csak a külsejével, de szimplán a hangjával is képes magába bolondítani egy férfit. Annak ellenére nyújt teljes értékű alakítást, hogy egyszer sem tűnik fel a vásznon. Ezzel szemben észre sem vesszük azt, hogy Joaquin Phoenixet mennyire sokszor bámuljuk, képesek vagyunk teljesen elveszni a játékában. Theodore volt feleségeként Rooney Mara tündököl, aki apró életképekben bukkan fel kezdetben Theodore visszaemlékezéseiben, és Mara kisugárzásának köszönhetően teljesen megalapozottá válik az az ürességérzet és levertség, ami Theodore-t jellemzi. Amy Adams szürke egérként is elbűvölő Theodore legjobb barátjaként, aki szintén egy nagy változást kénytelen feldolgozni egy OS segítségével. A zárójelenet, amikor kisétálnak a tetőre, szinte könnyeket csal az ember szemébe. A hús-vér nőt Olivia Wilde testesíti meg, aki ugyan hihetetlenül gyönyörű és kellemes társaság, mégis elijeszti Theodore-t azzal, hogy ő nem egy kiszámítható gép, aki mindig tudja, hogy mire vágyunk, mert szinte olvas a gondolatainkban a felhasználói szokásaink tanulmányozásának köszönhetően.

    Spike Jonze ismét bebizonyította, hogy egy hihetetlenül kreatív zseni, aki megalkotta a világ legegyedibb szerelmes filmjét. A film két sora pedig talán mindenkit szíven üt, aki volt már életében szerelmes:

    „-Még senkit sem szerettem ennyire.

    -Én sem. Most már tudjuk, milyen.”

    Nyereményjáték

    Bulvár

    Gerendai: „Látogatói csúcsot hozott a Lupa”

    Bulvár
    szept. 17., csütörtök

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    szept. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    szept. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon